– Azt mondta a Guardiannek egy méltán nagyon népszerűvé vált cikkben, hogy minden egyes elpusztított zsidó mellett ott volt a gázkamrákban Isten, és mindannyiuknak fogta a kezét. Tényleg így volna?
– Akármennyire abszurd is ez, más lehetőség egyszerűen nincsen. Már huszonéves koromban, ott, Oswiecimben is így láttam és azóta sem tudom másképp gondolni. Isten persze éppúgy együtt szenved Jóbbal, mint az Iszlám Állam által lefejezett keresztényekkel, vagy a bombasérüléseikben agonizáló palesztinokkal is.

Nézzük meg jól Auschwitzot még egyszer - nol.hu

Én nem akarok, de nem is tudok megszabadulni az Istentől. Hiszem a jóságát éppúgy, mint a mindenhatóságát. Bennem sem az ordibáló Hitler, sem a krematóriumok vad lobogása nem tudja elnyomni azt a halk, kicsike hangot, amiről Illés ír a Királyok könyve 19-ben.

Isten Auschwitzban - valasz.hu

 

Nem láttam a Saul fiát, de régóta tervezem, hogy megnézzem. Ahogy jöttek a díjak, elismerések, a felemás magyarországi fogadtatás, az interjúk, félreértett, szándékosan félremagyarázott mondatok, ahogyan egyre többet és többen írtak róla, úgy vált egyre inkább érdekessé Nemes Jeles László filmje. Számomra Röhrig Géza hitvallásos szavai teszik igazán hitelessé az Oscar-díjas alkotást, hiszen az idézett mondatban ott lakozik mindaz, amit a hívő ember Isten iránta gyakorolt kegyelméről gondol. Köszönöm a film főszereplőjének, hogy közel egy évvel a vele készült Népszabadság és Válasz interjú után újra emlékezhetek erre.

A gonosz leggonoszabb mondata így hangzik: ha Isten létezik, miért engedi? Miért engedi, hogy szenvedjünk, miért hal meg az, akit szeretünk, miért történnek szörnyűségek, tragédiák, miért törnek ki a háborúk? Ha Isten létezik, hogyan engedheti, hogy bestiális módon meggyilkoljanak egy kaposvári kisfiút, hogyan engedheti, hogy a gondjaira bízott kislányt a dajka kivégezze, hogyan engedheti, hogy pont az övéi, pont Jób, a közel-keleti keresztények szenvedjenek? Ha Isten létezik, miért történt népirtás többször is a történelem során, ha Isten csakugyan mindenható, akkor miért vittek marhavagonokban milliókat a gázkamrák felé? 

A feltett kérdésekkel valamilyen módon mindnyájan találkoztunk már életünk során. És bár teológiai választ lehet és kell is adni, mégis, az igazi válasz az ember szívében kell, hogy megszülessen. Hosszú idő, amíg eljutunk idáig, amíg megküzdünk a magunk miértjeivel. Röhrig Géza mondatait újra olvasva azt látom, hogy ő maga végigjárta ezt az utat, a hihetetlenül nehéz kérdésre őszintén válaszol. Isten, a Mindig Jelenlévő, az Örökkévaló, az Úr, az Élet, a Szeretet nem hagyta magára az embert, a szenvedőt, a halál árnyékának völgyében járót, akkor sem, amikor sokan azt kiáltották: nem kell, nincs, halott az Isten.

Pedig Isten ott volt Auschwitzban. Mert Isten ott volt a kereszten. 

Szeretném én is ezzel a reménységgel végignézni a Saul fiát. És szeretném ezzel a hitvallással látni a történelmet, a mindennapokat. Jó ebben a hitben megerősödni újra és újra. Nem is lehet élni másképp.