Ha az alkohol legális, akkor a marihuána miért nem? Miért legális a házi pálinkafőzés, ha a pálinka nehéz drognak számít? Képesek-e mérlegelni az emberek a kockázatot? Zacher Gábor ellenzi a marihuána legalizálását, Puzsér Róbert támogatja azt. Az orvos és a publicista egy szerdai vitaesten ütköztette álláspontját a füves cigi legalizációja kapcsán.
Mindent szabad, ami másnak nem árt? – Puzsér-Zacher vita a droghelyzetről - mandiner.hu
Olvasom Zacher Gábor és Puzsér Róbert vitáját a marihuána legalizációjáról, és végig azon gondolkodom, hogy erre az egészre mégis miért van szükség? Nem magára a vitára gondolok természetesen, sokkal inkább magáról a marihuánáról mondom, hogy nem tudom, mi szükség van rá, hiszen számomra evidens, hogy a marihuána és az összes többi butító szer: hülyeség.
Nem erről kellene beszélni. Nem arról, hogy legalizálják-e a könnyűdrogokat, vagy sem, lehessen-e legálisan marihuánás cigarettát szívni, vagy sem. Szerintem ez nem is kérdés – a marihuána nem jó, felesleges, egy értelmes, okos, egészséges fiatal (vagy nem fiatal) magától nem akar marihuánát vagy bármi mást szívni. Mégis, mintha a nyugati társadalmak szépen rá lettek volna kényszerítve arra, hogy erről vitázzanak, hiszen az évtizedek alatt egyesek ügyesen felépítették a marihuána brandet: hatvanas évek, lázadás, Jamaica és India, filmek, zene, az egész olyan lazának, vagánynak, viccesnek vagy éppen komolynak és leginkább „értelmiséginek” számított. (Tagadva természetesen negatív hatásait.) Aztán, amikor a köztudatba már sikerült a brandet elültetni, kellőképpen beetetni vele a megfelelő korosztályt, jött egy-két ember, és feltette a kérdést, hogy mégis, nem kellene-e legalizálni a marihuánát? És jöttek az érvek, amelyeket Puzsér Róbert is mantráz, hogy nem is rossz, meg ez nem is drog, meg a pálinka sokkal károsabb, meg milyen képmutatás már, hogy az alkohol legális, a fű meg nem. Így aztán egy szép napon a felvilágosult államok elképesztően felvilágosult politikusai azt a hihetetlenül felvilágosult döntést hozták, hogy akkor mégis lehet legálisan füvezni. És mindenki elismerően csettintett és bólogatott, és úszott a mámorban, és tényleg, igazán jó volt minden. És az a végtelenül egyszerű kérdés, hogy egyáltalán miért kell drogot használni, miért kell füvet szívni, kinek, minek, miért jó ez, csak nagyon keveseknek fordult meg a fejében, de ők csendben, a sarokban gubbasztva hallgattak, nehogy valaki szélsőségesnek, mi több, rasszistának bélyegezze őket.
Mi még persze az őskorban vagyunk, itt törvény tiltja a fűhasználatot, persze egy-egy mesterségesen kreált médiahype előfordul, és néha vitatkoznak is róla, mint most, az Adna Caféban. Biztos érdekes vita lehetett, bár nem értem az általam egyébként nagyra tartott Zacher Gábor érvelését sem: a magyar társadalom még nem érett arra, hogy legalizálják a füvet. Szóval egyszer csak megérik rá? És akkor jaj, de jó? És egyszer csak megérik az eutanáziára is? Aztán egyszer majd annyira bölcs lesz, hogy örömmel fogja legyilkolni magát? És persze nem értem Puzsér érvelését sem, de nyilván neki nem is célja, hogy bárki megértse, ő a konfrontációból él. Ettől mondjuk még elképesztő butaság és közhely azzal jönni, hogy „mindent szabad, ami másnak nem árt.”
„Néha úgy hiányzik a marihuána” –énekli Lukács Laci a Tankcsapdából még 1995-ből, én pedig azóta sem értem, miért hiányzik neki a kender, mivel nekem egyáltalán nem hiányzik. Sosem hiányzott. És szerintem a többségnek sem hiányzik, még akkor sem, ha sokan kerülnek kapcsolatba vele, mindenféle törvényi tiltás ellenére. (Exkurzus: Nyilván azért hiányzik szegény Lukács Lacinak, mert ezekkel a dalszövegekkel, meg a kemény, macsó, rocker imidzs-zsel jó sok pénzt lehetett keresni. Magyarán, ez sem más, mint egy jól felépített, okosan kitalált, mesterien megtervezett, naná, hogy jól fizető márka. Persze, mi itt kispályások vagyunk, külföldön, pl. a nagy Amerikában sokkal jobban csinálják, ott pl. nyugodtan lehetsz nyálas fiúzenekar, kereszttel a színpadon vonagló Madonna, vagy sátánista Marilyn Manson, akár ebben a sorrendben is, ha éppen arra van kereslet. Aztán a csirkedarálós koncert után hazamész, lemosod a sminket, megeteted a kutyát, befizeted a villanyszámlát, megeszed a müzlit és elmész a gym-be, elvégre így hatvan felé vigyázni kell az egészségére az embernek.)
A legalizáció/nem legalizáció helyett valójában arról kellene beszélni, hogy a fiatal generációk hogyan igazodjanak el az életben, hogyan váljanak felnőtté, hogyan legyenek önállóak, hogyan jussanak el odáig, hogy mernek felelősséget vállalni, családot alapítani, házasságot kötni. Arról kellene szólni, mit tegyen az, akit húz-von, megpróbál az élet, akinek őrült gondjai vannak önmagával, a világgal. Mit tegyen, aki unatkozik, mit, aki csak szórakozni, kikapcsolódni akar. Ezek az igazi, valódi, életbe, szívbe markoló kérdések.
Talán sokan tudják a fenti kérdésekre a választ, másoknak azonban naponta el kellene mondani: ha unatkozol, keress értelmes elfoglaltságot, tanulj, dolgozz, sportolj, légy része egy valódi közösségnek, ahol helyt kell állnod a döntésedért, ahol szeretnek. Ha problémád van a világgal, az élettel, oldd meg azokat ahelyett, hogy elmenekülsz előlük, vagy kérj segítséget. Ha szórakozni akarsz, tedd örömmel, de felelősséggel. Másra semmi szükség. Ne feledd, felelős vagy az életedért, a testedért, lelkedért, fiatalságodért, a jövődért. Gyáva és hazug, aki szerint csak önmagadnak élsz.
