"Az egyik legokosabb, legempatikusabb könyv a természetről, melyet valaha olvastam - a következő életemben boldogan lennék farkas!" Peter Wohlleben.
A farkasok bölcsessége - Mire taníthatnak bennünket a vadon lakói Elli H. Radinger libri
A nyár nyugodt időszakában kezdtem el olvasni Elli H. Radinger könyvét: A farkasok bölcsessége – mire tanítanak bennünket a vadon lakói? A szerző a 90-es évektől kezdve a farkasok megfigyelésének szentelte az életét a Yellowstone Nemzeti Parkban. Radinger számos tanulságot megfogalmaz és analógiát állít az emberi és állati viselkedés, a szociális struktúrák között. Különösen azok a jelenségek érdekfeszítőek, amelyek a farkasok közötti hierarchiát, a falka és a nagycsalád működését, illetve az alfa-hím és farkaskirálynő stratégiai feladatait, a felelősségteljes vezető cselekvési területeit mutatja be.
A farkascsaládok, különösen egy vadon élő farkascsalád élete azzal szembesíti az olvasót, hogy csak akkor tud jól funkcionálni, s a tagok csak akkor tudnak együttműködni, ha a vezető(k) magabiztosak és határozott személyiségek. Radinger írja: „Minden farkascsalád sikere három pilléren nyugszik: a lényegre való összpontosításon, azaz a család javának érdekben mindenki együttműködik, másodsorban az állandó kommunikáción és a közös rituálékon, harmadsorban pedig az erős vezetésen.”
A farkasokról és farkas lelkületről a vérontó és a zsákmányt széttépő lelkület élt bennem. A mesék világa és a Biblia képes beszédei is arra terelik gondolataimat, hogy a farkasoktól óvakodni kell. De a veszélyhelyzet felmérésében, a szociális stressz leküzdésében, a fiatal nemzedék tanításában sokat tanulhatunk a farkasoktól! A farkasok nehezen megszelídíthetők, de tartósan és bizaloméhesen szelídítik egymást. Saint Exupery írta, hogy „Mindig felelős leszel azért, amit megszelídítettél”.
Évekkel ezelőtt láttam egy régimódi fimet az emberek és egy farkasfalka életre-halálra menő küzdelméről. A film különösen nagy erővel mutatja be a falkatörvény erejét. A Fehér pokol a férfi alfa-hím főszereplő belső fejlődésén keresztül mutatja be, hogy a megküzdés stratégiája, az együttműködés képessége a gyermekkorunkig, apa-fiú kapcsolatunkig nyúlik vissza. A történet szövetében a főszereplő feleleveníti apja mantraként használt költeményét, amely tovább vezeti az erőn feletti úton. „Még egyszer harcba szállok, megvívom az utolsó nagy csatát. Ma élek és meghalok.”
Nem az számít, hogy követtünk-e el hibákat, mert mindenki követ, hanem az, hogy van-e olyan hely, van-e olyan belső térképünk, ahová haza mehetünk. Hiszem, hogy az egyháznak olyan beszélgető helynek kell lennie, még ha néha a peremen is érzi magát az ember, ahol mindig talál valakit, akinek mesélhet az otthonosság élményéről. A félelmeket, a sikertelenség ízét csak úgy lehet leküzdeni, ha nem maradunk egyedül. Számomra ezért volt olyan nagy élmény a Reposztba írni, mert a megosztás ajándéka társult hozzá.
A farkasok világában mélységes tisztelet van a gyökereik, a származásuk iránt. A közeg, ahol élnek olyan mint egy pozitív energiamező, ahova hosszú-hosszú vándorlás után is jó haza térni. Az otthonosságérzéssel sok baja van a mai embernek, – egyházon belül és egyházon kívül is! Az elmagányosodás, elszigetelődés és izoláció veszélye életveszélybe sodorja közösségeinket. Sokan, sokféleképpen írtak erről szerzőtársaim a Reposzt oldalain is.
Érdekes módon a messiási békeidőkről szóló jövendölésen túl, még egy helyen szerepelnek a farkasok pozitív kontextusban a Bibliában. Ez pedig a Benjaminnak szóló búcsú-áldásban található. „Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt. Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket.” (1. Mózes 49. 28.)
Egyházi közösségeinkben sokszor élünk meg hátrányos, vesztes helyzeteket. Mire taníthatnak minket a farkasok? Arra, hogy csak intenzív jelenléttel, erőfeszítésekkel tudunk egy „falka”, egy „nép”, közösség maradni. A farkasok azokat az értékeket közvetítik, amelyekre mi is áhítozunk. Számos közös rituáléval közvetítik egymás felé a stabilitást és a megbízhatóságot. A farkasok bölcsessége felnyitja az olvasó szemét a változás szükségességére, hogy egy korai túlélő közösség tanulmányozása is pozitív impulzusokat válthat ki belőlünk.