Ha ott volt a csapatban, akkor máshogy várta a lelátó szigorú népe is a meccset. Ha egy válogatott meccsen láttuk, ahogy tiszta tekintettel, céltudatos, határozott, magabiztos arccal énekelte a Himnuszt, arra gondolhattunk, Zoli, ahogy van, teljes egészében a mi fiúnk. (…) Aki megtalálta a maga belső nyugalmát, nem égette fel magát céltalan önzőséggel, hanem teljes alázattal azon volt, hogy minden esetben kihozza magából a legtöbbet. (…)
Gera Zoltán a magyar labdarúgás és a Ferencvárosi Torna Club legendás alakja, aki immár hivatalosan is visszavonult. Köszönjük neki, amit eddig adott nekünk és köszönjük, hogy itt marad velünk és átadja a tudását a következő generációknak!Köszönjük, Gera Zoli - fradi.hu
Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról. Nem akartam még egy évet bohóckodni a pályán, mert sok embernek csalódást okoztam volna, főleg magamnak.
Gera: Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról - m4sport.hu
Visszavonult az aktív játéktól a harminckilenc éves Gera Zoltán, az a labdarúgó, akinek pályafutásában visszaköszön mindaz, amire a világ a magyar futballmúlt kapcsán még emlékezik, amiért még mindig oly sokan szeretik ezt a sportágat itthon, minden bukás, dicstelen szereplés, és a futballt körülvevő, cseppet sem pozitív közeg ellenére.
Gera Zoltán pályafutása sok szempontból irigylésre méltó. Itt van mindjárt karrierje eleje: ő nem úgy indult, mint egy átlagos sportoló, hiszen meglehetősen terhelt múlttal lett labdarúgóvá. Zaklatott családi körülményei következtében rossz felé sodorta az élet, lógott az iskolából, ivott, drogozott, bíróság előtt állt, 17 évesen fejezte be a nyolcadik osztályt. Senki nem hitte volna, hogy néhány év elteltével Magyarország legnépszerűbb csapatának kihagyhatatlan játékosa, válogatott, majd Európa Liga döntőt játszó vezéregyéniség válik belőle. Mégis, az élet Ura másként határozott felőle: a Jó Pásztor utánament, és megkereste őt. Nemcsak a karrier, de egy új élet is kezdődött, ami annyi áldást, örömöt és persze sok-sok küzdelmet tartogatott számára.
A Pécs csapata után 2000-ben a Ferencvároshoz került, itt kétszer négy évet töltött: bajnoki címeket, kupagyőzelmeket ünnepelhetett, sőt, a klub ünnepelt játékosa, modern kori ikonja lett – és ezek nem csupán szavak, valóban így éreztek a ferencvárosi szurkolók. Gerzson játékával, góljaival, győzni akarásával, a pályán és azon kívüli magatartásával kivívta sokak tiszteletét.
Gera Zoltán azonban nemcsak Magyarországon, de külföldön is ismert és elismert labdarúgóvá vált. A futball őshazájában, Angliában Magic Magyarként emlegették, itt két klubban összesen tíz évet töltött. Első szezonja végén a West Bronwich Albion tagjaként a Premier League álomcsapatába is beválasztották, míg a 2009/2010-es szezonban a Fulham-et az Európa Liga döntőjébe vezette.
A magyar nemzeti válogatottban 97-szer játszhatott, vezéregyénisége és kulcsembere volt a 2016-os EB-re kijutó és ott remeklő csapatnak – annyi idősen sok „sztár” már elhízva, a celeblétbe belesüppedve inkább a bulvárlapok címlapján, semmint a kezdő tizenegy kihagyhatatlan játékosaként szerepel.
Sosem tudhatjuk, mi lett volna, ha Gera Zoltán élete máshogy alakul. Ha gyermekkora kevésbé zaklatott, ha nincs kallódás, drog, ha korábban robban be az élvonalba, ha máshová születik, ha más korban lesz magyar válogatott- talán a Fradi után egy európai sztárcsapat igazolta volna le, talán sokkal elismertebb európai labdarúgó, luxusautóval furikázó, sokak által irigyelt milliomos lehetett volna. Talán és ha – ez a kettő nincs a történelemben, egy valami azonban biztos: ha Jézus Krisztus nem nyúl utána, akkor –ahogyan ő maga fogalmazott- nemhogy labdarúgó, de rendes ember se lett volna. Mert lehetett volna másként: hajléktalan, fiatalon elföldelt, senki által nem ismert, elveszett, tönkrement, tönkretett élet. De az Örökkévaló másként gondolta. Úgy hiszem, ez a valódi kincs és igazi öröm: Gera Zoltán –csakúgy, mint sokunk- elveszett, de megtaláltatott. Ezért egyedül Istené a dicsőség!
Mindenki felett eljár az idő, a fiatalság pedig nem érdem, csupán egy múló állapot. Éppen ezért nagy ajándék, ha valaki megérti, mikor kell abbahagynia. Nagy áldás, ha valaki méltóképpen, tisztességgel tudja letenni a lantot, futballcipőt, ha kell, azt a palástot vagy egyenruhát, ami addig az életet, a mindennapokat jelentette számára. A mindennapokat, az életünket jelentő hivatás befejezése ugyanis nem azt jelenti, hogy vége az életnek, sokkal inkább azt, hogy folytatódik minden – másként. De ebben a másként történő folytatásban is lehet békességet és elfoglaltságot találni, gyönyörködni, másoknak örömöt okozni, egyszóval: szolgálni. Éppen ezért számomra ez a tiszteletreméltó visszavonulás Gera Zoltán pályafutásának megkoronázását, egy új, talán még sikeresebb karriernek a kezdetét jelenti.
Kedves Zoli, Kedves Gerzson, köszönünk mindent. A győzelmeket és a gólokat, az alázatot, a győzni akarást, a példát. Kívánjuk, hogy életed továbbra is az Urat szolgálja, úgy, ahogyan Ő jónak látja! Ő áldjon meg további életedben, reménység szerint szeretett csapatunk, a Ferencváros közelében! Hajrá Fradi!
