Hallgattassék meg a másik fél is!

Nem tudom, megkérdezte-e már valaki teljes komolysággal a közoktatás legfontosabb szereplőit, a kicsi gyerekeket arról, mennyire elégedettek iskolai életükkel. Nem idétlen tévéműsorokra gondolok, ahol hatásvadász szerkesztők szinte a gyerekek szájába adják a poénosnak szánt válaszokat.

Az oktatás reformja – ahogy az én harmadikosaim szeretnék - kepmas.hu

Nem tudom, az én harmadikosaim hogyan boldogulnának a címben szereplő első szó leírásával. Ismerek néhányat. Amikor rájuk gondolok, látom elszánt igyekezetüket, miközben egy-egy feladattal birkóznak. Látom őket egy-egy nap végén hazafelé bandukolni. Hallom kérésüket egy-egy hittanóra elején: ugye, játszunk valamit?

Gondolom, másnak is megvan a maga harmadikosa. Akit kicsit közelebbről ismer, belelát az életébe. Akit meghallgat, mikor az a sok tanulnivalóról panaszkodik. Aki mellé odaül és segít a házi feladatban vagy egy dolgozatra való felkészülésben.

Látjuk tehát őket, kísérjük őket. Talán sajnáljuk is őket, ha belegondolunk: reggel nyolctól délután négyig (illetve a többség már jóval nyolc óra előtt) az iskolában vannak. Keményen dolgoznak. Igyekeznek megfelelni a különböző elvárásoknak. A szülőkének, a tanárokénak. Saját maguknak.

Vajon – ha lehetőségük lenne rá -, mit változtatnának ők a mai helyzeten? Ezt a kérdést tette fel harmadikosainak egy tanítónő. A válaszok pedig érkeztek is szépen egymás után.

Nekünk ez nem jó!

Nem az a lényeg, hogy újra meghallgassam, milyen nehéz a kisebbségeknek a társadalomban, hanem az, hogy a puszta konstatáláson kívül valamit gondoljak is erről az állításról. Tök mindegy, mit; nem feltétlen azt, amit gondolni illik vagy gondolni szokás, csak gondoljak valamit. ... Az egyik ilyen monológ, Farkas Franciskáé például arra épít, hogy a beszélő maga akart cigánynak születni, ő akarta, hogy kirekesszék, ő akart minden rosszat, ami valaha történt vele, és örül is neki, hogy megtörténtek, hiszen vágyott mindre. Ami annyira abszurd, hogy muszáj átgondolnunk, vajon miért is állít ilyen hülyeségeket. Hogyan fogadhatja el valaki, ha kirekesztik? El lehet ezt egyszerűen fogadni, mint valami állandó körülményt? Milyen módjai lehetnek a szembenézésnek a legkézenfekvőbbön, az elkeseredésen kívül? És persze a fordított pszichológia is működik: ha valaki azt mondja valami negatívról, hogy nem baj, rögtön belegondolunk, miért is baj igazából – ami máris több, mintha csak konstatálnánk, hogy az. 

 Elhinnéd, hogy Farkas Franciska az első cigány miniszterelnök? index

Kezeket a falak fölé!

Holland házaspár története és sírja mutatta meg, mit jelent úgy közeledni másokhoz, hogy közben megőrzöm hitvallásomat. Ennek megélése sokat segít abban, hogy együtt imádkozzak másokkal a Szentháromság Istenhez.
J. van Gorcum holland lovassági ezredes 1842-ben kötött házasságot J. van Aefferdennel. Míg a katonaférj református volt, felesége római katolikus nemesi családból származott. Férj és feleség között tehát komoly társadalmi és vallási különbségek voltak.(...) Összesen harmincnyolc évet éltek együtt, a házasságnak a férj 1880-ban bekövetkezett halála vetett véget.
Hogy férj és feleség végül közös sírba kerüljön, komoly fejtörést okozott a hollandiai Roermond város vezetésének. Katolikust és reformátust nem lehetett ugyanabban a sírban, sőt, ugyanabban a temetőben sem eltemetni, ezért a házaspárt elválasztották egymástól. Hogy házasságukat és  kapcsolatukat valahogyan mégis kifejezzék, a temetőt elválasztó fal tövéhez temették őket, külön sírokba. Van Gorcum így a református, van Aefferden pedig a katolikus temetőben nyugszik. A falak felett átnyúlik a két sírkőből kiábrázolt kéz, így valójában még sincsenek elválasztva egymástól.

Testvéreim a falak között - parokia.hu

Élt: 16 évet

Előző nap még koncertre akart menni, másnap a Nemzeti Múzeumban felgyújtotta magát, hogy így tiltakozzon a szovjet rendszer ellen: egy 16 éves fiú 50 éve fáklyaként akart utat mutatni az országnak, a halálos ágyán tartóztatták le. Mit mutatnak Bauer Sándor állambiztonsági aktái?

Kolozsi Ádám: Szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek, index.hu, 2019. január 20.

Kolozsi Ádám alapos írásban járt utána egy kevéssé ismert mártír fiatal történetének az állambiztonsági aktái alapján. 1969. január 20-án, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén benzinnel lelocsolta, majd meggyújtotta magát Bauer Sándor budapesti autószerelő tanuló. Négy nappal korábban hasonló módon protestált a Vencel téren Jan Palách bölcsészhallgató a prágai tavasz leverése elleni tiltakozásul. Mindketten három nappal később haltak bele égési sérüléseikbe. Míg a Palách temetése 800 000-es rendszerellenes tömegtüntetéssé vált Csehszlovákiában – Bauer Sándor temetésén csak a szűk család vehetett részt Budapesten, az állambiztonságiak állandó fényképezése mellett.

A tárgyak lelke

 

 

 

Ez a legjobb, amit egy férfi kaphat? Ez az? Nem bújhatunk el előle, már nagyon régóta ez megy. Kinevethetjük, hangoztatva a régi, szokványos kifogásokat. De valami végül megváltozott. És nincs visszaút. Mert mi...Mi hiszünk abban, ami a legjobb a férfiakban. Hogy mondjuk azt, ami helyes. Hogy tegyük azt, ami helyes. Néhányan már ilyenek, kis és nagy dolgokban. De néhány nem elég. Mert a fiúk, akik figyelnek, a holnap férfiai lesznek.

 

Napjainkban egy reklám messze nem arról szól pusztán, hogy bemutasson egy-egy új terméket, hanem ideológiát közvetít. Meglehetősen naiv gondolkodás azt feltételezni, hogy korunk ismert nagy cégei, amelyek legyártják a mindennapi élet szokványos termékeit, csak afféle semleges termelők, s nincs semmi közük a tudatiparhoz. Sőt, nyugodtan mondhatni, bizonyos értelemben ők lettek az ideologikus tartalmak leghatékonyabb közvetítői. Itt van ez a Gillette reklám, amelyben már szó nem esik a pengéről, a borotváról, viszont kőkeményen beszáll a ma központi témává tett férfi-nő identitásvitába.

"Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom..."

 A Queen frontemberének életéről szóló film ugyanis Freddie Mercurynek csak a szalonképes arcát mutatja meg, vagyis az életrajzi mozik egyik legnagyobb csapdájába esik bele: idealizál.(...) A világ egyik legérdekesebb, legextravagánsabb énekesének élettörténete sokkal többet érdemelt volna.

A királynő szép, hamis ruhája - index.hu

Némi meglepetésre a 76. Golden Globe-díjátadó gála az óriási sikerrel futó, bomba bevételeket hozó FreddieMercury-filmként aposztrofált nem-egészen-Freddy-Mercury-film nagy estéje volt: a Bohém rapszódia nemcsak a legjobb drámai film kategória díját hozta el, de a főszerepért Rami Malek is elnyerte első Golden Globe-ját. 

A Bohém rapszódia a Golden Globe nagy nyertese - 24.hu

 

Nem, nem néztem meg a filmet, legalábbis egy ideig – olvastam az index kritikáját, és mivel nagyon szeretem a Queent, úgy gondoltam, nem kívánok hozzájárulni ahhoz a mítoszrombolásához, amelyet Brian May és Roger Taylor, vagyis a zenekar egykori gitárosa és dobosa több, mint negyedszázada sikeresen folytat. Aztán hagytam magam rábeszélni, lévén a barátaink közül már nagyon sokan látták a filmet és áradoztak róla. Szóval hétfőn este be is ültünk a moziba – nem bántam meg, sőt!

In memoriam Örsi Anikó

A nevelőtanárságra néha azt mondják, hogy „csak”, de nekem ez a legtöbb, az én személyemhez ez áll legközelebb. Kiteljesedés. Ezért nem nagyon foglalkozom azzal, hogy mások hogyan gondolkodnak erről. Persze nincsenek illúzióim, tisztában vagyok azzal, hogy a tengerből kiskanállal merem a vizet, de ha csak egy viselkedési mintát tudok adni valamilyen élethelyzetre, vagy egy tisztázó beszélgetést, amikor össze van valaki zavarodva…
Minden napnak rácsodálkozom a terhére és örömére. Boldog vagyok és megelégedett, mert úgy érezhetem, valamit akar velem az Úristen, és én a magam képességei szerint igyekezhetek ezt elvégezni. Annak ellenére, hogy sokat temettem, nem veszteségként élem meg, hanem azokon keresztül is lehet még inkább Istenhez kötődni. Nem is tagadom, hogy boldog vagyok. Egyetlen kép példaként: amikor vége a téli szünetnek, ott vagyok az ONCSA-ban, jönnek vissza a lányok a szünet boldogságával, és becsicsergik az internátust. Ez a boldogság.

