Azt írták, átgondolják az áruházak nyitvatartási idejét. (...) Tájékoztatásuk szerint "az IKEA célja továbbra is az, hogy az emberek többsége számára a lehető legkényelmesebb vásárlási élményt biztosítsa", ezért "átgondolják" áruházaik nyitvatartási idejét. Az azonban nem derült ki, hogy az áruházak már ezen a vasárnapon is kinyitnak-e vagy sem.Közben a hvg.hu arról ír, hogy a Decathlon kérdőívet készített a dolgozóknak és a vásárlóknak, és a válaszok alapján dönti majd el, hogyan alakuljon a vasárnapi nyitva tartási rend.
Vasárnaponként kinyit az IKEA is, a Decathlon kérdőív alapján dönt - vs.hu
Azért erre talán senki sem gondolt. A miniszterelnök a legutóbbi péntek reggeli kossuthos interjújában még a szabad vasárnap kiterjesztésének lehetőségéről beszélt, majd néhány nappal később már meg is szavazta az Országgyűlés a boltzár eltörlését.
Éljen, boldogok vagyunk, ez a demokrácia győzelme a diktatúra fölött: a baloldali párt kiharcolta, hogy végre vasárnap is mehessenek dolgozni a kereskedelmi alkalmazottak, a jobboldali párt pedig félelmében saját magának mondott ellent. Örömében még az IKEA is kinyit, sőt a Decathlon is, bár kérdőívükön csak a vasárnapi nyitva tartás hosszáról szavazhat a tisztelt vásárló. A híreket hallva, másokkal beszélgetve azért egyre nyilvánvalóbb: sokan szinte ugyanúgy felháborodtak most, hogy visszavonták a törvényt, mint mások akkor, amikor bevezették. Én inkább szomorú vagyok: már megint a politikai haszon, a több/kevesebb szavazat oltárán áldoztunk, ahelyett, hogy okosan átgondoltuk, átgondolták volna a felek, milyen előnyei és hátrányai vannak a vasárnapi pihenőnapnak.
Korábban sem értettem, ma sem értem, mi volt olyan eget rengetően hátborzongató és demokráciaellenes a vasárnapi boltzárban. Tényleg az a legnagyobb problémád, hogy vasárnap nem lehet plázába menni? Tényleg személyiségi jogaid korlátozásának élted meg, hogy a hét utolsó napján nem korzózhatsz az IKEA-ban, vagy nem tolhatod a teszkós szekeret? Tönkrementek a multik? Éhenhaltak az emberek? Komolyan gondolta bárki is, hogy a vasárnapi zárva tartás eltörlésével érvényes, eredményes népszavazást lehet tartani?
Ami a válaszokat illeti, nos, százezer program van, amin szabadidőnkben részt vehetünk. Aki manapság csak a vásárlásban, nézelődésben, lődörgésben tudja kiélni magát, és személyes sértésnek, szabadsága korlátozásának vette, hogy a hét nap egyikén (a legutolsón, amikor neki szabad a vasárnap) ezt nem teheti, azt csak sajnálni tudom. A multik nem mentek tönkre, sőt, ők maguk vettek vissza a nyitva tartásból a hét többi napján is: éjjel-nappal helyett csupán reggel 6-tól este 10-ig tartottak, tartanak nyitva. Nyilván tudták, hogy az ember úgyis megveszi, amire szüksége van, a fogyasztás attól még nem szűnik meg, ha egy nap zárva tartanak az üzletek. Éhen sem halt senki, ha valaki végképp elfelejtett kenyeret és parizert venni, megtehette a kisebb üzletekben, express-ben, a tulaj által ezen a napon üzemeltetett éjjel-nappalikban. (Arról nem is beszélve, hogy faluhelyen vasárnap is jár az élelmiszert áruló autó, mintha rájuk nem vonatkozott volna a tilalom.) Igen, komolyan gondolták a szocialisták, hogy ezzel az egyébként marginális kérdéssel népszavazást, a következő parlamenti választásra pedig támogatókat lehet nyerni – a szomorú pedig az, hogy ezt gondolta a törvényt korábban bevezető kormányzat is. A népszavazás körüli hercehurca, politikai játszmák egész sora, elhúzódó ítéletek mind azt mutatták, hogy veszélyforrásként tekintenek a boltzárral kapcsolatos népszavazásra. Sajnálom, szerintem lecsengett volna az egész, az emberek mintha kezdtek volna hozzászokni, sokan talán meg is értették a zárva tartás lényegét.
Azt hiszem, lett volna értelme a szünnapnak, talán éppen azért, mert a bolti alkalmazottnak is joga van ahhoz, hogy a családjával legyen. Jogod van a munkához, de jogod van a pihenéshez is – akkor is, ha pedagógus vagy, akkor is, ha történetesen pénztárosként, árufeltöltőként, vagy műszaki cikkeket áruló üzletben eladóként keresed a mindennapi betevőt. Nem keverném ide most sem a Tízparancsolatot, sem semmi mást, egyszerűen az ember úgy lett megalkotva, hogy szüksége van egy nap nyugalomra.
Persze, a fentiekkel együtt megértem, hogy valakiknek nem tetszett a boltzár. Lehet, hogy dolgozóként rosszabbul járt, lehet, hogy a bevezetés körülményei, a hivatkozás sokkolta kellőképpen, a számára korántsem szimpatikus kormány lopakodó diktatúráját látta az intézkedésben.
A legnagyobb, legszomorúbb az egészben éppen ez: hogy a közélet színterein, a politika színpadán mozgó felek nem tudnak semmit sem indulat és feszültségkeltés nélkül megtárgyalni, nincs konszenzus, közmegegyezés. Nincs ésszerű vita, egyeztetés, érvek, ellenérvek csatarendbe állítása, elfogadás, elengedés. Csak nekem lehet igazam, ha pedig a másik győz (mert ugye, győz, nála van a hatalom, a pozíció, az erő), csak az öklömet rázhatom: ha egyszer fordul a szerencse, úgyis az lesz, amit én akarok. Aztán persze minden kezdődik előröl.
És itt már nemcsak a boltzárról beszélünk: arról, hogy a munkavállalókat védendő, adott esetben legyen kötelező a szabad vasárnap: csináljuk úgy, hogy a lehető legtöbben érezzék ennek pozitív hasznát; de ugyanígy nem lehet értelmes vita mondjuk a budapesti olimpiáról sem, amely szerintem az egyik legnagyobb lehetősége lenne mind a fővárosnak, mind az országnak. De nincs helye az értelmes párbeszédnek a közélet kisebb-nagyobb kérdéseiben, hogy a kardinális dolgokról (egészségügy, oktatás, családtámogatás) ne is beszéljünk.
Talán egyszer ez is megváltozik – addig is, irány a bolt, most akciós a csirkefarhát és az ioncserélt víz.
