Jóváhagyta a műanyaghulladék mennyiségének visszaszorítását célzó szigorúbb szabályokat az Európai Parlament (EP). Ezek értelmében 2021-től betiltják azon egyszer használatos műanyag termékek árusítását, amelyek könnyen és olcsón helyettesíthetők.

A műanyag evőeszközök, tányérok, szívószálak használatát betiltják - hirado.hu

 

Ha van valami, ami felesleges és hasznavehetetlen, akkor az nem más, mint az egyszer (sem) használatos műanyag zacskó. Igen, pontosan arra gondolok, amibe a multinál teszed a pékárut vagy a zöldséget, gyümölcsöt. Amit a gyógyszertárban rád akarnak tukmálni, bár te csak egy harminc darabos vitamint veszel. Olyan vékony, hogy a kijáratig sem bírja ki, pillanatok alatt kiszakad, tönkremegy, mi pedig pillanatok alatt ki is dobjuk. Annyit ér, mint a műanyag kés, villa, szívószál, melyek betiltásáról az EU nagyon helyesen éppen most rendelkezett.

Szép és hasznos is a környezetvédelem. Szerintem az ember alapvetően környezetvédő, csak a körülmények rászoktattak minket arra, hogy megfeledkezzünk a környezetünkről.

Emlékszem, a nagyszüleimnek nem volt kukájuk. Egy sem, nemhogy kettő, vagy három, külön az általános hulladéknak, külön a műanyagnak, külön az üvegnek, papírnak. Mégsem dobták az árokpartra, vagy a Bodrogba a szemetet, mert egyszerűen nem termeltek szemetet. Volt viszont kert és voltak állatok: a zöld hulladék lebomlott, az ételmaradékot –ha maradt- odaadták a macskának, tyúknak, disznónak. Műanyagot nem használtak: a boltból a kenyeret nem zacskóban vagy szatyorban, hanem vászonból készült alkalmatosságban hozták, a tejfölös és egyéb dobozt megtartották a palántáknak. A tejet a faluban a csarnokban gyűjtötték, a falu népe a zöldséget, gyümölcsöt megtermelte, nem a boltban vásárolta. Kis túlzással azt mondhatjuk, valahol így kellene ennek működnie, csak hát szépen rászoktattak bennünket arra, hogy környezetszennyezően éljünk: hogy zacskóban vigyük a cuccot a boltból, amit aztán kidobunk (mivel nem is tudjuk tovább használni); hogy piac és kiskereskedő helyett a multinál vásároljunk; hogy mindenhová autóval menjünk. És persze arra is rászoktattak minket, hogy kényelmesen éljünk, nagy hűtőnk legyen és nagy tévé, s ha valami elromlik, inkább dobjuk el, minthogy megjavíttassuk – nem is lehet már semmit sem megjavíttatni. Ma nincs kert és nincsenek állatok, de van pázsit tujával, húszmillió műanyag zacskó, műanyag palackban a víz, a világ végéről ide szállított cseresznye januárban, erdőszélre terepjáróval kihordott szemét, és persze lehet környezetet is védeni, ha elég nagy a város, ahol élsz, és sok pénzed van rá, hogy megengedd magadnak ezt az úri luxust. 

Mondom, érdekes a környezetvédelem. Ha például szeretnél benzin vagy dízel autó helyett elektromost vagy hibridet, nincs pénzed rá. Ha felújítanál, vagy alapból olyan otthont álmodsz, ami energiatakarékos, gazdaságos, lakható, netán passzív, ha napelemet vagy napkollektort használnál, vagy hőszivattyút, mélyen a zsebedbe kell nyúlnod. Ha csak fiadnak szeretnél futballmezt venni, ami köztudottan ledarált pet palackokból készül, jó sok pénzt készíts elő, egy ilyen mez ugyanis több tízezer forintba kerül.

Érdekes a környezetvédelem. Ön például elhiszi, hogy a zöld pártoknak szívügyük a környezet védelme, vagy ez inkább amolyan hívó szó, amelyen keresztül fel lehet kapaszkodni a nagypolitika színpadára? Értem én, hogy az ellenzéki összefogás most mindennél fontosabb, és azt is, hogy Paks2 bűnös orosz pénzből épül, csak azt nem értem, hogy ha nincs Paks, és Paks2 se, mégis hogyan szeretnénk Magyarország egyre növekvő energiaigényét ellátni – hiszen a nap és szélerőművek erre nem alkalmasak.  Személyes kedvencem ebből a körből az LMP debreceni képviselője, aki szerint minek „teleszülni” Európát, elvégre ez is csak a multiknak kedvez: több ember, több fogyasztó!

Persze, van, ami nem kerül pénzbe és nem támogatunk vele egyetlen kétes hírű pártot sem: nem kell szatyrot kérni, nem kell eldobható bármit használni, nem kell teleszemetelni a kertet, erdőt, utcát, patakot, öblítővizet, derítőt nem kell a kertbe kiengedni, meg kell próbálni tömegtermék helyett tartósat vásárolni, gyermekeinket tudatosságra és takarékosságra kell nevelni, és máris rengeteget tettünk a környezet védelméért. 

Addig is, amíg az EU nagy ívű elképzeléséből tényleges törvény, minden tagországra nézve kötelező érvényű rendelet válik, amíg a valóság felülírja a profitot, a környezetvédelem jegyében éljenek a luxus hibrid autók, a világ jövőjéért aggódó vezetők konferenciái Davosban, ahová magángépekkel repülnek, éljenek a marxista logikával megáldott zöldpártok – legalább az egyszer sem használatos műanyagok ne éljenek tovább. Kis lépés az európai embernek, talán nagy az emberiségnek.