Beszélgetés Örsi Anikóval - tirek.hu

Emlékezem. S emlékeim egészen a sárospataki éveimig nyúlnak vissza. 

Mitől vitatott egy személyiség?

Három magyar orvos arra vállalkozott, hogy műtétek sorozatával megpróbáljon szétválasztani egy fejüknél összenőtt bangladesi ikerpárt. A végső, szétválasztó műtétet várhatóan tavasz végén, nyár elején végrehajtó idegsebész, a Honvédkórház Idegsebészeti Osztályának főorvosa, Csókay András szaktekintély, ám a szakmán belül is vitatott személyiségnek számít: nyíltan hangoztatja vallásosságát és az abortuszellenességét. Meggyőződése, hogy imádság és bonctermi gyakorlás nélkül a számára nincs sikeres nagyműtét.

„Nagy műtéteket istenhit nélkül nem tudnék megoldani” – interjú a sziámi ikreket operáló orvoscsapat idegsebészével - hvg.hu

Dr. Csókay András idegsebésszel készített interjút Csatlós Hanna, a Hvg riportere. A beszélgetés apropóját az adta, hogy Magyarországra érkezett az a bangladesi sziámi ikerpár, akik szétválasztását az elmúlt évben kezdte egy magyar orvos csapat, melynek dr. Csókay András meghatározó alakja.

Örömmel számoltam be akkor arról, hogy egy olyan eljárást alkalmaztak a műtét során, amely sokkal nagyobb esélyt adott a kislányoknak a túlélésre, mintha egyetlen, több 10 órás beavatkozással próbálták volna meg a szétválasztást. Több, egymástól elkülöníthető operációt választottak e helyett és az első során a közös agyi érrendszert különítették el, olyan módon, amelyet ők hajtottak végre először a világon. Ha csak ennyiről hallanánk és tudnánk, már az is hálával kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen arról hallunk: az orvosi segítségnek köszönhetően az ikerpár mindkét tagja egy teljesebb életre kapott lehetőséget.

Kéne egy jó nagy narratíva

Kínában éltél volna 1018-ban, akkor azt tudtad volna, hogy 1050-re talán összeomlik a Szung-birodalom, hogy a kitajok észak felől fognak betörni, és hogy a pestisjárványok milliók életét fogják elvenni. Ugyanakkor biztos lehettél abban, hogy az emberek többsége még 1050-ben is farmer vagy takács lesz, az uralkodók még mindig az emberekre lesznek utalva hadseregeik és közigazgatásuk feltöltéséhez, a férfi még mindig uralkodni fog a nő fölött, a várható élettartam még mindig 40 év körül lesz, és az emberi test mit sem változik. Így 1018-ban a szegény kínai szülők arra készítették fel gyermekeiket, hogyan kell rizst ültetni vagy selymet szőni, míg a jobb módú szülők arra tanították a fiúkat, hogyan kell konfuciánus klasszikusokat olvasni, hogyan kell kalligrafikusan írni és lóháton harcolni – a lányokat pedig arra, hogyan kell szerény és engedelmes feleséggé válni. Nyilvánvaló volt, hogy ezekre a készségekre, ismeretekre 1050-ben is szükség lesz. ... Ma azonban nem tudjuk, hogyan fog kinézni Kína vagy a világ többi része 2050-ben. Nem tudjuk, miből fognak megélni az emberek, nem tudjuk, hogyan fognak működni a hadseregek és a közigazgatás, és nem tudjuk, hogy miféle genderviszonyok alakulnak ki. ... Annak, amit a gyerekek ma tanulnak, a jelentős része valószínűleg irreleváns lesz 2050-ben. 

Kérdések az emlékévről

– Emlékévet indít a kormány 30 éve szabadon elnevezéssel – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a csütörtöki Kormányinfón. A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint az emlékidőszak 2019. március 15-től 2021. június 19-ig tart majd. Az emlékév kezdő eseménye a kommunista diktatúra halotti mentének is nevezett, ellenzékiek által szervezett százezres, 1989. március 15-i ünnepségre fog emlékezni, a rendezvénysorozat pedig az ország szuverenitásának visszanyerését jelentő, a szovjet csapatok 1991. június 19-i kivonásának 30. évfordulójával ér véget. (…) A kormányhatározat külön hangsúlyozza: az emlékév programjait úgy kell kidolgozni, hogy megismertesse az 1989–1990-es évek eseményeit, különös tekintettel a rendszerváltás időszakában már aktív korosztályokra, illetve azokra is, akik életkoruknál fogva még nem tapasztalhatták meg Magyarország szabaddá válását.

HARMINC ÉVE SZABADON - magyaridok.hu

Oldalak