A katolikus ifjúsági találkozó remélhetőleg nem a félelemről és az erőszakról szól majd, hanem a hitről, a reményről és a szeretetről. (…) „Ha nem térünk meg, akkor biztos, hogy Európa elpusztul.” (…) Nem a kereszténységgel van ugyanis probléma, hanem Európával. (…) Egyébként ez nem is új felismerés, hiszen például a dán protestáns filozófus, Kierkegaard már 1840 körül megállapította, hogy Európának vége, mert nem keresztény többé, mert elvesztette hitét és szerepét.
Először is elnézést kérnék Köntös Lászlótól, hogy az ő felségterületére (keresztyénség, Európa) hajóztam, bár azt is tudom, hogy ő tiltakozna ez ellen legjobban, hiszen ő azt szeretné, ha ezeket, ezeknek jövőjét mindnyájan szívügyünknek tekintenénk! Aztán bocsánatot kérnék előre is Faggyas Sándor újságírótól, akinek már másodjára veszem górcső alá irományát, ráadásul ezúttal nem pusztán az egydioptriás olvasószemüvegemet, hanem a „kritikai ceruzámat” is elővettem... S ahogy gyakran az igét, a bibliai szöveget szoktam feldolgozni, értelmezni, úgy most az Eltűnő ideál? c. írásával is ezt teszem, annak második felével, s abból is négy kiemelt mondatot megjelölnék: - azaz mínuszt, hiányjelet tettem oda, amivel nem teljes mértékben tudok egyet érteni vagy esetleg hiányérzetem van, + igen, pluszjel került ahhoz a kijelentéshez, amely számomra pozitív, előremutató gondolat, ? egy ilyen kérdőjelet állítottam azon mondat mellé, amely kérdést ébreszt (s talán nemcsak) bennem, végül ! azaz egy felkiáltó jel mutatja az írás legjelentősebb mondanivalóját, legfontosabb üzenetét. Harmadsorban (bár velük kellett volna kezdenem) pedig azokat a Reposzt-olvasókat szeretném megkövetni, akik nem értenek egyet velem...
- A katolikus ifjúsági találkozó remélhetőleg nem a félelemről és az erőszakról szól majd, hanem a hitről, a reményről és a szeretetről. Anélkül, hogy felekezetek közötti vitát generálnék, itt az a hiányérzetem, hogy Faggyas úr, aki egyébként egy derék magyar, keresztyén és református ember, sőt, a Csillaghegyi Református Egyházközség presbitere egy kicsit leszűkíti – egyébként nem először – a keresztyénséget a katolikus egyházra, ebben az írásában pedig a keresztyénség jövőjét a krakkói Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóban látja. (Zárójelben megjegyezném, hogy következetesen a keresztény-kifejezést használja a ty-s változat helyett, pedig azt gondolom, hogy egy egyébként „egyházilag”, teológiailag művelt újságírótól és református presbitertől elvárható lenne, hogy tisztában legyen a kettő közötti különbséggel. Bővebben: Szénási Sándor: Megtaláltuk a Messiást! Konfirmációi olvasókönyv. Zsinati Iroda Sajtóosztály, Bp. 1990. I. fejezet. 12.o.) De ne értsen félre senki, nem Faggyas ellen emelem fel a hangom, csupán azt szeretném mondani, hogyha a keresztyénség (és Európa) jövőjéről beszélünk, akkor a Katolikus Ifjúsági Találkozó mellett említsük meg pl. az evangélikus nyári gyermektáborokat vagy éppen a nagy nehezen összeverbuvált 3-4 fős református ifiórákat, hogy a kisebb keresztyén, s talán nem is történelmi egyháznak számító, de egyébként szintén keresztyén közösségeket ne is említsem... Annál is inkább szükség lenne már egy nyitottabb, ökumenikusabb keresztyénség-képre, szemléletre, hiszen már maga Ferenc pápa is így üzent a találkozó résztvevőinek: „Annyira várom, hogy találkozzunk, hogy átadjuk a világnak a harmónia új jelét, egy mozaikot, amely sokféle arcból, sokféle nemzetből, nyelvből, emberből és kultúrából tevődik ugyan össze, mégis egyesül Jézus nevében, aki az irgalmasság arca.”
+ „Ha nem térünk meg, akkor biztos, hogy Európa elpusztul.” Ezt Márfi Gyula veszprémi érsek nyilatkozta. S természetesen kicsendül belőle Keresztelő János, Péter apostol, s mindenek fölött Jézus Krisztus hangja, üzente. Ez a parancs az pozitív, örök, megkérdőjelezhetetlen, ráadásul egyre aktuálisabb. Ugyanakkor bevallom őszintén a plusz jel mellé rajzoltam két halvány, vékony, kicsi kérdőjelet is... Az egyiket azért, mert biztos hogy a vég (Európa elpusztul) vizionálása a megfelelő érv és motiváció a kívánt cél (megtérés) eléréséhez...? A másikat hasonló indítékból, mert ez a nagyon határozott, céltudatos, már-már parancsként ható felszólítás sokszor a gyakorlatban, a misszióban pontosan az ellenkezőjét eredményezi annak, amit szeretnénk, megkeményedést, ellenállást, harcot... Vagy nem jól látom?
? Nem a kereszténységgel van ugyanis probléma, hanem Európával. Keresztyénség és Európa számomra – bocsánat a kacifántos és képzavaros kifejezésért – olyan, mint az „anti-gordiuszi csomó”, azaz reménytelenül „egymásba vannak gabalyodva”, ugyanakkor el sem lehet egy huszárvágással szakítani ezeket egymástól... (Pedig de sokan szeretnék...) Ebben a fenti kijelentésben számomra az a kérdés, hogy biztos, hogy jó úton járunk, ha áttoljuk a problémát az iszlamizálódó, terrortámadásoktól rettegő, az amúgy is földön fekvő és agonizáló Európára? Nem őszintébb és nem keresztyénibb az a hozzáállás, hogy megpróbálunk szembenézni bűneinkkel, gyengeségeinkkel, missziónk hiányával, keresztyénségünk zsákutcáival és hitünk kilátástalanságával?
! Egyébként ez nem is új felismerés, hiszen például a dán protestáns filozófus, Kierkegaard már 1840 körül megállapította, hogy Európának vége, mert nem keresztény többé, mert elvesztette hitét és szerepét. Faggyas írásának legnagyobb értéke számomra, hogy leírta Kierkegaard nevét... Róla nekem egyébként nem a fenti vészjósló idézet ugrik be elsősorban, hanem egy csodálatos hasonlat, amelynek sokkal pozitívabb a végkicsengése. Ezek szerint a keresztyén ember az a csónakos, aki menetiránnyal háttal ül és evez, vele szemben ott van a hajóban Jézus, s az ő szemén keresztül tekint útjára, rajta keresztül látja a jövőt! Azt gondolom, ez a szemlélet hiányzik ma nagyon sokszor, sok keresztyén emberből – lelkészekből, presbiterekből, egyháztagokból, újságírókból, Reposzt-írókból és -olvasókból... Jézus pedig nem Európában, s főleg nem annak pusztulásában gondolkodik... Hanem mit mond a missziói parancsban? „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet (…) és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Mt. 28, 18-20)
Hozzászólások