Mikor kezdjünk médiázni?

Úgy vélem, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a technológiai fejlődés pontosan az ellenkező hatást váltja ki (ti. a fiatalokban), mint hogy azt mi korábban láttuk… A közösségi média használatának sokféle rossz hatását látjuk, holott annak óriási pozitívumai is vannak.”

Okosabbak és jobbak-e a mai kamaszok annál, mint ahogy azt mi gondoljuk?
Tara Parker-Pope, New York Times, 2018. március 30.

A cím és az idézet csalóka, mert nem a cikk szerzője írta a fenti sorokat, hanem egy bizonyos Julie Lythcott-Haims (magyarul feliratozott TED előadása a „babusgató nevelés ármányairól” itt), akit a szerző idéz meg. (A szerző „Hogyan neveljünk felnőtté” c. könyve tudomásunk szerint még  nem jelent meg hazánkban, úgyhogy, hajrá!)

Orbán és Netanjahu történelmet ír

Úgy vélte (ti. Orbán Viktor), a kiemelkedően jó kétoldalú kapcsolatok részben a két miniszterelnök személyes együttműködésének köszönhető, annak, hogy mindkét ország élén patrióta kormányfő áll.

Orbán és Netanjahu: azonosan látják a 21. század több kérdését - zsido.com

Nem tudom, ki hogy van vele, de Netanjahu tavalyi magyarországi, valamint Orbán mostani izraeli látogatása számomra, egy hagyományos keresztyén számára, hogy úgy mondjam, egzisztenciálisan megérintő politikai esemény. Valami olyasmi történik, ami megrengeti a ma uralkodó liberális narratívát, s kikezdi a második világháború utáni világ paradigmáját, miszerint a Holokauszt után a zsidó-keresztyén kulturális hagyományra épülő európai civilizáció folytathatatlan, sőt maga a civilizáció mint a közösségi identitás legszélesebb kerete is értemét veszti. Ez a paradigma a történeti keresztyénséget valósággal kivezette a történelemből, a zsidó-keresztyén kulturális örökséget mint a közösségi identitás megszüntethetetlen alapját pedig nem létezőnek tekintette. E kulturális diktátum szerint egy olyan új paradigmára van szükség Európában, amely szakít a kulturális hagyomány alapvető eszméivel, s a jó társadalmát alkotó egyén identitásának forrásait nem múltból örökölt mintázatokban keresi, hanem egy olyan történelemértelmezésben, amelynek középpontjában a múlt „terhétől” meg-és felszabadított egyén áll. Ez paradigma, amely sokáig egyeduralkodónak tűnt, alapvetően a „bűnös keresztyénség” toposzra épített, s valódi üzenete az volt, hogy a nemzeti eszmével összefonódó történeti keresztyénség szükségszerűen vezetett a Holokauszthoz, s ha a jövőben Európa el akar kerülni újabb tragédiát, akkor szakítania kell mindazzal, amit szokványosan a keresztyén Európának nevezünk. S erre jön Netanjahu és Orbán, és sokkolóan belepacsál a már megállapodottnak tűnő liberális konszenzusba.

Focin innen, focin túl

Címlapjain köszönték meg az oroszországi labdarúgó-világbajnokság döntőjében a Horvátország felett aratott győzelmet a válogatottnak hétfőn a francia lapok, amelyek a sportteljesítmény méltatása mellett a sokszínű csapat sikerének szociális és politikai visszhangjaira is kitértek.

A francia sajtó köszöni a válogatottnak, hogy ismét büszkeség franciának lenni – mandiner.hu

 

