Jeles egyháztörténeti eseményre emlékeznek vasárnap Vizsolyban, amely egyúttal a magyarság számára is meghatározó: 425 évvel ezelőtt, 1590. július 20-án fejezték be a magyar nyelvre fordított biblia nyomtatását.

                                  A Vizsolyi Biblia kinyomtatásának 425. évfordulójára emlékeznek Vizsolyban - hirado.hu

Szép lehetett az az ünnepi hálaadó istentisztelet Vizsolyban. Megemlékezés, ünnepi hangverseny, ökumenikus összefogás. Kovács Zsolt Levente nagytiszteletű úr az évfordulóhoz méltó gyülekezeti alkalmat szervezett, majd „hálaadó közleményt” fogalmaztak meg az MTI-nek a Vizsolyi Biblia rövid történetéről és kultúr-valamint egyháztörténeti jelentőségéről... Kollégánk azt is elmondta, hogy a vasárnapi jubileumi ünnepséggel az egész magyar nemzetet szeretné közös emlékezésre hívni... Nem ő tehet róla, de félő, hogy nem sikerült...

Mert azon lehet vitatkozni, hogy a 425 az mennyire kerek évforduló... Az is igaz, hogy ez a július közepe minden intézmény számára egy kicsit „uborkaszezon”, nagy rendezvényeket nehéz ilyenkor tető alá hozni... (Kivéve: fesztiválok...) Az is tény, utánakerestem, hogy voltak máshol is kisebb rendezvények, kiállítások. Külön öröm volt számomra, hogy az idei Csillagponton a fiatalok körében is „reklámozták” nemzeti, egyházi kincsünket. Bibliavasárnapi interjújában Pecsuk Ottó, a Bibliatársulat főtitkára korábban arról is beszélt, hogy a 425-ös jubileumba beágyazva ősszel a Károli-egyetemen lesz egy konferencia a bibliaolvasásról... Mégis...

Ha már hungarikummá is minősítették a Vizsolyi Bibliát, nem lehetett volna értékéhez méltóan egy kicsit magasabb szinten is gondoskodni a megünnepléséről? Ha nem is a miniszterelnök vagy az Emberi Erőforrások miniszterének személyes jelenlétével (bár miért ne...?), de legalább államtitkári szinten (Kultúráért Felelős Államtitkárság) vagy a Nemzeti Kulturális Örökség égisze alatt...

 

El tudtam volna képzelni egy olyan ünnepi istentiszteletet is, amelyen részt vesznek az épp szabadságon nem lévő egyházi vezetők, határainkon túli és inneni püspökök, esperesek, lelkipásztorok, s (környékbeli) gyülekezeti tagok... Hogy megmutassuk országnak-világnak, egy félórás összefoglalóban, vagy legalább egy félperces hírben az esti híradóban, hogy nekünk, magyar reformátusoknak igenis szívügyünk a Vizsolyi Biblia!

 

Meg persze magunk miatt is... Az évforduló kapcsán lehetett volna (ill. lehetne!) olyan iskolai, gyülekezeti projekteket szervezni, melyeknek célja nem pusztán ennek a kulturális emléknek, a múltnak a megismerése, hanem hitéletünk erősítése, konkrétan a már említett, egyébként a református kegyességhez hozzátartozó bibliaolvasás népszerűsítése. Egy 2009-es felmérés szerint az ország (ill. a megkérdezettek) csupán 1,9 %-a olvassa naponta a Szentírást, 4 %-a havonta, 52, 6 %-a pedig egyáltalán nem. S még egy adat: a háztartások 40 %-ban nincs Biblia... (Itt jegyezném meg, hogy a Gedeon Társaság által iskolákban, gyermekeknek ingyen osztogatott, kicsi, kék Károli-fordítású Újszövetség -minden jó szándék ellenére- nem igazán alkalmas arra, hogy azt naponta olvassa és megértse a fiatalabb nemzedék, de az is igaz, hogy láttam már lelkészi hivatalban, évek óta, százasával porosodni...)

 

Szóval, ha majd egyszer az Örökkévalóságban az öreg Károli netalán megkérdi tőlem (már ha ott leszek...), hogy mennyire olvastátok, becsültétek meg az én művemet, szellemi-lelki örökségemet, lehet, hogy egy pillanatra lesütöm szememet, aztán másról kezdek el beszélni...

 

 

Hozzászólások