Demény Pál a modern demográfia nemzetközileg egyik legelismertebb alakja. A magyar származású, évtizedeken át az Egyesült Államok legjobb egyetemein majd kutatóintézetében dolgozó professzor nevéhez két unortodox népesedéspolitikai javaslat fűződik: a gyermekeknek járó, édesanyjuk által gyakorolható szavazati jog megadása és a gyermekvállalás honorálása a nyugdíj összegében. Bár gyakorlattá egyelőre még nem vált sehol, de a demográfiai kihívások napirendre kényszeríthetik bevezetésüket.

A gyerekvállalás egyéni döntés, de a nemzet egészére hat – Demény Pál demográfus a megmaradásunkról - kepmas.hu

Vasárnap – ki ne tudná? – önkormányzati választások lesznek Magyarországon. Ennek kapcsán jutott eszembe, emlékszem, hogy néhány éve, szintén ilyentájt, kampányidőszakban, egyik kamaszodó, öntudatosodó, de a nagykorúságtól és a választói jogtól egy kicsit még távolabb álló fiam megkérdezte, hogy ő miért nem szavazhat..? Miért mások döntenek az ő jövőjéről..? Miért mások döntik el, hogy ő majd milyen országban fog élni..? S pláne, miért olyanok, akik más ideológiai álláspontot képviselnek, mint ő..? Azóta lezajlott egy nagy társadalmi vita, még nemzeti konzultációban is meg lett szondáztatva az ország, hogy ki mit szól Demény Pál ötletéhez, hogy a kiskorú gyermekek édesanyja (indokolt esetben édesapja) kapjon plusz szavazati jogot... Aztán időről időre ez a kérdés újra felmerül, választások kapcsán vagy éppen a népességnövekedés egyik lehetséges, meglehetősen unortodox alternatívájaként... Nem szeretném most újra felkorbácsolni a kedélyeket, indulatokat, mégis arra gondoltam, hogy azért érdemes lenne inkább csak úgy felsorolásszerűen egymás mellé állítani az érveket, ellenérveket... Kezdjük magának, Demény Pálnak az indokaival..!

 

 

- Miközben a nyugdíjas népességnek választópolgárként egyre növekvő befolyása van a politikára, addig a gyermeket még vállalni képes korosztályok a csökkenő létszámuk miatt kevésbé tudnak beleszólni a folyamatokba, a pluszszavazati joggal viszont ezen lehetne változtatni...

- A szavazati jog arra is alkalmas lenne, hogy a politikai rendszer jobban alkalmazkodjon a fiatal generáció igényeihez...

- Bár ez kevésbé direkt születésösztönző intézkedés, sokkal inkább az anyaság presztizsének, méltóságának, hivatásának lenne az elismerése vagy éppen helyreállítása!

- Kedvező irányba vinné azonban a születésszámra gyakorolt hatást is: Közel 2 millió gyermeknek az édesanyjuk általképviselt választói akarata – Demény szerint – például akár alkotmányos garanciák nélkül is védené a családpolitika alappilléreit!

Mit lehetne még felhozni a gyermekekre is kiterjesztett, s az édesanyjuk által gyakorolt választójog bevezetése mellett? Megnéztem egy-két fórumot, ezekről is hoztam néhány véleményt.

- Ha már annyira gyermek-centrikus (pl. gyermekközpontú pedagógia) a világ, miért éppen a jog világa ne követné ezeket a trendeket..?

- A gyermekek után járó plusz szavazati jog éppen olyan, mint amikor a szülők más kérdésekben, hivatalos ügyekben stb. gyermekeik nevében, képviseletében járnak el...

- A gyermekeknek különleges érdekeik vannak, mégpedig azért, mert ők hosszabb távon élvezik vagy éppen szenvedik el a szavazati jog által hatalomra juttatott irányító szervek döntéseit ill. azoknak következményeit...

- Több olyan terület van, amelyek a (kis)gyermekes családokat inkább érintik, mint a gyermektelen vagy idősebb embertársainkat, ilyen pl. az oktatás, családtámogatás...

- A gyermekek után adott szavazati jog még inkább arra ösztönözheti a fiatalokat, hogy felnőve aktív közéletet élő, nagyobb társadalmi felelősséggel bíró állampolgárok legyenek...

- Az „Egy ember – egy szavazat”-elvet kellene szem előtt tartani, s ebbe természetesen a gyermekek is beleértendők..! Hogy aztán ki adja le a gyermek szavazatát, az már egy technikai részletkérdés... Természetes megoldás, hogy a szülő adja le...

- Végül Révész Máriusz véleménye: „Az egyik ilyen érv lehet, hogy sérülne az egy ember, egy szavazat elve. Én ezzel szemben azt állítom, éppen a mostani rendszerben sérül ez az elv, hiszen ha a gyerekeket is embernek tekintjük, akkor a tízmillió állampolgárból kétmillió ki van rekesztve a választójogból.”

- S még egy utolsó utáni érv lehetne, hogy számos európai országban felmerült már ez a gondolat, ötlet, indítvány, törvényjavaslat stb. formájában ill. különböző stádiumokban! Legkorábban már az 1920-as években Franciaországban, legtöbbször Németországban, a legnagyobb megvalósulási eséllyel pedig talán Finnországban. S persze nálunk is volt már szó róla, ahogy említettem...

Most pedig akkor nézzük az ellenvéleményeket. Előre bocsátom, kevesebb, de „ütősebb” érvek szólnak a gyerekek után járó szavazati jog ellen...

- Az egyik fő ellenérv röviden, egyszerűen: a plusz szavazattal megsértenénk azt az alapvető demokratikus normát, miszerint egy választópolgárnak egy szavazata van!

- A másik... Itt ugorjunk vissza az időben 2011-be, s adjuk át a szót Orbán Viktornak: Egy "nagy félelem" működik ezzel összefüggésben, "az első reflexe nagyon sok embernek az az, hogy miután a roma családokban több gyermek van, mint a nem roma családokban, a romák részesedése a szavazóközösségben megnőne. És ezt nagyon sokan nem akarják".

- A javaslat erősen szembemegy az „egy választó, egy szavazat” elvével, és ilyen alapon más szempontrendszer szerint is (pl.iskolai végzettség, vagyoni cenzus stb.) lehetne súlyozni a választójogot, ami végeláthatatlan spirál előtt nyitna utat.

- 2011-ben, a nemzeti konzultáció során a kérdőíveket kitöltők 85%-a elutasította...

- S egy utolsó: talán az is sokat mondó, hogy a mai napig sehol nem vezették be Európában...

Ezek után talán most már kielégítőbb és korrektebb választ tudok adni a következő kamaszodó fiamnak, ha netalán vasárnapig még ő is megkérdezné, hogy miért nem szavazhat...