Tegnap írta Bogi, hogy nem érdekli a foci, és nem is nézte a labdarúgó vb-t, ennek ellenére ő maga is a foci vb-ről, egészen pontosan a vb döntőt követő „morajlásról” ír. Semmi gond ezzel, nyilván a reposzt olvasói sem megrögzött focirajongók, mégis elolvasták azokat az írásokat itt a blogon, amelyek a világbajnokság kapcsán, annak apropóján íródtak: akár a már említett tegnapi reposztot, vagy az az azelőttit, vagy Köntös László írását múlt vasárnapról. És talán azt is nyomon követték, ahogyan a CNN egyik munkatársa a bevándorlók győzelmét ünnepli a francia győzelem kapcsán, vagy ahogyan a francia lapok írnak a győzelem másnapján a nemzet egységéről, amelyet a sokszínű, migrációs hátterű labdarúgók diadalának köszönhet az egész nemzet. És hozhatnánk még a mandineres Szilvay Gergely elmélkedését arról, mennyire francia a francia válogatott – a labdarúgás közügy lett, hiszen mégiscsak a társadalom tükröződik benne. A sokszínű, vagy a sokszínűséget ünneplő, esetleg attól joggal tartó társadalom, a hősökre áhítozó, éppen ezért könnyen megvezethető tömeg, a pillanatnyi népszerűséget okosan és szemtelenül kihasználó politikusok, a fanyalgók,vagy éppen a diadal kapcsán a hatalom csúcsán állókat felelősségre vonó médiamunkások serege.

Torta a hab alatt

Sajnálatos módon a levélről kiderült, hogy egy hamisítvány, amit az MTI-vel együtt mi is megettünk. Az írás valódi szerzője egy Igor Premuzic nevű újságíró, aki a közvélemény reakciójára volt kíváncsi, ezért végezte ezt a megtévesztő kísérletet. A tévedésért elnézést kérünk.

A vb-ezüstérmes horvát válogatott szövetségi kapitánya nyílt levélben fordult Horvátországhoz, azt kérve, sőt követelve, hogy a politikusok tartsák magukat távol a csapattól, mert a jelenlétükkel hiteltelenítik a válogatott teljesítményét. A szenvedélyes és kifejezetten kemény hangú szöveg Zlatko Dalic kapitány mellett a teljes csapat, illetve a horvát stáb közös véleményét képviseli. Azok után, hogy mekkora celeb lett a kockás mezében virító horvát államfőből, Kolinda Grabar-Kitanovicból, akit spaklival se lehetett levakarni a játékosokról a nagy menetelés alatt, drasztikus fordulatot jelent a teljes horvát csapat által osztott felhívás. Például azzal a nyíltan az államfőnek címzett sorral, hogy "Kérjük, tiszteljétek a kérésünket, ne hordjatok futballmezt, ne hirdessétek magatokat a mi sikereinkkel."

A horvát válogatott az összes politikust elküldte a fenébe - index.hu

Adakozni kötelező?

Az MTI alapján több magyar híroldal – köztük a Mandiner is – megírta, hogy a horvát válogatott jótékony célra, a hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlaná fel teljes pénzjutalmát. Eszerint a válogatott 28 millió dolláros – mintegy 7,7 milliárd forintnak megfelelő – jutalmát fordították volna jótékony célra. Az EFE spanyol hírügynökség a Dnevno horvát portálra hivatkozva viszont már arról adott hírt: Igor Premuzic az igazi szerzője a levélnek, amelyet Zlatko Dalic szövetségi kapitány nevében írt. Ebben többek között az szerepel, hogy a válogatott tagjai így akarják felhívni a figyelmet az ország nehéz helyzetére.Premuzic a Facebookon cáfolta a hír valódiságát.

Álhír, hogy jótékony célra fordítaná pénzjutalmát a horvát válogatott – mandiner.hu

 

Olvasom, hogy a világbajnoki ezüstérmes horvát labdarúgó válogatott tagjai jótékony célra ajánlották fel a világbajnokságon keresett pénzüket. Aztán este már azt is, hogy az egész hír tulajdonképpen egy újságírói kitaláció: Igor Premuzic horvát újságíró találta ki az egészet, szerinte ezt kellett volna tenni, így kellett volna elhatárolódni a horvát politikai elittől. Szerinte így viselkedik egy igazi sportember, egy igazi hazafi. Hm: adakozni kötelező?

Életmódunk mellékterméke a műanyag

Toxikus és allergiás reakciók, sejtkárosodás: ezzel járhat, ha a mikroműanyagok az emberi szervezetbe jutnak. Évente tízmillió tonnánál több műanyaghulladék kerül a vizekbe. Gyökeres fordulatra lenne szükség a világon, de akkora üzlet a csomagolóipar, hogy erre még sokáig kell várni.

 Meggyilkoljuk magunkat a bevásárlással - katasztrófa felé tartunk napi.hu

Az igazi világbajnokok

A thaiföldi haditengerészet közölte, hogy mind a 12 gyereket és edzőjüket is kimentették a thaiföldi Tham Luang barlangból. Már mindannyian kórházban vannak. Az ifjúsági focicsapat és 25 éves edzőjük összesen 18 napot töltöttek a mélyben, mivel a sok esőzés miatt nem tudtak kijutni a barlangból. Három turnusban, három nap alatt hozták ki őket.

Kint van az utolsó thai gyerek is, ma véget ér a mentés - origo.hu

Az engem, s bennem futballszeretetemet egy kicsit is ismerők csodálkozva kérdezték, hogy miért nem néz(t)em a VB-t? S erre vagy azt válaszoltam, hogy sajnálom rá az időt... Vagy pedig azt ,hogy ez a játék már nem az, amelybe én még a '82-es Mudiálon halálosan beleszerettem... S az is igaz, hogy ahogy egyre idősödöm, egyre jobban érdekel a valóság... A mesterségesen, euró milliárdokkal felfújt showbiznisz helyett az élet természetessége, maga a játék... Nálam 2018-ban nem a francia lettek a világ legjobb csapata, hanem az a thaiföldi ificsapat, edzőjükkel együtt, amely csaknem a VB-vel egy időben egy barlangban rekedt, 9 nap múlva találtak rájuk, s néhány napja a búvárok már az utolsó gyermeket is kimentették. A legnagyobb meccset ők nyerték meg! Ők az igazi világbajnokok!

 

Jókedvünk nyara

2018. július 9-14. között "Hiszel?" címmel tartotta a Dunántúli Református Egyházkerület ifjúsági táborát Balatonfenyvesen
Fotómontázs: videa.hu

Múlt héten hat napon át sütött a Nap a fenyvesi ifjúsági táborra. Ok, ez nem országos hír. Első blikkre még csak nem is közéleti. Nekünk, dunántúli reformátusoknak mégis fontos.

Fontos, mert abból a korosztályból jöttek ebbe a táborba, amelyiket már nem nagyon látjuk a templom körül. Bár a nyári szezonban szerte a Kárpát-medencében egymást érik a napközis és „ottalvós” hittantáboraink, ezekben főleg az általános iskolai korosztályra figyelünk. Lelkészek, hitoktatók, szülők, pedagógusok kézműveznek, játszanak csoportdinamikai játékokat, rendeznek vetélkedőket, kirándulnak nagyokat és nevetnek jókat a gyerekekkel és egymással. A konfirmált ifis korosztály (7-8.-tól a 12. évfolyamokig) viszont már keményebb dió.

Tudja valaki, mit jelent a fordított metálvilla?

Amikor Isten focizik, avagy Zlatko Dalic beszállt a kultúrharcba

A vezetőedző pedig sikereit Istennek köszöni: a világbajnokság előtt a horvát katolikus rádiónak nyilatkozott, amelynek nyomán a Catholic News Agency írt cikket:

    “Minden, amit elértem az életemben, illetve a pályafutásomban azt a hitemnek köszönhetem. Hálás vagyok ezért az én Uramnak. Ha elveszítjük a reményt, akkor Istenben és a hitünkben kell bíznunk.”

