Folytatjuk a harcot a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási rendszer fennmaradásáért, és nem fogjuk feladni az elveinket az ukrán oktatási törvény életbe léptetése kapcsán Kijevvel folytatandó egyeztetéseink során - jelentette ki a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség (KMPSZ) elnöke szombaton Felsőszinevéren, a XXVI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem kárpátaljai magyar oktatásról tartott panelbeszélgetésén.
Előadásában Orosz Ildikó kifejtette, az új ukrán oktatási törvény tavalyi elfogadása óta elmúlt csaknem egy év "az iszapbirkózás jegyében telt el", mivel alig sikerült előrehaladást elérni a kárpátaljai magyarságra nézve rendkívül hátrányos jogszabály ügyében. Hozzátette, a legnagyobb probléma az, hogy Ukrajnában a kárpátaljai magyarok esetében az oktatásügyből politikai kérdést kreáltak.Folytatódik a küzdelem a kárpátaljai magyar tagozatokért - magyarhirlap.hu
„Csapataink harcban állnak...” - tudatta országgal-világgal annak idején, 1956 november 4-én, hajnalban híres rádiónyilatkozatában Nagy Imre... „Folytatjuk a harcot...” - jelentette ki Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke Felsőszinevéren, 2018 július 7-én... A színhely, az idő, a harc módja és eszközei mások, az elszántság és a tét valahol egy és ugyanaz: nemzetünk jövője...
Igen, imponáló számomra ez hozzáállás nem csak az elnök asszony, hanem az ukrán oktatási törvény ellen ténykedő többi kárpátaljai, anyaországi, sőt, az egész Kárpát-medencei magyar szakmai- és külpolitikai szereplő részéről is! Minden bizonnyal sokkal szebbek lennének a kilátások, ha csupán szakmai egyeztetéseket, csörtéket kellene vívni a kijevi „törvénytudókkal”, de – ahogy az élet annyi más területén – úgy itt is átcsúsztak a dolgok politikai síkra...
„Folytatjuk a harcot a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási rendszer fennmaradásáért, tudjuk, mit akarunk, és kész útitervvel megyünk július közepén Kijevbe az oktatási tárcával történő egyeztetésre, ahol nem fogjuk feladni az elveinket, ragaszkodni fogunk jogos követeléseink teljesítéséhez..." Így áll a cím a maga teljes szövegkörnyezetében, s elképzelem, ahogy a vakáció kellős közepén, a kárpátaljai magyar nyelvű oktatásért felelős vezetők, talán egyben gyakorló pedagógusok is, a jól megérdemelt pihenő helyett próbálják elmagyarázni a keményfejű, s kellően átprogramozott agyú ukrán kollégáknak, hogy mit, hogyan és milyen nyelven szeretnének tanítani a magyar nemzetiségű iskolás gyermekeknek... Nem lesz könnyű feladat... S azt hiszem, ez is olyan, amit nem lehet máshogy, csak komoly elhívatottsággal végezni!
Kicsendül a tudósítás soraiból az is, hogy átérzik azt a felelősséget, hogy mintegy 100 magyar oktatási nyelvű intézmény és több mint 16 ezer magyar iskolás van rájuk bízva, s a cél pedig megőrizni a kárpátaljai magyarság nemzeti identitását!
Ami különösen is figyelemre méltó, hogy e cél érdekében – úgy tűnik – képesek összefogni a Kárpát-medencei magyar pedagógiai szervezetek, s közösen nyomást gyakorolni a különböző nemzetközi frontokon, Brüsszelre! Ehhez társul – a maga erejével – a magyar külügyi diplomácia, élén a felsőszinevéri Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen szintén részt vevő, a határainkon túli magyar kisebbség ügyében maximálisan elkötelezett Németh Zsolttal, a Parlament külügyi bizottságának elnökével. (Nem tudom megállni, hogy legalább zárójelben el ne mondjam vele kapcsolatban azt az élményemet, hogy jó húsz évvel ezelőtt egy Isten háta mögötti kis csángó faluban arról panaszkodtak az ottani atyafiak, hogy itt bizony még nem járt öltönyös úriember Magyarországról... Aztán valaki hozzátette: de egy igen, a Németh Zsolt, farmerban...) Sajnos, az évtizedek során meglehetősen sok negatív tapasztalat összegyűlt akár Romániában, akár Szlovákiában oktatási- vagy nyelvügyben, így az erdélyi és a felvidéki pedagógusszövetségek, melyek végigjárták ezeket a küzdelmeket, bizonyára sokat tudnak segíteni tapasztalataik átadásával is a kárpátaljaiaknak. Külön kiemelnék egy első hallásra mesterkéltnek tűnő, mégis magyar fül és szív számára kedvesen csengő kifejezést, ez pedig az „egységes Kárpát-medencei oktatási tér...”, amely egy, a jövőben megvalósítandó konkrét nemzetstratégiai, oktatási tervet takar. Jó ilyen közös tervekről, összefogásról, kulturális-vallási egységekről olvasni-hallani...
Folytatjuk a harcot...! Egyenlőre tehát még harctér ez a bizonyos oktatási tér, nem a béke mezeje... Mi is bekapcsolódhatunk a küzdelmekbe, magyar testvéreinkért, gyermekikért, az imádság fegyverével...!