Az advent a karácsonyra készíti fel lelkiekben az embert, a húsvétra pedig a nagyböjti időszak. A böjt bibliai eredetű, az ószövetségben és az újszövetségben is olvashatunk a böjtölés formáiról. Jézus is negyven napig böjtölt. A keresztyénséggel együtt jutott el hozzánk, a Kárpát-medencébe ez a szokás. Méltán kapta a nagyböjti elnevezést, mert ebben az időszakban Krisztus szenvedéseire emlékeztek elődeink.
A református ember megőrizte a böjti hagyományokat, de számára nem a külsőségek hangsúlyosak, hanem a belső, lelki felkészülés az ünnepekre. Természetes, hogy bizonyos tartózkodás van az evést és ivást illetően, de a lényeg az emlékezés a Megfeszített Úrra, az elmélyülés Krisztus követésében, a kereszt titokzatos világának a lélekben történő befogadása.

Pocsainé dr.Eperjesi Eszter: A húsvéti ünnepkör református hagyománya - reformatus.hu

Egyik szemem sír a másik nevet. Örülök, mert az adventi időszak mellett hangsúlyt kap egy másik szép ünnepi időszakunk: a böjt. Végre előtérbe kerül, és kellő figyelmet kap. Viszont szomorú vagyok, mert kezdünk kicsit túlzásba esni. Az eddig „mostoha gyerekként” kezelt ünnepi időszak most közkedvelt, sőt lehet azt mondani, hogy trendi lett. A különböző médiumokban látom, hallom, olvasom, hogy felhívják a figyelmünket, hogy kezdődik a böjt. S még én is erről írok!

Vagyis, pontosítva nem a böjtről magáról, hanem az azt övező felfogásról, gyakorlatról. Szomorúan tapasztalom a két végletet szűkebb és tágabb környezetemben.

Az egyik véglet a „minek böjtölni” jelszóval hirdetik, hogy mennyire értelmetlennek találják ezt az egészet. Hogy ez az egész csupán csak önsanyargatás és nincs semmi értelme. 

A másik véglet pedig vakon, ismeretek nélkül belekezd a böjtbe. „40 napig nem eszem húst.” S ez a hozzáállás talán kétségbe ejtőbb számomra, mert olyan dologba kezd, ami már a kezdetén egyáltalán nem az, amiről beszél. Sajnos ezzel a gondolkodással valóban csak az lehet a vége, hogy csalódik és a végeredmény (ne adj Isten) az előző véglet lesz: „minek böjtölni”. S talán még azt is hozzáteszi, hogy ő próbálta és csak szenvedett alatta, de más tapasztalatot nem szerzett.

Viszont, vannak nagyon jó írások a böjttel kapcsolatban. Hivatkozásként Pocsainé dr. Eperjesi Eszter írását emeltem ki, aki református lelkész és etnográfus, így cikkében a nagyobb hangsúlyt – a böjt esetében – a népi hagyományokra, játékokra teszi. Ajánlom mindenkinek a teljes írást elolvasására. Érdemes végigbogarászni a különféle népi játékokat, hogy hogyan kötődtek az ünnepkörhöz. Talán egy-kettő még ismerős is lehet. S ezen kívül még van jó pár érdekes és hasznos írás a böjtről, melyet gyakorlott böjtölőknek is érdemes elolvasni. 

Évről – évre mindig gazdagom ebben az időszakban. Bibliacsoportunkkal, - mely 8 éve ugyanazokkal a tagokkal heti rendszerességgel jön össze az Ige fénye mellett -, mindig nagyon komolyan készül a böjtre. Fontos számunkra ez az időszak. Mindenkinek meg vannak a lemondásai, az imatémái. Hangsúlyt teszünk az elcsendesedésre és egymást bátorítjuk, erősítjük a 40 nap alatt. Számunkra fontos a böjt. Magunkért és Istenért.

Kis csapatunk szokását nem példaként szeretném a kedves Olvasó elé állítani, sokkal inkább kifejezni, hogy miért olyan fontos számomra, hogy hogyan foglalkozunk a böjttel. Se túl sokat, se túl keveset. Mindenki annyit, amennyit előre eltervezett. Viszont, ha már elköteleződtünk mellette, akkor járjunk utána mit is jelent pontosan és hogyan lesz „helyes” a böjtünk (Ézs58). Ne a trendet kövessük, mert abban nem lesz sok köszönet.

Ma már nagyon sokféle alternatív böjtölési lehetőség kínálkozik. Kitehetünk valamilyen ételt vagy italt az életünkből: a húst vagy az édességet, akár az alkoholt. Vagy kitehetjük valamilyen rossz cselekedetünket, vagy a felesleges szavakat. Tarthatunk olyan böjtöt, amely minden napra meghatároz egy irgalmas cselekedetet, vagyis beviszünk valamit ebbe az időszakba. S válogathatunk a böjti felajánlásokban tovább. Egy a lényeg: mielőtt belekezdünk, járjunk utána mit is vállalunk!

Kitartást a böjti időszakban mindenkinek! S minden kedves olvasónak nagyon boldog nőnapot! A nőknek azért, mert nők, a férfiaknak meg azért, mert nem azok, s ez így van rendjén!

Címkék: