Emlékszünk a Történetre?

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Luk. 2, 1-11)

LUKÁCS EVANGÉLIUMA - parokia.hu

Velünk az Isten!

Ekkor először a történelemben a Biblia első sorai hangzottak fel egy űrben keringő űrhajóban. Anders a Teremtés könyvének első négy verssorát kezdte szavalni:
"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.  A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől."

Nagy Attila Károly: Ötven évvel ezelőtt az Úr szavai szóltak százmilliókhoz az űrből - Index – Ma is tanultam valamit (2018. december 24.)

1968. december 24-én állt Hold körüli pályára az Apollo-8, fedélzetén a három űrhajós: Frank Borman parancsnok, Jim Lovell parancsnokimodul pilóta és Bill Anders holdkomppilóta. Egyik legfontosabb feladatuk az Apollo-11 közelgő holdra szállásához kinézett terület, a Nyugalom Tengerének elnevezett sík placc vizsgálata volt.

A pápa és a migráció

Elfogadhatatlanok a politikában azok a hangok, amelyek mindenért a migránsokat okolják, és megfosztják a szegényeket az őket megillető jogoktól – idézi Ferenc pápa szavait a Vatikán által kedden kibocsátott békeüzenet.

A nyolcvankét éves egyházfő, aki a január 1-jei béke világnapjának kapcsán tartott beszédet, korábban már többször szót emelt a migránsok érdekében, és most is hangsúlyozta, hogy egyetlen politikusnak sem szabad a céljai elérése érdekében a migránsok elleni idegengyűlöletet, illetve rasszizmust és nacionalizmust felhasználnia. Úgy vélte, a nacionalizmus fenyegeti a világbékét, mert lerombolja az emberek egymás közti bizalmát a globalizálódó világban.

Hangsúlyozta, hogy a politika legfontosabb feladata a béke megteremtése. Nyilatkozatában több olyan súlyos hibát említett, amely szerinte rossz hatással van a közéletre, egyebek mellett a rasszizmust, az állami pénzek hűtlen kezelését, és a környezetvédelem elhanyagolását.

Múlt héten a pápa méltatta az ENSZ globális migrációs csomagját mint olyan eszközt, amely révén felelősséggel, szolidaritással és könyörülettel lehet segíteni azokat, aki elhagyják hazájukat. Az ezzel kapcsolatos marrákesi konferencián több ország, köztük Magyarország, Olaszország, Lengyelország és az Egyesült Államok nem vett részt.

Az egyházfő előzőleg már Donald Trump amerikai elnököt és Matteo Salvini olasz belügyminisztert is figyelmeztette, tartsák tiszteletben a migránsok jogait.

Ferenc pápa: Elfogadhatatlan, hogy egyesek mindenért a migránsokat okolják - Mandiner/MTI

