A család és gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint a 40 órás tanfolyam nagyon fontos eleme az örökbefogadási procedúrának. Ez eddig egyébként 60 ezer forintba került a családoknak, de Novák Katalin a Facebookján jelentette be szerdán, hogy törvénymódosító javaslatot nyújtott be, hogy ingyenes legyen a tanfolyam, de kötelező nem lesz.

A család és gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint azért lenne fontos a kötelező tanfolyam, mert itt nem csak arról van szó, hogy az örökbefogadókat a szülőségre készítik fel, hanem arra, hogy hogyan kezeljék a gyereknél azt a traumát, amit az váltás okozott. Itt beszélik át, hogy a gyerekeknek milyen fejlesztésekre kell járniuk, milyen terápiára lesz szükségük, és itt szembesülnek az örökbefogadók azzal, hogy mennyi feladat hárul rájuk. Például az is itt dől el, hogy a szülő alkalmas-e arra, hogy örökbefogadó legyen, vagy még nem áll készen, esetleg a személyisége nem megfelelő hozzá. Ha pedig nem lesz tanfolyam, akkor elképzelhető, hogy az örökbefogadók már akkor döbbennek rá, hogy mégsem alkalmasak az örökbefogadásra, amikor már náluk van a gyerek, ezért sokan vissza fogják őket adni, ami csak újabb trauma lesz a gyerek életében.

Észre sem veszik a családok és már örökbe adták a gyereküket – 444.hu

Az élet egyik igen fontos, de csak bizonyos réteget érintő téma kering a neten: örökbefogadás körüli változások. Eddig különösebben nem foglalkoztam a témával, inkább olyan ismerőseimen, barátaimon keresztül hallottam felőle, akik érintettek benne. Emlékszem az első anyuka, aki elmondta, hogy ő örökbefogadta gyermekét így vallott magáról a helyzetről (és gyermekének is így magyarázta az örökbefogadást): „Nem a méhemben, hanem a szívemben hordoztam őt, míg megérkezett.” Azóta többekről megtudtam, hogy nem anyaméhükben, hanem szívükben kihordott gyermeket nevelnek, de soha nem gondoltam bele, hogy ez a folyamat mivel is jár.

2020 az élet elég sok területén hozott jelentős változásokat. Valahol a neten olvastam, hogy ez az év szoftverhibás, újra kellene indítani. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez már nem vicc, hanem (ha ilyen egyszerű lenne) egy megfontolandó opció. Sajnos számunkra ez lehetetlen így fel kell vennünk a harcot a nehézségekkel és meg kell küzdeni az adandó problémákkal. Jó példa előttem az a küzdelem és helytállás, ahogyan a gyermekvédelmi szakszolgálat „élharcosai” próbálnak az új gyermekvédelmi törvények bevezetése ellen szót emelni. Először értetlenül álltam a történet előtt. Miért gond, ha lerövidül az örökbefogadás ideje? Nem az a cél, hogy minél több gyermek kikerüljön a rendszerből, esetleg a nehéz körülmények közül és gondoskodó, védő családba kerüljön? Tulajdonképpen ez a cél, de az odáig vezető út a nem mindegy.

Számomra beszédes az, hogy a szakma egyöntetűen hördült fel és emelt szót a törvénymódosítás ellen. Baráti körömben, aki ezen az úton végig ment és a médiában is megjelent hírességek tették egyértelművé: a változtatások olyantól fosztják meg a leendő örökbefogadó szülőket és gyermekeket, amit később nem lehet pótolni és nem lehet kijavítani. Ahhoz tudnám leginkább hasonlítani, amikor az anyaméhben kifejlődik az új élet. Megszabott ideje van. Emlékszem, milyen hosszúnak tűnt az kilenc hónap, mikor első gyermekünket hordtam a szívem alatt. Annyira kíváncsi voltam, hogy milyen lesz. Majd később arra, hogy milyen lesz a beszédje, hangja. Kíváncsisággal voltam tele, de ma már tudom, hogy így volt a legbölcsebb, mert szükségem/ünk volt arra az időre, hogy felkészüljek/ünk. A mai eszemmel nem siettetném az időt.

Teljesen érthető, hogy a gyermekvédelmisek és mindazok, akik érintettek ebben az ügyben ők sem szeretnék siettetni az örökbefogadást előkészítő időt és nem tartják bölcs dolognak, hogy a 40 órás felkészítő tanfolyamon ne vegyen részt minden érintett. Öt magyar művész: Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián, Röhrig Géza, Tompa Andrea és Kollár-Klemencz László is hangot adott véleményének egy kisfilmben (itt megtekinthető). Tapasztalataik szerint nem lenne szabad a felkészítő tanfolyamot ilyen lazán kezelni.

Mindennek rendelt ideje van. Ahogyan a gyermek fejlődésének az anyaméhben úgy egy örkbefogadásnak is az életben. Bár a két folyamatot nem lehet és nem is kell összehasonlítani, csupán annyi a közös mindkettőben, hogy a gyermek érkezésére meg kell érnie mind a szülőknek, mind pedig a gyermeknek, ehhez a folyamathoz pedig idő kell. Az érzéseket, a tanulási folyamatot nem lehet felgyorsítani. Ráadásul az örökbefogadásnál még bonyolódik a helyzet, mert az életet adó szülő is jelen van (nem minden esetben) a történetben. A gyermekvédelem mind a három fél jogait, lehetőségeit tiszteletben és szem előtt tartja.

Sok kérdést vet fel az új törvénymódosítás. Én meghagyom a szakma képviselőinek, hogy okos dolgokat írjanak, mondjanak róla. Viszont szeretném érzékenyíteni a kedves Olvasókat a téma irányába: ne menjünk el a történet mellett érdektelenül, mondván: engem nem érint. Ha nem is közvetlenül, de közvetetten az életünk részei. Segítsük, támogassuk egymást, eleget téve az Igének: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)

 

Hozzászólások