Függetlenül attól, hogy melyik megfejtés az igaz, vagy egyáltalán létezik-e egy igazi megfejtés, az tuti, hogy a boltok kötelező vasárnapi zárva tartását soha nem támogatta a többség.

Nyissanak-e ki újból a boltok? – 444.hu

Populizmusért sosem kell a szomszédba menni. Ha nagyon akarja valamelyik médium arca mögé bújt egyén, hogy véleményét igazságként lenyomja olvasótábora torkán, csak jó témát kell találni. Olyant, amelyről biztosan tudja, hogy mi a többség véleménye.

És mégis demokrácia ide vagy oda, nagyon sokszor nem a többség véleménye érvényesül, csak úgy tűnik, mintha. Ez a mintha érzés tartja fenn a választott demokratikus intézményrendszert. Mert bizony, nem a többség véleménye, hanem a hatalmon lévő politikai erők akarata az, ami leginkább érzékelhető. Ez akkor is így van, ha nehezen fogadható el. Mert a nép egy csomó dolgot nem akart volna a mögöttünk hagyott negyedszázadban biztosan.
A teljesség igénye nélkül:
Ha megkérdezték volna a népet a rendszerváltás hajnalán hivatalosan, népszavazáson arról, hogy megússzák a diktatúra működtetői és haszonélvezői a felelősségre vonást, biztos lett volna az eredmény, hogy ne! Nem is vért szomjazott az istenadta a nép, hanem az igazság kimondását és jelképes tetteket. De hát a politika, illetve az akkori politikai pártok valahogy elmutyizták az igazságtételt. Találtak hozzá magyarázatot is.
Ha arról kérdezték volna, hogy akarják-e elprivatizélni a közvagyont és különösen úgy, ahogy tették ezt szintén annak a kornak politikusai, bizton borítékolható lett volna az eredmény. S arról kérdezték volna, hogy el adjanak-e teljes iparágakat, biztosan lett volna véleménye a magyar lakosságnak.
Miként arról is, hogy reprivatizáció legyen vagy kártalanítás a mezőgazdaságban? Igen, a reprivatizáció mellett szavaztak volna az igazságérzet okán is. És akkor ma talán másként néz ki egy sor dolog a falvak környékén. Meggyökeresedett volna néhány gazdálkodó család, kis és középbirtokos paraszti maradék, akik felelősséget éreztek volna nemcsak a földért, hanem a környezetért, a településért, ahol élnek és a közösségért, amelyben ők is valamiképp a folyamatosságot képviselik. De hát akkor a politika éppen mást akart, háromszáz hektár fölötti gazdaságokat. Hatékonyságról, meg kisbirtok lehetetlenségekről zagyváltak. S lám, Lengyelország ugyanazzal a birtokrendszerrel, amiről hallani sem akart a magyar politikai elit a meszelt falak közötti asztalok mellett, ma Európa egyik leghatékonyabb mezőgazdaságát működteti. Merthogy nemcsak a föld, hanem az arra épülő ipar is versenyképes immár. Megkérdezhették volna a magyar népet, de nem tették.
Ha megkérdezték volna a magyar népességet, hogy legyenek-e egyházi iskolák, jó eséllyel en bloc elhasalt volna a kérdés, mert aki olyan iskolát akar, az fizessen, de ha azt is megkérdezték volna, hogy az egyházi iskolába járók szülei akkor kinek fizessenek adót, mindenki természetesen válaszolta volna, hogy az államnak. Bölcs volt a politika, amikor mégis döntött egy sokszínű iskolarendszer mellett.
Ha megkérdeznék az embereket, hogy legyen-e több ünnep, nem vallási meggyőződésből, hanem a szabadidő igényén tucatnyi szentnek és még szentebbek emlékezetére szavaznának ünnepnapokat. Az ember már csak gyarló.
S ha megkérdeznék, hogy tartsanak-e nyitva a boltok vasárnap? A többség biztosan mellette tenné le a voksot. Csakhogy azok most is nyitva tartanak, ha nem is mindegyiken. De egy nagyobbacska városban, ha ügyesen sakkozik az emberfia és vásárolni akar mindenáron, talál magának pénzköltő helyet.
Én mégis örülök, hogy vasárnap nincsenek parttalanul nyitva a boltok. Elsősorban elvi okokból. Ha jobban tetszik hitbeli meggyőződésből, amihez nem tett semmit hozzá a zárva tartásról szóló törvény egy fikarcnyit sem. Emlékezetem szerint egyszer vásároltam vasárnap az utóbbi tizenévben. Szombaton is csak ritkán. Nálunk a pénteki kenyér még hétfőre is bekerül a lurkók tízórais zacskójába. A vasárnapi nyitva tartás korlátozása személyes meggyőződésektől és értékrendektől elvonatkoztatva megmutat valamit. Mégpedig, hogy az ember koránt sincs rászorulva a tárgyaktól való függőségre. És, hogy kis kreativitással a szabadidő másképpen is kitölthető.
Populista témáknak pedig javaslom a következőket népszavazásra: Fehér lovon vagy biciklin járjanak a parlamenti képviselők csúcsforgalomban? (Merthogy mindkettő környezetbarát megoldás). Ha borús az idő, az országos rendőrfőkapitánynak vagy a hadügyminiszternek legyen kötelessége az égről eltakarítani a felhőket? S hogy a civilekre se maradjanak ki: ahhoz, hogy boldog disznókat vágjanak az uniós szabályoknak megfelelően a vágóhidakon, az ólban Kurtág György zenéjét legyen kötelező hallgatni vagy Tandori szövegeket?