Nem tudom, szabad-e itt átlépnem határokat? Református keresztyén vagyok, ez a blog is bevallottan és karakteresen az.  A mindenkori pápa pedig a római katolikus egyház első számú képviselője. Ha a hagyományos felekezeti megosztottság mentén nézném a dolgokat, akkor azt mondanám, semmi közöm ahhoz, hogy mit mond a pápa, ő katolikus, én pedig református, tehát a pápa azt mond, amit akar, ez engem nem érint. Csakhogy mára alapvetően megváltozott a helyzet. Míg a régi keresztyén Európában a reformációt követően a felekezetek egymással szemben határozták meg és különböztették meg önmagukat, addig mára a keresztyén önértelmezés új viszonyítási pontjai jöttek létre. Nevezetesen, a szekularizált, nem keresztyén világ, s most újabban a migráció következtében az iszlám megjelenése a látóhatáron. Akárhogyan is, a migrációban megjelenő iszlám immár nagyon is könnyen elképzelhető közelsége alapvető kihívásként veti fel nyugati zsidó-keresztyén civilizációnk mibenlétének kérdését. S hogy mit mond a pápa ebben a helyzetben, messze túlmegy a felekezeti megosztottság szokványos határain, minthogy a migrációban rejlő vallási-kulturális-civilizációs kihívás egész Európa kulturális arculatát és belső koherenciáját érinti. Arról nem is beszélve, hogy a pápa hangja – felekezeti megosztottság ide vagy oda – mégis csak mértékadó, mint ezt pontosan lehet látni az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája migrációval kapcsolatos nyilatkozataiban is. Ha akarjuk, ha nem, a pápa megszólalásának migráns-ügyben mindig lesz olyan olvasata, hogy benne az egész nyugati keresztyénség normatív hangja szólal meg. Attól tartok azonban, hogy a társadalmi valóságban messze nem ez a helyzet, s a pápa – ő tudja, miért – elég leplezetlenül felvállalt egy karakteresen egyoldalú, a mai politikai koordinátarendszerben liberálisként azonosítható nézőpontot a migráció kérdésében. Ezzel nyíltan a nyugati liberális ideológiai főáramlat mögé állt. Keresztyén magánemberként kénytelen vagyok hangot adni csalódottságomnak és értetlenségemnek. Egyszerűen nem értem, hogy a pápa, a nyugati keresztyénség első számú képviselője és szószolója miért nem lát a keresztyénségre nézve feloldhatatlan konfliktusforrást, sőt veszélyt az iszlám egyre erőteljesebben körvonalazódó európai jelenlétében?

Fesz van

Fesz van, érted, feszültség. Kidagadnak az erek, ökölbe szorul a kéz, fröcsög a száj, gyilkol a klaviatúra. Nem mehet ez így tovább! Fegyverbe, fegyverbe! Na de éppen adventben? 

Miért is ne.

Adventben egyébként is fesz van. Dudálsz és öklöt rázol a dugóban, közelharcot vívsz az akciós botmixerért, közben úgy vásárolsz, mintha az ünnepekkel egyenesen az armageddon jönne el. Majd meg őrülsz, hogy tökéletes otthont kreálj, amiben hiba nélküli minden, család, fenyő, ajándék, étel, vendéglátás, még a gyerekeid is tökéletesen viselkednek. Hiába, a Facebook-on mutogatható látszat életért szenvedni kell. 

Szóval fesz van, hozzászoktunk, nekem meg egyre inkább elegem van. Mondom is, miből. 

Elegem van a közéletből, legalábbis abból a részéből, amit napi politikának hívnak. Az egész annyira szánalmas és szomorú, hogy kár is több időt és energiát vesztegetni rá. Elegem van abból, hogy mindig mindenért a harmadik választását vastagon megnyerő Orbán a hibás, aki egy tál lencséért eladta Putyinnak az országot, miközben –ezt csak suttogva merem leírni- diktatúrát épít. Elegem van abból, hogy napról napra rosszabbul élünk, hogy a kormány mindenkivel ki akar babrálni, de leginkább a szegény hajléktalanokat akarja megfosztani attól az alapvető emberi joguktól, hogy szabadon megfagyhassanak az utcán.

Marad

A karácsony ellenáll, úgy tűnik. Nagyon régóta megy már egy szöveg, hogy keresztyénség utáni korban élünk, meg a keresztyénség eltűnőben van, egyre kevesebben járnak a templomba, különös módon a karácsony tartja magát. Pedig hogyha a keresztyénség utáni korban vagyunk, akkor tulajdonképpen nincs is szükség karácsonyra. (...) Az a különös, az emberek mégis ragaszkodnak hozzá, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének az ünnepe. A karácsony egy nagyon erős szimbolika a karácsonyfával, betlehemessel, fényekkel, tehát mégiscsak ott van, hogy ez egy keresztyén ünnep, nem más! (...) Ami megvolt gyerekkoromban, az megvan még most is. Ez nagy dolog, a mai világban, amikor évente dobhatom el a mobiltelefonomat, aztán újra tanulhatok mindent. (...) A karácsonyban van valami állandóság, szerintem ez az ünnepnek az egyik titka. Van valami állandóság ebben az állandó nagy változásban, amit már gyakorlatilag alig lehet követni....

