A történelem még történik

„Ahogy gondolataimban visszafelé kapaszkodom, családunk egyik ágán egy-, másikon kétgenerációs értelmiségi felmenők tekintenek rám. Az idő ködéből szigorú könyvtárszobák, gondosan vállfára helyezett papi palástok, élre vasalt háromrészes öltönyök és polgári jó ízléssel választott díszes selyemnyakkendők sejlenek fel, mégis, ott van mögöttük ő, a játszmák nélkül élő, gyakran bántóan őszinte beszédű és jó eszű falusi parasztasszony… Hangjában nyoma sem volt a történelemmel szembeni megbántottságnak, tanulatlanul is bölcsebb és okosabb volt annál, mintsem feleslegesen pörlekedjen. Helyette természetesen, tisztán adott utat a mesélésnek.”

Bödők Gergely: „Át kell adnom a fiamnak” – emlékek és program a 100. évfordulón – Válasz online, 2020. június 5.

 

Nem tudom, mi lehet az oka. Talán a megannyi lehetőséget elszalasztó rendszerváltásunk, talán az azt megelőző rezsim (ha Rákosit és Kádárt külön vesszük: rezsimek) hazugságai és tabusításai, de a közéleti témáink átpolitizáltsága olyan torz szemüveget erőltet ránk, hogy üdítőleg hat egy-egy meghatározó témában vagy évfordulón a kimondottan és örök emberi szót olvasni.

Akikről lemondtunk

Június 4. immár a nemzeti összetartozás napja. Próbálunk összekapaszkodni az anyaországon túli magyarsággal, újraépíteni, élővé tenni kapcsolatainkat. De ugyanígy össze kellene kapaszkodnunk lélekben azért is, hogy begyógyulhassanak családi sebeink, meggyászolhassuk abortusz miatt hiányzó családtagjainkat – és minden lehetséges eszközzel segítenünk kéne a ma fiataljait, hogy elkerülhessék az abortusz testi-lelki traumáját.

Június 4., a kétszeres veszteség napja - kepmas.hu

Amilyen örömmel írtam néhány héttel ezelőtt arról, hogy a téli hónapokban minden népesedési mutató javult Magyarországon és a természetes fogyás jelentősen mérséklődött, olyan megdöbbentő most leírni, hogy 1956. június 4. óta több, mint 5 millió abortuszt végeztek. Több millió meg nem született gyermekről döntöttek úgy, hogy nem, mégsem hagyják meg számukra az élet lehetőségét.

Ha igaz volna...

Kedves barátaim, akiknek őszintén számít a békés szlovák-magyar együttélés Szlovákiában – őszintén bocsánatot akarok kérni minden igazságtalanságért, amit azért kellett megélnetek, mert nem voltatok hajlandóak megválni az anyanyelvetektől. Egyúttal megértést kérek tőletek azon szlovákok számára a múltból, akik hasonló okokból szenvedtek főleg a 19. század második felében a Magyar Királyságban.
A múltat nem mi írtuk, a jövő a kezünkben van. Lépjünk ki ezért az elkövetkező időkbe közösen, egymás oldalán, mindenki a saját anyanyelvével- írta Faceook-oldalán nem sokkal éjfél előtt Igor Matovič.

Matovič Trianon évfordulóján kért bocsánatot a felvidéki magyaroktól – pestisracok.hu

A kormányfő azt mondta, a trianoni szerződés 100. évfordulóján kezet nyújt a közös dolgok megoldásáért, mert őszintén fontos számára, hogy mindenki jól éljen Szlovákiában, függetlenül attól, hogy édesanyja milyen nyelvet tanította meg beszélni.

Nyomjuk együtt a maltert! Igor Matovic kezet nyújtott a trianoni évfordulón – 24.hu

Gyászban és reménységben

Életem jelentős részét az úgynevezett szocializmusban éltem le, s a hivatalos ideológia évtizedeken keresztül azt akarta belém sulykolni, hogy magyar református keresztyénként én egy bűnös közösség tagja vagyok. Kétszeresen bűnös. Mondhatnám, a zsarolás a közösségi múltammal kijelölte a helyemet a világban. Megpróbált bennem felépíteni egy identitást, amelynek a belső tartalma egyfajta önleértékelő mentalitás, s amelynek a legnagyobb bölcsessége abból állt, nyugodj bele abba, hogy te a történelem vesztese lettél.

Egy tüntetés margójára

A lengyel közszolgálati rádió amerikai tudósítója, Marek Walkuski hétfőre virradóan azt kérdezte a Kosciuszko-emlékműnél összegyűlt emberektől, miért lett az emlékmű a rongálások célja. A videofelvételen szereplő afroamerikai férfiak nem tudtak konkrét okot megmondani, nem is tudták, kit örökít meg a szobor.  Egyikük úgy látta: az emberek "haragjukat, frusztrációjukat akarták kifejezni". A másik megszólaló szerint a lengyeleknek nem kell megsértődniük a történtek miatt, hiszen "az emberek haragjukban mindenhol rongáltak". 

   Felháborítónak nevezte a Fehér Ház közelében álló Kosciuszko-emlékmű megrongálását a lengyel nagykövet ma.

