„Amióta tizenöt évesen a politika közelébe kerültem, többek között azért küzdöttem, hogy ne egy következmények nélküli országban éljünk. Most én kerültem abba a helyzetbe, hogy meggondolatlan és otromba szavaimért úgy helyes, ha vállalom a következményeket.
Egy engem ért méltatlan és megalázó helyzetre méltatlan és megalázó viccelődéssel reagáltam. Nem ütöttem meg, nem bántottam senkit, de szavaimmal megbánthattam sokakat, és ezért vállalnom kell a felelősséget. Tisztában vagyok azzal, hogy közszereplőként minden elhangzott mondatomnak súlya van.
Bár tudom, hogy sajnos ez egy következmények nélküli ország, de én nem akarok következmények nélküli ember lenni. A Jobbik pedig nem lehet következmények nélküli párt.
(…)
Amikor lemondtam parlamenti tisztségeimről, arányos felelősséget vállaltam mindazért, ami egy fél évvel ezelőtti, titokban rögzített magánbeszélgetésen elhangzott. Azzal együtt is, hogy a magyar közéletben számos, ennél súlyosabb morális és korrupciós botránynak nem volt a legcsekélyebb következménye sem.”

Szávay István Facebook bejegyzése

Jelen írásom nem Szávay Istvánról szól, még csak nem is arról, hogy mit tett. Tudniillik a képviselő egy nyilvánosságra került hangfelvételen a Jobbik-tisztújításán - elmondása szerint - egy sértésre válaszul leütött egy nőt, bukéjára és származására pedig megjegyzést tett, de az arckönyv-bejegyzésében az erőszakot cáfolta. Nem is ezért a történetért kellett felelnie (hisz feljelentésre nem került sor), hanem a kongresszuson elhangzott szavakért és indulatért. Szávay István, mint országgyűlési képviselő folyamatos nyomás alatt volt, és egy „őt ért méltatlan és megalázó helyzetre méltatlan és megalázó viccelődéssel reagált”, ahogyan írta is az oldalán. Az országgyűlésben betöltött jegyzői tisztségéről és a frakcióvezető-helyettesi tisztségéről egyből lemondott, majd pár nap múlva képviselői megbízatását is visszaadta. A honatya számára a következményt az eddigi foglalkozásának feladása jelentette. Jelenleg többről nincsen tudomásunk, a jelek szerint makroszinten napirendre tértek az eset fölött.

Számomra a következményekről alkotott konszenzus illetve annak hiánya az érdekes. Biztosan vannak, akik súlyosabb penitenciát követlenek Szávay Istvánra, valakik pedig szerették volna, ha minden marad úgy, ahogyan eddig volt, a képviselő folytatja addigi munkáját (tárgyunkhoz most e vélemények hangadói nem tartoznak). Ez az egyetértési hiány már rendszerváltás óta atomizálja a társadalmat, és sajnos szélsőségesebb esetekben sem történt előrelépés (taxisblokád, őszödi beszéd). Ez bizony, napi szinten is megnyilvánul szinte minden szinten és bonyolítja a helyzetet, hogy ma már az internetes felületnek köszönhetően bárki név nélkül ugyanolyan „hangosan” kiálthatja bele a virtuális térbe véleményét és lehet formálója a közhangulatnak, mint egy tudásában és tapasztalatában sokkal jobban felkészült ember, aki lehet, hogy nem is óhajt élni a véleményalkotás ilyen formájú eszközével.

Ettől pedig még inkább apatikus lesz a lakosok többsége, illetve csak esetleges lesz az igazságérzetük kielégítésének vágya, olyannyira, hogy akár az időjárás is alakíthatja azt (számos demonstráció is így lett súlytalanná). Ezek folytán már a tekintély nem tényező, hiszen e tekintetben sem létezik összhang. Pedagógus, orvos, lelkész, szövetségi kapitány, közgazdász, országgyűlési küldött (folytathatjuk tovább a sort) már csak egy címke tartalom nélkül, akárki következmények nélkül véleményezhet és taníthat (nyilván nem középiskolás fokon – jóval lejjebb), diagnózist felállíthat, transzcendens bizonyosságokat közvetíthet, állíthat össze csapatot, dönthet beruházásokról, elfogadhat vagy éppen negligálhat törvényeket (folytathatjuk tovább a sort).
Mondhatjuk, hogy ez a jelenség mindig is fennállt, de nem ennyire élesen és hatásosan, ami nyilvánvaló hozadéka a kommunikációs fejlődésnek is. Így értünk el arra a szintre, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága és ez különösebb következményekkel nem is jár.


Mi hozhatja akkor közelebb ismét az embereket? A helyes diskurzus. Amikor megnyerni és nem legyőzni szeretném a másikat. Alázattal tudomásul veszem, hogy a saját igazságom mellett létezik másik igazság, de ezeken túl még egy nagyobb igazság is, aki maga Krisztus (Jn 14,6). Lehet, hogy Szávay István bűnhődése mértékének elfogadásában még így is lesznek különbségek, de legalább el tudjuk fogadni a más véleményt. Ezzel a lelkülettel viszont ismét közeledni tudunk egymáshoz és lesz komolysága a szavaknak, tetteknek és azok következményeinek a maguk helyén. Remélem, ebben egyetérthetek a Kedves Olvasóval.

A Reposzt vendéghét hétfői meghívottja Boza Kristóf sáregresi lelkész