Interjú Ft. Köntös Lászlóval, PápaTv felvétele - youtube.com

Adjátok vissza!

Nézzük meg azonban az érem másik oldalát, engedjétek meg, hogy, mint Édesanya elmondjam én hogy érzem magam most és minden Adventben!

Nyílt levél Pedagógusoknak, avagy adjátok vissza a Karácsonyomat! - blog.panyizsuzsi.hu

Ismét kering egy levél a közösségi oldalakon (is). Egy elkeseredett, négy gyermekes anyuka fogalmazta meg a sorokat, amelyekben arról ír, hogyan is éli meg ő és családja az adventi időszakot. Hogyan készülődnek az ünnepre és hogyan fognak majd végül megérkezni karácsonyhoz.

Adventem, identitásom

Ezek azért gyűlölnek, mert azt hiszik, azokhoz tartozom, azért nem megyek közéjük. Azok meg viszont. Mindenféle harc folyik. Nem tudom, éppen ki van soron, lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? Semmi. Nem is értem, hogy valakit a világnézete miért zár ki egy művészeti közösség, ahol mondjuk, rajzolni kell, vagy énekelni, előadni? Miért baj az, ha valaki nemzeti érzelmű, a másik meg liberális? Én nemzeti liberális vagyok, mert engem nem zavar, ha másnak más a világnézete. De ugyanolyan nemzeti identitásom is van, különös tekintettel a magyar történelemre és kultúrára. Megy a nagy kultúrharc, mocskolják egymást, ahelyett hogy az energiáikat arra fordítanák, hogy bemutassák, micsoda kincs van itt, a ValóVilág meg celebvilág alatt. Hogy jutottunk idáig, hogy ennyire domináljon mindent a politika?  

Hobo: „Lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? hvg.hu

Igával vagy igével?

– De mégis hogyan tudják becsalogatni a templomokba az embereket, meg tudják-e érinteni a fiatalok lelkét?
– Világossá kell tennünk: a hit, az egyház nagyon is a modern világ része. Az evangélikus egyházban hagyományosan nagy szerepe van az igemagyarázatnak. Fontos tehát rávilágítani arra a hitre vezető intellektuális izgalomra, ami egy bibliai szakasz értő magyarázatával jár. Lelkészeinket, hitoktatóinkat fel kell szabadítani erre a szolgálatra, nekünk világiaknak tehát tehermentesítenünk kell őket: legyen kevesebb az adminisztrációs, szervezési feladatuk!

SOK A KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGÜNK - magyaridok.hu

Úgy gondolom, hogy nincs olyan lelkész vagy a keresztyénség felé elkötelezett hívő ember, akinek más, ill. saját maga ne tette volna fel az a kérdést, amit a Magyar Idők riportere kérdezett Pröhle Gergelytől, az Evangélikus Egyház országos felügyelőjétől. Nevezetesen, hogy hogyan lehetne az embereket, azon belül is a fiatalokat a templomokba becsalogatni? Próbáltam átgondolni, hogy milyen válaszokat adnának, ill. hogy ezeket hogyan lehetne kategorizálni? Utána pedig majd elmondom, hogy miért lepődtem meg Pröhle Gergely válaszán...?

 

 

Stílus

Indulatok minden oldalon. Mindegyik fél erővel akarja elérni a célját. Hol van a vitakultúra? Hol van a párbeszéd? Hol vannak az érvek? Hol van az egymásra figyelés? Hol van az európaiság? – Aki ugrál, büszke magyar – skandáljuk oly sokszor. Hát, én most nem ugrálok. Amit érzek, az leginkább szégyen.

