Ötven évvel ezelőtt rendezte meg a Real Madrid az akkor már három éve visszavonult Puskás Ferenc hivatalos búcsúmérkőzését. Hetvenötezer tisztelője búcsúztatta a közönségkedvencet a Santiago Bernabéu Stadionban, ahol két nappal később BEK-döntőt játszottak – alig több, mint 31 ezer ember előtt.

Ötven évvel ezelőtt játszotta madridi búcsúmeccsét Puskás Ferenc - nemzetisport.hu

Először nem találtam ezt a cikket, csak a hagyományos, őskori „népsport” újság formájában olvastam... Úgyhogy meg is írtam az első mondatot: „Igazából nem tudom, hogy Csillag Péter: Tiszaszederkény árnyékában c. írása miért  nem jelent meg az nso.hu-n is... akkor még többen elolvasták volna, hogy milyen volt a valaha élt legismertebb magyar embernek, az egykori világklasszis futballistának, Puskás Ferencnek a búcsúmérkőzése 1969 májusában, Madridban, a Bernabeu Stadionban...?” Szerencsére, azóta - igaz, a tiszaszederkényi cím nélkül, de – előkerült a nemlétezőnek hitt írás, így tényleg mindenki megtudhat mindent a szóban forgó nagy eseményről, ill. egy kis ízelítőt is kaphatunk a hazai 50-es, 60-as évekről, az akkori gazdasági és politikai viszonyokról, futballról és médiáról...

 

 

Annál is inkább szükség van erre, mert a mai „X, Y és Z-generáció” tagjainak a szüleik, a nagyszüleik sem mesélhettek erről. Nem, mert nem nagyon tudhattak róla... Ugyanis a korabeli Népsport – egy sor nem sok – de annyit sem írt erről a nagy nemzetközi sporteseményről, melyen a világ valaha élt egyik legnagyobb labdarúgója befejezte sikeres pályafutását. Nem írt, mert nem írhatott. „Az országnak az 1956-os forradalmat követő hullámmal, a Honvéd európai, majd dél-amerikai túráját követően hátat fordító kispesti klasszis idehaza megbélyegzett személy lett, akinek – Kocsis Sándorhoz, Czibor Zoltánhoz hasonlóan – még a nevét sem igen tűrte el a sajtóban a kommunista rendszer.” - írja a szerző.

Helyette Puskás búcsúmeccsének másnapján „Kikapott a Tiszaszederkény!” címmel jelent meg az egyetlen magyar sportnapilap... Nem néztem utána, hogy akkor „NB-hányas” csapata volt a később Tiszaújvárosnak átkeresztelt szocialista kisvárosnak, minden esetre az akkori hatalom bértollnokainak nem jutott eszükbe nagyobb szabású esemény és érdekfeszítőbb szalagcím... Miközben Puskás Öcsi, az akkori a világ boldogabb felében utoljára lépett a gyepszőnyegre... Jellemző az akkori viszonyokra, hogy disszidálása és 1981-ben történt első hazatérése között tényleg csak elvétve írták le a nevét, pl. amikor 1960-ban, a BEK-döntőben (Reál Madrid - Eintracht Frankfurt 7:3) kegyvesztett honfitársunk 4 (!) gólt lőtt, de ekkor sem méltatták egy „remek”-jelzővel sem, csak annyit írtak, hogy a mérkőzés legjobbja a frankfurtiak kapusa volt...

Így 15 millió magyar (akik még hozzánk hasonlóan a vasfüggöny keleti oldalán lévő testvéri országokban éltek) nem is tudhatott arról, hogy Madridban 75 ezer ember búcsúztatja a „Száguldó Őrnagyot”! Csak a mihez tartás végett: a két nap múlva ugyanott megrendezésre kerülő BEK-döntőre csak 32 ezer néző volt kíváncsi..! „A kezdés előtt a stadion díszpáholyában fogadta őt Juan Antonio Samaranch sportminiszter, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság későbbi elnöke, José Solís Ruiztól, a spanyol munkásszakszervezet elnökétől pedig állami kitüntetést vehetett át. Szép gesztus volt a házigazda klub részéről, hogy bár a klub íratlan szabályai szerint tízéves Real-szolgálattal lehetett kiérdemelni a kiváltságot, Puskás Ferencnek nyolc és fél évnyi madridi játék után is átengedték a búcsúmérkőzés anyagi hasznát. A hárommillió pesetás bevételből kifizették a Rapid fellépti díját és a rendezés költségeit, a maradékot kínálták fel a búcsúzó futballistának.”

El tudjuk képzelni, hogy ha a mai szabad világban, ha ma lenne egy ekkora kaliberű klasszisunk, mekkora lenne a médiafelhajtása egy ilyen eseménynek? Hány napig, hétig szólnának előtte a beharangozók, utána sajtóvisszhangok?  Hány politikus feszítene a dísztribünön? S mekkora lenne a reklámértéke, -hozadéka az egész rendezvénynek?

Akkoriban a kommunista diktatúra mindent maga alá gyűrt, a gazdaságot, a médiát, a kultúrát, a sportot, a futballt, mindent! Puskás! - erre a névre más ideológiai és gazdasági széljárások között iparágat lehetett volna építeni...(Egy közgazdaságtanban jártas ismerősöm szerint ma sincs kihasználva, kiaknázva a nevében rejtőző marketing-érték, gazdasági potenciál...Messze nincs...) Bár az is tény, hogy az az axióma, miszerint szerte a világban hazánkról 10 emberből 9 „Puszkász”-ra asszociál, már régen nem állja meg a helyét... Ugyanis eltelt azóta 50 év...