Egyelőre beláthatatlan, mi mindenre lehet majd felhasználni a világ DNS-bankjaiban tárolt személyes információkat. A jelenlegi tudásunk szerint óriási szerepük lehet a betegségek felismerésében és gyógyításában, valamint a bűnüldözésben, de mivel ezek érzékeny adatok, és sok esetben bárki hozzájuk férhet, nem zárható ki, hogy akár vissza is élhetnek velük — nyilatkozta lapunknak a téma egyik legismertebb magyar szakértője. (...) Nem árt tehát az óvatosság – mutat rá Falus András.
Azon gondolkodtam a hír kapcsán, vajon miért akar bárki bármit megtudni rólam. Nem vagyok sem jelentős, sem híres, nem vagyok sem gazdag, sem szegény, nem ismerek befolyásos szereplőket. Nagyjából olyan vagyok, mint minden átlagos ember - mégis, mi a csudáért akarná bárki a legszemélyesebb adataimat?
Igen, én is láttam az amerikai cég reklámját. Csak néhány kattintás, egy kevéske pénz, pár nap, s már meg is tudhatjuk, hány százalékban vagyunk magyarok, kazárok, hunok…Hirtelen fel is keltette az érdeklődésemet, s már rögtön valami brazil szappanopera közepén találtam magam, ülj le ide, kisfiam, szeretnénk neked elmondani valamit. A valóságban persze erről szó nincs, nagyjából mindent tudok a "hátországról", amit meg nem, érdemben nem befolyásolja sem a gondolkodásomat, sem a jelenemet, jövőmet. Persze, a kérdés alapvetően izgalmas, miként az is, vajon csak én tudok meg magamról valamit, vagy más is lesz, aki megtud rólam: bármit?
Gyakran a rossz jóval kezdődik. Alapvetően forradalmi találmány egy közösségi oldal, ahol rég nem látott ismerősöket, rokonokat kutathatsz fel, távolra szakadt barátokkal, családtagokkal tarthatod a kapcsolatot. Talán ma már nem fordulhat elő, hogy évtizedekig nem találkozunk valakivel, hiszen a virtuális térben könnyen elérhetővé válik bárki: ha megérinteni, megölelni nem is tudjuk a másikat, mégis írhatunk, sőt valóságosan beszélni is tudunk egymással. Mi ez, ha nem jó? És ugyanígy nagyszerű, hogy telefonos alkalmazásokon keresztül látják a szeretteink, merre vagyunk, megoszthatunk képet, családi mozit, bármit, idős, kimozdulni képtelen szeretteink is ott lehetnek ott egy-egy családi eseményen, elvesztett telefonunkat bárhonnan letilthatjuk, s ma már nem kell térkép ahhoz, hogy eltaláljunk a világban bárhová. Interneten veszünk cipőt, foglalunk szállást, neten keresztül fizetjük a számláinkat, kapjuk a fizetésünket. Hihetetlenül kényelmes és egyszerű lett a világ - a kérdés már csak az, hol tárolják az adatainkat, s vajon kik, milyen célra használják azokat. Vajon csak tárolják, esetleg visszaélnek vele?
Hasonló a kérdés a genetikai adatainkkal is, s a Magyar Nemzet riportjából kiderül: valós annak veszélye, hogy ismeretlen kezekbe kerülnek ezek az érzékeny információk.
Lám, kíváncsi az ember, s nincs itt szükség orosz vagy kínai titkosszolgálatokra, hiszen a facebook vagy a google mindent tud rólunk, azt pedig mindenkinek a fantáziájára bízom, hol, kinél, miért landolnak a szokásaink, gondolataink: mikor és milyen oldalakat nézünk, merre nyaraltunk, hová és mivel utazunk, milyen politikai nézeteink vannak, s immár az egész génállományunk is cégek, szolgálatok, vállalatok, esetleg kormányok tudását gazdagíthatják. Önként adjuk át titkainkat ismeretlen hátterű cégeknek, akik „persze” garantálják adataink titkosságát és biztonságát. Persze, ha mégsem így van, nyugodtan beperelhetjük őket….
Információ, hatalom, befolyás, irányítás. Ördögien hangzik, s az is valójában.