“Hálás vagyok az én Uramnak” – mély hite vezeti Horvátország nemzeti hősét - 777

Zlatko Dalic, a horvátok szövetségi kapitánya azt találta mondani, hogy Istennek tulajdonítja csapatának világraszóló sikerét.  Természetesen senkit nem érdekelne Zlatko Dalic magánember magánhite, ha nem ő lenne annak a válogatottnak a szövetségi kapitánya, amely most a világ figyelmének egy igen jelentős részét ámulatba ejti. Nem jártam utána, hogy világsajtóban hányan vették át a Catholic News Agency hírét, de szinte bizonyos vagyok benne, hogy abban a szellemi-kulturális légkörben, amelyben a ma emberének élnie adatott, Dalic hitvallása minimum magyarázatra szorul. Ezt teszi nálunk a Mandiner is, midőn ezzel a lead-del vezeti fel Dalic mondatait: „Zlatko Dalic mélyen vallásos.” Akkor ugyebár, megvan a magyarázat. Dalic vallásos, megértjük tehát, ha ilyeneket mond. De a kérdés valójában az, hogy mi az, ami Dalic hitének ma is érvényességet adhat, és amit még képviselni is lehet, hacsak nem tartjuk nettó őrültnek. Mert amit Dalic mond, az nemcsak egy magánhit, hanem egy nagyon is régtől fogva ismert világkép, amely ma ugyan a nyugati ateista kultúrában magyarázatra szorul, de ha ő képviseli egy mediatizált és a sztárkultusz fogságában szenvedő világban, akkor arra bizony sokan felkapják a fejüket. Mert ha egy sztár mond valamit, az mindjárt más. Dalic tudatosan vagy öntudatlanul, de beszállt a kultúrharcba. (Fotó: Анна Нэсси.)

Miért éppen Horvátország…?

A kérdés, hogy lehetnénk-e mi a horvátok, mármint a fociban?(…) De nem lehetnénk. Mégpedig azért nem, mert bár sok szempontból közösek futballkultúránk gyökerei, és igen, ezért is lehet, hogy mi is, ők is kétszer is eljutottunk már a legjobb négy csapat közé a vb-k történetében (Jugoszlávia további kétszer), a mi legutóbbi elődöntős szereplésünk óta eltelt hatvan esztendőben fontos fejlemények vittek egészen más irányba bennünket.

Lehetünk horvátok? - nso.hu

Nos, a horvát játékosok nagy nyugati csapatokban játszanak, a jugoszláv foci pedig mindig erős volt. Kis túlzással még a délszláv háború is egy horvát-szerb meccsen robbant ki. A horvát foci jó volt a kilencvenes években is, emlékezzünk csak 1998-ra. (…)Még az is lehet, hogy a szörnyű háború áttételesen hozzájárult a horvát lélekjelenléthez, ami a vb-s meccseken is megnyilvánult, hiszen történelmi léptékkel mérve a háború tegnap volt, lélektani hatásai még komolyan jelen vannak a háborúzó felek társadalmaiban. A negatív hatások mellett pedig ennek lehet hatása a nemzeti érzésre, a dacra, a „csakazértis”-re. De lehet, hogy már ezzel is túlelemeztem. A horvátok egyszerűen jók maradtak fociban Jugoszlávia szétesése után is. Az okokat nem stadionokban, korrupcióban meg a gazdaságban kell keresni. (…) A horvát foci egyszerűen jó, a magyarok meg elcseszték. 

Horvát foci, magyar foci: már ennek is Orbán az oka? - mandiner.hu

 

A címben feltett kérdést szívem szerint úgy folytatnám, hogy miért éppen Horvátország nyeri a labdarúgó világbajnokságot – persze leírni nem mertem, nehogy véletlenül mégiscsak az egyébként esélyesebb franciák győzzenek. Mindenesetre teljes szívemből szurkolok vasárnap a horvátoknak, egyszerűen azért, mert szomszédok, mert nem egy futballóriás nemzetről beszélünk, mert az egész világbajnokságon szimpatikusak voltak és harcosak, mert szinte végig nagyszerűen játszottak, mert az ő sikerüket a szomszédság révén egy kicsit a miénknek is érezzük (pedig ez nyilvánvalóan csak romantika, a valóságnak ehhez semmi köze). Tényleg, miért ennyire jó a horvát foci, a miénk pedig miért ennyire –fogalmazzunk finoman- gyenge?  Szilvay Gergely tökéletesen foglalja össze a lényeget: leginkább azért, mert ők egyszerűen jók, mi meg hozzájuk képest elcsesztük. Aztán, hogy miért csesztük el? 

Oldalak