És hogy segítsünk terjeszteni a meszidzset: a kiállításon osztogatott szórólap szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A javaslat szerint a legjobb az lenne, ha a nőnemű egyedeket mostantól „menstruátornak” vagy „menstruációval rendelkező embereknek” neveznénk.

„Nők helyett beszéljünk menstruátorokról!” Megnéztük a CEU menstruációs kiállítását - mandiner.hu

 

A magyar kormánynak szakítania kellene azzal, hogy konzervatív családi értékrenddel palástolja a nemi alapú megkülönböztetést – figyelmeztetett Budapesten az ENSZ szakértői csoportja. (...) A szakértő szerint a magyar kormány - annak ellenére, hogy elismeri a nők igényét a munkavégzésre - politikáját a nők mint háztartásbeli, adott esetben háromgyerekes anyák idealizálására alapozta, feloldhatatlan dilemmát teremtve.

Szexizmusról szól az ENSZ jelentése - origo.hu

 

A lényeg tehát, kedves hölgyem, amennyiben olvassa ezt a reposztot, jó, ha tudja: Ön többé nem nő, esetleg anya – nem bizony. Egyszerűen csak egy menstruátor. Nem kell azonban megijedni, mert fellélegezhetünk: az ENSZ szakértői csoportja segít helyrebillenteni a középkori magyar állapotokat. 

Teljesen egyértelmű, hogy Frances Raday, az ENSZ szakértői (!) csoportjának jelentéstevője és a vele szakérteni érkező Costa Rica-i Alda Facio, a lengyel Eleonora Zielinska, az indonéz Kamala Chandrakirana, valamint a tunéziai Emna Aouij elfeledkezett a CEU-n lévő menstruációs kiállítás megtekintéséről. Ha ugyanis ott járnak, bizonyára örömmel üdvözlik, hogy Budapesten is lehetőség nyílik arra, hogy a trendi, modern, felvilágosult világ eszméi végre elterjedjenek a leigázott, gyerekszülésre kényszerített magyar nők körében. A nevezett hölgyek a kiállítás megtekintése helyett a reptéren Audiba vágták magukat, becsekkoltak a Marriottba, majd egy laza kis szauna és frissítő fürdő után egyenesen az Onyx-ba siettek. Az itt elköltött könnyű vacsora végeztével gyors pillantást vetettek az éjszakai Budapestre, majd álomra hajtották fejüket finom kis párnácskájukon. Lefekvés előtt persze még ébresztést kértek reggel hétre, esetleg belőtték a vekkert, majd fülüket bedugva, arcukat bekrémezve álomba szenderültek. 

Másnap ugyanis kezdetét vette a Program. Ms. Raday és társai tudniillik azért érkeztek ide, a sötét, konzervatív, primitív és nyilvánvalóan lószagú magyarok közé, hogy kutassanak. A nők helyzetét kutassák. Egészen tíz kerek napig. Senki ne kételkedjen, kérem, a kutatás alaposságában, hiszen írva vagyon az indexen, hogy a szakértés során ellátogattak Egerbe, Bicskére és Pécsre is, sőt „kormányzati tisztviselőkkel, kormánypártok és ellenzéki pártok női parlamenti képviselőivel, valamint civil szervezetek képviselőivel találkoztak.”

Tíz nap véget nem érő tárgyalássorozat, a helyzet alapos feltérképezése után, a magyar közállapotokon elszörnyülködve, néhány szem savlekötő és nyugtató társaságában, a delegációt vezető Ms. Raday ellentmondást nem tűrően, piros szemüvegkeretét római férfiakat megszégyenítő szigorú ábrázatára biggyesztve, amolyan Hillary Clintont idéző magabiztossággal, fejét hátrabiccentve, már-már Lendvai anyánkat utánozva kinyilatkoztatta: hiába minden igyekezet, törvénybe foglalt diszkriminációs tiltás - baj van. A magyar politika ugyanis a nőket anyaként, méghozzá három gyermekes anyaként igyekszik bemutatni, hovatovább ezt a képet idealizálja. Ez a cselekvés egyenesen odáig fajul, hogy feloldhatatlan dilemma elé állítja a nőket, akik így végképp nem tudják eldönteni: most akkor mégis, mi a fészkes fenét csináljanak? Szüljenek, vagy dolgozzanak? Mindennek a teteje, hogy az új tankönyvekben is felfedezhető a konzervatív világkép, hiszen azok a nőket szinte kizárólag feleségként (!) és anyaként (!!) ábrázolják. Persze, történtek lépések a munka és a családi élet összeegyeztetésére, de a helyzet mégiscsak az, hogy itt nemi alapú megkülönböztetés fedezhető fel. Ennek árulkodó jele, hogy a parlamenti képviselők mindössze tíz százaléka nő, a kormányban pedig egyetlen nő sincs – mi ez, ha nem egyértelmű bizonyítéka a magyar kormány káros, konzervatív, sőt egyenesen diszkriminatív, szexista politikájának? 

