A TEK kedd este jelentette be, hogy két akcióban "szélsőséges nézeteket valló" figurákat fogtak el, akik fegyverrel és bombákkal rendelkeztek. Hajdu János, a TEK vezetője az üggyel kapcsolatban azt mondta, hogy vasárnap az egyik akcióban két külföldi és két magyar állampolgárt fogtak el. A TEK vezetője nem zárta ki, hogy "nemzetközi beágyazottsága lehet" a bűncselekménynek. Az elfogottak régóta a TEK látókörében voltak — mondta Hajdu —, abban az autóban pedig, amiben az elfogottak ültek, robbanóanyag volt, az ezután megtartott házkutatásban pedig több robbanóanyagot és csőbombát is találtak egy "bombalaboratóriumban".

Nagyfogás – index.hu

Tegnap, azaz ma, amikor e sorokat írom, emlékeztek meg egy magyar parlamenti döntés kapcsán a Szovjetunióba hurcolt áldozatokról, akik a második világháborút követően, különböző időszakokban kerültek szovjet gyűjtőtáborokba. Magyarokként egy idegen állam büntetés végrehajtásának lettek áldozatai.


És akkor durran a nagy bomba, a TEK olyan fiatalokat fogott, akik lehetséges terror bűncselekményre utaló magatartást tanúsítottak. Az elfogott négy fiatalról kiderült később, hogy második világháborús hobbi fegyvergyűjtők, akik róják a bakonyi erdőket fémdetektorral és a még hat évtized után fellelhető rozsdás vasakat összeszedik, merthogy szeretik a történelmet nemcsak a könyvek lapjairól, hanem tárgyiasultságában is. A történet pikantériája, hogy a négy emberből kettő felvidéki magyar, akiknek nemcsak az iskolai tankönyveikből, hanem a nyelvükből is üldözték és üldözik mind máig a magyar történelemhez kötődő mindenfajta kötődését. Sőt a magyar nyelvhasználatot is. A magyar terrorelhárítás komoly munkát végzett. Két ember életében mindenképp. Segít a magyar nemzettudatot és történelemhez való viszonyulását átértékelni két határon kívüli magyarnak. Minden eshetőségre készülve.  Ha már a tót atyafiak erre nem tudtak elég figyelmet fordítani, akkor megteszi nekik az anyaország. A nemzetközi helyzet fokozódik, ahogy Virág elvtárs mondaná. Az éberség pedig sosem árt. Pedig most ártott. Még akkor is, ha a bíróság helyén kezelte az ügyet elutasítva az előzetes letartóztatás iránti indítványt. A Buzgó Mócsing magatartás, hogy bűnösöket kreáljanak egy amúgy is felpaprikázott közhangulatban, nem igazán szerencsés. Különösen nem, ha történelmi tudatú fiatalokkal teszik ezt. Akik ráadásul határon túli magyarok. Üti őket a történelem éppen kilencven éve. Kimondatlanul is másodrendű állampolgárai annak az országnak, ahol élnek. És azért, mert származásuk okán nem tagadták meg a népet, amelyből származtak és anyáik nyelvét, amelyre tanították. Nehéz megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Hogy mit jelent a háromszínű zászló, amelyik piros, fehér, zöld. Hogy mit jelent egy tárgyi emlék egy olyan korból, amelyben a nagyapa még magyar katonaként harcolt. Egy első világháborús kép, amelyen Ferenc Jóska uralja a teret, nem nosztalgia ebben a világban, s még csak nem is történelem, hanem identitás. Tudom, sok ilyen képet láttam falusi házak tisztaszobájának falán.
Édesanyám legidősebb nővérének férje második világháborús honvéd volt, Négy évet magyar katonaként szolgált, majd az elsők között esett fogságba a Keleti-Kárpátokban. Négy év és nyolc hónapot töltött szovjet fogságban. Haza hozta az orosz nyelvet és a katonacsajkáját. Ott lógott a konyhaasztal oldalán, egy szegen, amiben nagynéném a rántáshoz való lisztet tartotta. Gyermekként ez volt a tárgyi megfoghatósága világháborúnak. Ez a katonasajka, ahogy felénk mondták. De egyszerre több is annál. A magyar nemzettudat egy része. A történetek, amelyekről meséltek az öregek hitelüket egy-egy ilyen tárgytól kapták. A magyarság, a szenvedés, a háború borzalma, a hadifogság embertelensége nem elvont történelmi ismeret, hanem élő valóság lett. Azóta csak múzeumban láttam hasonlót. Pedig jó lenne egy-egy emlék a még fellelhető történelmi relikviákból. Mert minden az emlékezetet megőrizni segítő tárgyi emlék segíti az identitást is, amelyik amúgy is válságban van az öreg Európában.
 

Hozzászólások