2000, 100, 30 és egy 45 éves emlék

Mi tehát az igazság, amely feljogosít bennünket, hogy ebben a reménytelen világban mégis reménységben maradjunk? Száz éve írták alá a trianoni kényszerszerződést, a békediktátumot. Egyházunkat és nemzetünket azóta emberek által alkotott határok választják el. Mindezek ellenére az egyház és a történelem Ura megtartott bennünket.
Biztosak lehetünk abban, hogy amiképpen az elmúlt száz évben elődeinkkel és velünk volt a Mindenható, úgy utódainkat is megtartja az eljövendő időben. Reménységünknek és örömünknek az alapja, hogy van élő Istenünk, megváltó Krisztusunk, aki a Szentlelke által velünk volt, velünk van és velünk lesz.

Maradjunk mégis reménységben! - reformatus.hu

Kész csoda

„Isten az Ő kegyességében… türelmesen elnézi azoknak a bűneit, kik ahelyett, hogy bizonyosságot tennének róla, szavaikkal és cselekedeteikkel az ellenkezőt művelik; hogy azt, amit hiszünk, annál nagyobb lelki szilárdsággal követhessük… azt hiszem, joggal következtetek arra, hogy annak, mint minden hitnél igazabb és szentebb hitnek, a Szentlélek a talpköve és támasza. Ezért, holott rábeszéléseiddel szemben rideg és kemény maradtam, és nem akartam megkeresztelkedni, most nyíltan megmondom neked, hogy semmiképpen el nem mulasztanám a megkeresztelkedést.”

Boccaccio: Dekameron, Második novella – 1353.

Bár a fenti idézet se nem mai, se nem múltheti, mégis, pünkösdi üzenete miatt nem lehet nem reagálni rá (non posse non reagere). A Dekameron második novellájában Boccaccio két derék barát történetét adja a karantén idejét novellameséléssel kitöltő társaság egyik tagjának szájába. A helyszín: Firenze, év: 1348, az összezártság oka: pestisjárvány.

Mit kezdjünk ma pünkösddel?

Szombat van, valami Reposzt-téma után kellene néznem. Re-posztolni valamire, lehetőleg közéleti kontextusban. Igen ám, de holnap pünkösd van, s a blog ezt nem kerülheti ki. A téma kötelezően adott. Na jó, akkor nézzünk szét a közéleti sajtóban, milyen írásokat találunk. Megmondom: semmilyent sem. Nem mondhatnám, hogy a magyar nyilvánosságot különösképpen lázba hozza az ünnep.

Majd az lesz, ami mindig is szokott keresztyén nagyünnepek alkalmával, hogy a hírforrások egy része röviden beszámol arról, hogy a különböző felekezetek vezető papjai, lelkipásztorai mit mondtak pünkösd kapcsán. Talán meg fog jelenni egy-két írás is nem egyházi szerzőtől. De mégis, ami átjön az az, hogy pünkösdről beszélni mégis csak a papok dolga. Minden ünnepnél ez van, s ez engem már régóta zavar.

Változások kora

Új videosorozatában árult el részleteket Kásler Miklós miniszter Orbán Viktor korábbi ígéretével kapcsolatban, miszerint a frontvonalban teljesítő egészségügyi dolgozók 500 ezer forintos egyszeri juttatást kapnak július 1-jén.

Az interjúban, amit ezúttal Gazsó L. Ferenc újságíró, az MTI 2013-ban nyugalmazott elnöke készített, Kásler beszél a kormány hosszú távú egészségügyi reform terveiről is. Eszerint a 2030-ig tartó struktúraváltás egyik legfontosabb célkitűzése – szerinte – az állami és magánellátás mielőbbi szétválasztása lesz, s ezt oly módon kell végrehajtani, hogy az mind a két rendszer javára váljon.” Továbbá a családi orvosi rendszer megerősítésével tehermentesítsék a fekvő betegellátást. Hozzátette: alapos struktúraváltásban gondolkodnak, melynek munkálatai legalább két éve elkezdődtek, a szükséges átalakítások kezdetére pedig már nem kell sokat várni. 

Kásler: 160 ezer egészségügyi dolgozó kaphat bruttó félmillió forintot – nepszava.hu

V, mint vírus

A koronavírus járvány társadalmi hatásai ma még teljes mértékben kiszámíthatatlanok. Jelen írás arra tesz kísérletet, hogy generációs alapon vizsgálja a témát. A szöveg fő kérdése, hogy formálódhat-e egy új, V, mint Vírus-generáció az éppen zajló folyamatok hatására.

A V, mint Vírus-generáció születése? - politikatudomany.tk.mt.hu

Nekem eddig a v betűről mindig az jutott eszembe: v mint Viktória. A koronavírus azonban megtanította nekünk, hogy lehetségesek más társítások, kapcsolások, összefüggések is. Nem ez az egyetlen újdonság, amit a megváltozott helyzet hozott magával. A vasárnapi istentisztelet előtt és után azt is észre vettem magamon, hogy önkéntelenül is hátra lépek, de legalábbis a felső testemet hátra döntöm egy kicsit. Biztos, ami biztos. Senki ne érezze még véletlenül se a késztetést, hogy közelebb lépjen, esetleg a kezét nyújtsa felém. A boltokba, egyéb nyilvános, közösségi terekbe való belépés előtt is már automatikusan nyúlok a maszk után és húzom magam elé. Korábban csodálkozva néztem a filmekben és az év eleji hetekben a híradásokban, a maszkban, de teljes természetességgel járó-kelőket. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne így közlekedni. És valóban, mára már megszokottá, természetessé vált. Gyanakodva méregetjük egymást, vajon a másik is megteszi a szükséges óvintézkedéseket?

Oldalak