Welles Crowther testét hat hónappal a torony összeomlása után, az egyik lépcsőházban, tűzoltók mellett találták meg a romok között, valószínűsíthetően épp újabb túlélőkért mentek fel a toronyba. A National September 11 Memorial Museum 2014-es megnyitóján Barack Obama külön megemlékezett Crowther hősiességéről.

Hétköznapi hősök – index.hu

Az amerikaiaknak ground zero szeptember 11. A modernkori történelmükben először érezhették meg, hogy nem csak támadhatóak, hanem sérülékenyek. Igazából az USA történetében az első olyan alkalom, amikor kívülről jött hatalom megtámadta őket. Zavarba hozta és elbizonytalanította. Ráadásul ez a hatalom arctalan volt. Később arcokat, megbízókat kerestek és találtak a történésekhez. De bebizonyosodott, hogy minden csak ürügy volt, és a vélt elégtétel lángba borította kelet néhány országát.

Szeptember a modernkori nyugati kultúrában viszonyítási ponttá lett. Nemcsak az amerikai média révén, hanem annak tudatosulása árán, hogy a globális világban saját eszközeivel megverhető az önmaga biztonságára építő világ. Nincs a technikai tökély, ami megóvná az embert a kiszolgáltatottságtól. Tehetetlen a katonai fölény, elégtelen a kiépített biztonsági szolgálat.
Szeptember 11. két fontos üzenetet hordoz a nyugati keresztyén világ számára.
Az egyik, hogy az embertelenséggel szemben csak az emberség, a krisztusi szeretet helyezhető. De ennek megtestesült formája: az áldozat. Ami szeptember 11.-ének történetét elviselhetővé és feldolgozhatóvá teszi, az a hétköznapi emberek, az ott és akkor áldozatot, áldozatukkal netán halált vállaló emberi példák voltak. Egy közülük Welles Crowther businessman, aki a döntő pillanatban helyén kezelte az értékeket. tudta, hogy mindennél több az élet. De választani az menekülés és menekítés között, ez volt a pillanat döntése. Vannak ilyen pillanatok. Választani pedig az tud, akinek van a lelkében alternatíva. Aki nemcsak önmagára gondol. Egy régi rabbinikus bölcselet szerint: aki egy életet megment olyan mintha a világot mentené meg.
A másik, ami megragadó szeptember 11.-ében a kollektív emlékezet létrejötte és fenntartása. A történelem mi vagyunk. A kor, amelyben élünk. A kollektív emlékezet pedig a kortárs eseményekhez való viszonyulás is. Mindaz, ami megtörtént a régiekkel megtörténhet velünk is. Sőt meg is történik, hiszen a történelem a hétköznapok eseményeinek érték-története vagy éppen annak válsága. Az ember nemcsak a történésekben van benne, hanem annak alakítója. Egy apró mozzanattal jobb vagy rosszabb lesz általunk a világ. Ha elvesz a közös felelősség tudata, a történelem nem forgácsolódik szét, csupán elvesz a jövő számára. Hétköznapi hősök híján, akik arcot adnak az embernek és az emberségnek arctalanná lesz a jelen, s majd valamikor a múlt a jövő nemzedék számára.
Személyes áldozatkészség és közös emlékezet, ez szeptember 11. öröksége 25 év után. A felejteni hajlamos Európa azért néha átnézhetne a tengeren.