Felavatták Európa első e-fáját a közép-franciaországi Nevers-ben: a város szívében található, napenergiával működő "fánál" mobiltelefont lehet feltölteni, vezeték nélküli interneten böngészni vagy egyszerűen csak az árnyékba húzódni a nap elől. Az izraeli sivatag akácfája által megihletett futurista építmény friss levegőt is fúj, elektromos kerékpár feltöltésére is alkalmas. A találmány franciaországi és izraeli vállalkozók együttműködésének a gyümölcse. Az első prototípust Izraelben állították fel 2014-ben.

Felavatták Európa első e-fáját - ma.hu

Mindenek előtt tisztázzuk a fogalmakat! Az e-fát, ugye akkor már ismerik... De mi a csuda lehet az az i-fa? Annyit elöljáróban elárulok, hogy ne az idegenforgalmi adóra gondoljanak vagy valamelyik, egyenlőre még nem létező új adófajtára (iskola-, igazságügyi-, irgalmassági-, idétlenségi adó stb.), de ne is a hazánk útjain több mint 50 éve dübörgő  „retro-vasakra”, az NDK-s, kétüléses, 125 lóerős, s akár 70 Km/ órával is repeszteni bíró teherautókra, hanem...

 

 

Megmondom: az i-fa itt most jelentsen annyit – az e-fa mintájára – hogy igazi fa...! Elképzelem, hogy milyen szenzáció lesz néhány generáció múlva, amikor már minden város, falu, tanya és erdő csupa e-fából áll, s valamelyik alatt megáll valamilyen űrbéli kütyüjével valamelyik újra fogékony, az élet változásaira nyitott utódom, hogy megírja az akkor már – teszem azt... – 200 éves Reposztba a legújabb cikkét arról, hogy valahol Európában – legyen mondjuk a Bakony, onnan van a legfrissebb i-fa-élményem... – létezik még egy i-fa... S ezen ugyan nem lehet mobiltelefont feltölteni, vezeték nélküli interneten böngészni és elektromos kerékpár feltöltésére sem alkalmas, de... Felmászhatnak rá a gyerekek, s nem csak olyan mesterséges és életidegen módon, mint az egyre népszerűbb kalandparkokban... Fészket rakhatnak rájuk a madarak, anélkül, hogy kóros elváltozások jelentkeznének náluk vagy az utódaiknál... A nagy fák árnyékában felnőhetnének a kicsiny csemeték... (Ugye, Mr. Ford...? S akkor az Amazonas mellett nem kellett volna kiírtani egy magyarországnyi őserdőt, majd csodálkozni, hogy a perzselő nap szinte pillanatok alatt kiégeti a gumifaültetvényt és így megy füstbe Fordlandia álombirodalmának terve...) Aztán erről az i-fáról ehető. ún. i-gyümölcsöt is lehet szakítani, büntetlenül... S mit tud még ez az i-fa? Ja, igen... Találtak mellette egy táblát – nem fogják elhinni – szintén i-fából... S ez az i-fa egyrészt hű tanúja volt annak a kornak, amikor még viszonylag sok i-fa volt a városokban, még több a falvakban, hogy a tanyákról ne is beszéljünk... Az erdők pedig –  világ, láss csodát...! – csupa-csupa i-fákból álltak... Másrészt: tanúja volt annak a kórnak – nevezzük a civilizáció betegségének – amikor felelőtlenül irtani kezdték, s nemcsak Brazíliában...Szóval... Mi volt erre az i-fából barkácsolt táblára írva? Egy ima, egy fohász... Merthogy egy i-fa, mint Isten teremtménye még azt is tud, imádkozni... Leírom, mert ugyan mi, i-fás generáció, mi ezt még nagyon jól ismerjük, lelkiismeretes környezetismeret-tanítónénik talán meg is tanultatták velünk, de aki akárcsak egyszer is kimozdult legalább egy parkerdőbe, az biztos, hogy találkozott vele,  viszont az e-fás nemzedék legalább ebből ismerje meg mesterséges fájuknak ősét, s azt, hogy mennyire végigkísérte emberi fajunknak életét – az i-bölcsőtől az i-koporsóig...

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! 
Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, 
én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába
menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja
és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!