Az európai értékeket meg kell oltalmazni, ám napjainkban olyan párhuzamos társadalmak alakulnak ki, amelyek nem tartják magukat ezekhez az értékekhez. Az iszlám kultúra és vallás nem olvad össze az európaival. Magyarország nem akarja, hogy területén multikulturalizmus alakuljon ki, eltérő társadalmakkal. Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai, és a mai példák alapján azt kell mondania, hogy nem sikerült a beilleszkedés. Az iszlám sohasem volt Európa része, hanem egy másik világ szabályrendszere. És az arab tavasz legkeserűbb tanulsága, hogy a demokráciát nem lehet eleve rákényszeríteni arra a világra.  

 Orbán: „Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai” - 168ora.hu

„Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai...” - halljuk miniszterelnökünk vitán felül álló kijelentését, s persze mindnyájan a demográfiai túlsúlyukra, fanatizmusukra, vagy éppen a dzsihádista terrorizmusukra gondolunk. Dr. Németh Pál: Európa és az iszlám c. tanulmánya (In: Az írás és az olvasás felelőssége, Mundus Egyetemi Kiadó, Bp. 1998)  segítségével most e két világ egymással való küzdelmének, egyáltalán, egymáshoz való viszonyulásának jellemző vonásait, történelmi hátterét szeretném felvillantani néhány filozófiai, teológiai gondolat, históriai tény és esélylatolgató kérdés formájában.

Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... Kezdjük a fanatizmus kérdésével, amelyről -Hegel szerint- akkor beszélhetünk, amikor az ember csak egyetlen meghatározáshoz ragaszkodik, minden egyebet elvetve, csak azt akarja megvalósítani. Úgy gondolom, ez a kiindulópont már előnyt jelent a „cizellált”, pluralista tendenciákban gondolkodó, így erejét-figyelmét eleve „szétforgácsoló” nyugati keresztyén szemlélettel szemben. Mindehhez még hozzá kell tennünk, hogy amíg Nyugat képes kívülről látni önmagát és elvonatkoztatni vallási érdekeitől, addig az iszlámban mindent ez határoz meg: az életnek nincs európai értelemben vett világi, szekuláris oldala, sem gazdasági, sem politikai, sem kulturális, sem szellemi téren!

Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... Annak ellenére, hogy az Iszlám az egyetlen világvallás, amely a keresztyénség után lépett a történelem küzdőterére, mégis nekünk velük szemben -nyilvánvalóan a kárunkra való terjeszkedés következményeként-olyan lélektani, már-már európai génjeinkbe kódolt -nem tudom másként fogalmazni- komplexusunk (fenyegetettség érzés) alakult ki, amely szinte lehetetlenné teszi a mindenféle tekintetben vett (mondjuk így: vitális...) erőviszonyok reális felmérését, a hozzájuk való helyes, uram bocsá', európai-keresztyén viszonyulást! Németh Pál egyszerűen és világosan fogalmaz: „...az európai ember (…) az iszlámban olyan félelmetes ellenséget lát, amellyel nem tud mit kezdeni, s amely létének alapjait fenyegeti.”

Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... Az első évezred keresztyénségének történelmi „tabutémája” a Kelet forradalma (Hegel), az iszlám hihetetlen térnyerése. Hogy hogyan lehet az, hogy a Közel-Kelet keresztyén népei oly könnyen, természetesen, „ösztönszerűen” átvették a muzulmán hitet? Hogy honnan szakadt ki az az elementáris erejű tiltakozás, lázadás Mohamedán követőiből a keresztyénséggel, ill. Nyugattal szemben, aminek tulajdonképpen eredetüket is köszönhetik? S hogy mekkora csapás is volt a keresztyénség számára az a tény, hogy a még szét nem vált egyház 5 patriarkhátusából (székhelyeik: Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antióchia és Jeruzsálem) 3 szinte pillanatok alatt elveszett az iszlám szorításában, Konstantinápoly még a XV.sz. Közepéig hősiesen tartotta magát, s igazából egy egyháztest maradt, Róma! Ezen a területen, a tulajdonképpeni mai Európában is, az Ibériai félszigetet -kisebb-nagyobb megszakításokkal és intenzitással- majdnem 800 évig uralta az iszlám (s tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy közben egy virágzó kultúrát is létrehozott!), nálunk pedig közel 150 évig „vendégeskedtek”, s örök kérdése a történelemtudománynak, hogy mi várt volna Európa nyugatabb államaira, ha védőpajzsként nem fogjuk fel „Oszmán vad népét...”?

Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... Érdemes a vallás, a teológia küzdőterén is összemérni az erőket... Egyáltalán: biztos, hogy legalább ezen a téren nem jöhet létre olyan kölcsönös megértés, amely alapot jelenthetne a békés együttélésre? A modern iszlámtudománynak kitűnő képviselője volt Youakim Moubarac (1924-1995). Ő azt a nézetet képviselte, hogy a keresztyénség és az iszlám az üdvösség két párhuzamos útja: Ábrahám atyja Izsáknak és a test szerinti Izráelnek, ebből a népből született Krisztus, akitől a lelki Izráel ered, míg iszlám oldalról nézve Ábrahám atyja Iszmáelnek és az arab népnek (test szerinti Iszmáel), ebbe a népbe született bele Mohamed, akitől a lelki Iszmáel, az iszlám ered. Ebből a modellből kiolvasható egymás kölcsönös elfogadása, még ha nem is tisztázza maradéktalanul kapcsolatukat. Keresztyén részről ismertebb Lessing: Bölcs Náthán c. drámakölteménye, benne egy példázat egy varázsgyűrűről, mely viselőjét kedvessé tette Isten és ember előtt. Egyszer egy olyan apához került, aki mindhárom fiát egyformán szerette, ezért csináltatott még két másolatot, s mindegyiknek adott egyet-egyet. Mindhárom fiú arra törekedett, hogy a gyűrűhöz méltó legyen. Hogy melyik az igazi, éppen úgy nem lehet tudni, mint ahogyan a három vallásról – keresztyén, zsidó és muzulmán- sem. Igyekezzen mindenki jósággal, szelídséggel, igaz cselekedetekkel megmutatni gyűrűje varázshatalmát!

Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... „Az iszlám kultúra és vallás nem olvad össze az európaival.(...) Az iszlám soha sem volt Európa része, hanem egy másik világ szabályrendszere...” -teszi hozzá a miniszterelnök. Mi lesz itt? Nagyon elgondolkodtatók az iszlámszakértő Dr. Németh Pál kérdési, melyet az iszlám szemszögéből tesz fel írásában, 1996-ban: „Európa szellemi kultúrája, lelkisége, vallása megérinti-e a muzulmán vendégmunkások tömegeit vagy sem? Aki anyagilag integrálható, integrálható-e szellemileg is? Bekövetkezik-e az asszimiláció, vagy újra lázad a keleti ember a Nyugat ellen? Lesz-e reneszánsza az iszlámnak? Lesz-e gazdasági-társadalmi-politikai szerepe az új évezred küszöbén? Kap-e új impulzusokat Európa egy megújult, Európában született és újjászületett Iszlámtól...?” Mi lesz itt? - kérdem én is 2015-ben. Van-e még esély egy megnyugtató erő-egyensúly megteremtésére a két világ között itt Európában? Vagy készüljünk fel a totális iszlám hegemóniára és arra, hogy üres templomaink helyett élettől nyüzsgő mecsetek fognak állni? „Erős vár a mi Istenünk...” -énekeljük majd Európa protestáns templomaiban okt. 31-én. Lehet, hogy a megállíthatatlan ágyúgolyó és a bevehetetlen vár klasszikus paradoxon esete fog megvalósulni...?

Hozzászólások