Gundel Takács Gábor: Leginkább szégyen, Szemlélek, 2018. december 13.

Gundel Takács Gábor minden szavával egyetértek. Nagyon nem lenne jó, hogy ha a kormánypártok és az ellenzék minden akciójával egyet kellene értenie annak, aki az egyik, vagy a másik oldalhoz tartozik. A képlet nem lehet annyira egyszerű, hogy az enyéim állandóan jó döntéseket hoznak, mert jó irányba húz a szívük, a tieid viszont állandóan rossz irányba vinnének mindent. Azért ez egy meglehetősen lusta alappozíció. Én megtettem, amit kellett, amikor szavaztam, az óra elindult, innentől kezdve négy évig egyetértek mindennel, amit az én képviselőim megszavaznak.

Bogárdi Szabó István: Két malomkő között

"But in Between Two Millstones, he asserts that he perceived a different reaction outside the liberal Northeast. “Gradually another America began unfolding before my eyes, one that was small-town and robust, the heartland, the America I had envisioned as I was writing my speech, and to which my speech was addressed.” This cleavage in Western societies has since become powerfully evident.
Many – perhaps most – of Solzhenitsyn’s critics viewed him as an arch-reactionary, a nineteenth-century mind in the twentieth. But in his turn away from Western universalism to nativism and traditional values, in his revolt against liberal condescension, he appears to have foreseen the twenty-first." 

"Aztán a "Két malomkő között" [című önéletrajzi írásában] rögzíti, hogy másféle fogadtatásban részesült a liberális Észak-Keleten kívül. "Lassacskán egy másik Amerika bontakozott ki a szemem előtt, a kisvárosi, életrevaló, vidéki Amerika, és én ezt az Amerikát láttam magam előtt, amikor a [harvardi] beszédemet írtam, és ehhez az Amerikához intéztem beszédemet." A nyugati társadalmaknak ez a kettészakadása azóta teljesen nyilvánvalóvá lett. Sokan, talán a legtöbben, Szolzsenyicin bírálói közül úgy tekintettek rá, mint ős-reakciósra, vagy mint egy 19. századi szellemre a 20. században. De azzal, hogy a szülőföldhöz és a hagyományos értékekhez fordult a nyugati univerzalizmus ellenében, s azzal, hogy fellázadt a liberális dölyffel szemben, nyilvánvalóan előre látta a 21. századot."

The Times Literary Supplement - the-tls.co.uk

1974 tavaszán, belépve tizennyolcadik életévembe, sorozási felszólítást kaptam (vagyis megkezdődött kötelező katonai szolgálatom előkészítése). A debreceni kollégiumban (ki tudja, milyen hagyomány okán) a sorozásra egy teljes heti felmentést szoktak adni az iskolai kötelezettségek alól. Így aztán hazamehettem Sárbogárdra, ahol a kultúrházban el is végezték a szükséges vizsgálatokat, megállapították az alkalmasságomat, megkaptam a védőoltásokat, aztán lézenghettem otthon. Ugyanez időben egy osztálytársam, azóta is solymári lakos, a maga katonai kiegészítő parancsnokságán jelent meg, majd barátaival mulatozván írt nekem pár sort egy postai levelezőlapon, nem Sárbogárdra, hanem Debrecenbe. Ezen többek között ez állt: "...mit szólsz, most mondta be a Szabad Európa, hogy a ruszkik kirúgták Szolzsenyicint a Szovjetunióból!!?" Mire visszaérkeztem Debrecenbe, már állt a bál. "Véletlenül" ugyanis nem én kaptam meg a levelezőlapot, hanem latintanárunk, Szabó István (a Nagyszajúz, aki egyébként évekig hadifogoly volt a Szovjetunióban), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy ugyan ki a csuda komázik vele ilyen súlyos felforgató ügyben? Valahogy megúsztuk a kicsapatást.

Oldalak