(Egyébként most szembesültem, hogy az én drága nagyszüleim a maguk öt gyermekével ultrakonzervativak voltak.)

Mennyivel másabb lenne a helyzet, ha a magyar kormány a nem hagyományos családmodellt preferálná! Ha lándzsát törne két, esetleg több férfi, két, esetleg több nő házassága mellett, ha támogatná a másság felvállalását, mint a nagy világcégek! Ha például szőrös arcú nőt indítanánk az Eurovízión, ha nem lenne CSOK (amiről egyébként tudván tudjuk, hogy nem ér semmit), ha traktoros nőket és kíméletlen vállalatvezetőket bálványoznánk, ha a Szex és New York díszkiadását kapnák a ballagó diákok, kiegészítve a következő menstruációs kiállítás belépőjével, gondolom, most tele lennénk dicsérettel. 

Mennyire jobb lenne, ha a magyar kormány nem anyaként és feleségként mutatná be a nőket (hanem?); ha nem tüntetné fel pozitív színben azt, ha valaki három gyermeket vállal (egy-egy tankönyv közölhetne mondjuk képeket a terhesség után kialakult striákról, a szoptatás után megereszkedett mellekről, esetleg behívhatna olyan depressziós anyukákat, akik a kakis pelenka és a sípoló kacsa miatt az öngyilkosság gondolatával foglalkoznak); ha a tankönyvekben a nőket nem feleségként és anyaként idealizálnák (javaslom a Viasat 3 csatornán futó „Ádám keresi Évát” című műsor vetítését a Minimaxon)! Bizony, akkor most csupa jó dolgot hallhattunk volna Ms. Raday-tól. 

Azt nyilvánvalóan én sem gondolom, hogy a magyar társadalomban a nők helyzete tökéletes lenne. (Könyörgöm, csak egyetlen olyan országot mutasson már nekem valaki ezen a Föld nevű bolygón, ahol a nők helyzete tökéletes!) Én is hiányolom a nőket a vezető pozíciókból, akár még a kormányból is. 

De azt állítani, hogy „a magyar kormány - annak ellenére, hogy elismeri a nők igényét a munkavégzésre - politikáját a nők mint háztartásbeli, adott esetben háromgyerekes anyák idealizálására alapozta, feloldhatatlan dilemmát teremtve”- nos, ez finoman fogalmazva is nevetséges kijelentés.

Ezek után ne csodálkozzon senki, ha bármilyen szervezet bármilyen jelentését eleve szkeptikusan fogadja valaki, pedig ezek a szervezetek elvileg azért léteznek, mi több, Ms. Raday is azért kapja a fizetését –gondolom én- hogy mondvacsinált, nevetséges problémák helyett valódi kérdésekkel foglalkozzon. Hm, akár még azt is gondolhattuk volna nagy naívan, hogy a jelentéstevők megdicsérik a magyar kormányt a hagyományos női szerepek erősítéséért, a gyermekvállalás támogatásáért, a nők anyaként és feleségként történő bemutatásáért.  

Az egészben az az elkeserítő, hogy Ms. Raday és társaik, sőt az őket küldő ENSZ is az ügyet magát teszi tönkre. Pedig ez egy rendkívül fontos téma lenne, volna mit kutatni, véleményezni. Bizony, rengeteg olyan ország, társadalom létezik, ahol a nők helyzete finoman szólva is lesújtó.  

Még a végén kénytelen leszek engedelmeskedni a bennem bujkáló kisördögnek, és elhinni, hogy Ms. Raday és társai vagy benyakaltak a sajttáj előtt a drinkbárban (talán ez lenne a legjobb verzió), vagy eleve sztereotípiákkal, a „hagyományos” női szerepekkel szembeni előítélettel érkeztek Magyarországra. 

Úgy látszik, ezek a tiszteletreméltó hölgyek tényleg nem értik, mi a probléma. Én pedig azt nem értem, miért probléma az, ha egy kormány a valódi női szerepet támogatja; nem értem, miért okoz problémát a három gyermeket vállalás (vagy inkább elfogadás) propagálása, sem azt, hogy miből szűrték le, hogy a nők emiatt képtelenek választani a munka, a karrier és az anyaság között. Mintha ezen múlna. 

Pontosabban értem: a hagyományos szerepek propagálása nem illik a rendszerbe. Családtámogatás, gyermekvállalás (vagy inkább elfogadás), anya, apa, gyerekek – nem. Kereszténység meg aztán végképp nem. Legfeljebb a "szeressük egymást gyerekek". Minden más jöhet. Nagyon is. 

Aztán egyszer csak megérkezik Ali, és az ő hagyományos családmodellje, és véget vet az egésznek. Persze Ms. Raday és társai még akkor is a mi családmodellünket fogják kárhoztatni.

Drága idős barátom mondta volt nem olyan régen: tudod, tiszteletes, mindenkinek jogában áll hülyének lenni. 

Addig nincs is ezzel baj, amíg nem a mi bőrünkre megy a játék. 

Hozzászólások