2015-ben Gulág emlékévet hirdetett a kormány, aminek az utolsó – egyben legnagyobb szabású – állomása az Örök tél elkészülte. A filmmel folytatódik az utóbbi évek művészi számvetése a múlttal: a Saul fia és az 1945 után újabb rendkívüli, a személytelen emlékmű határain messze túllépő, a kollektív emlékezetre mélyen ható magyar film született egy huszadik századi tragédiáról. Mivel a közbeszédben vissza-visszatérő vitatéma, hogy a kommunizmus bűnei még nem kaptak megfelelő mozgóképes feldolgozást, az Örök tél amellett, hogy méltó megemlékezés és tévéfilmes hivatkozási alap lehet, igazi elégtétel is az áldozatoknak.

A Jóisten nincs itt - Örök tél - filmtekercs.hu

Február 25-én, a Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján mutatta be a Duna Televízió az Örök tél című magyar filmet. Előző nap telefonon is hívtak: mindenképpen nézzem meg. Megnéztem. Utána eszembe jutott az az idős hölgy, aki egész életében összerázkódott, amikor valaki oroszul köszönt rá. Mert amikor az oroszok bevonultak Székesfehérvárra, őt, az akkori fiatal lányt úgy próbálták meg kimenteni a városból, hogy öreg néninek öltöztették, hátha így elkerüli a katonák figyelmét. Sikerült. De miközben haladtak, majdnem meghalt a félelemtől. Beszélgettem valakivel, akinek a nagypapája volt a Gulágon. Túlélte. De úgy jött haza, hogy a tüdeje úgy megsínylette a kint töltött időt, hogy soha nem is jött rendbe. Fiatalon meg is halt. A nélkülözésekről csak annyit mondott: macskahúst is ettünk.

Magyarországról csaknem 700.000 embert hurcoltak el „málenkij robotra”. Az Örök tél annak a 250.000 német származású, magyar férfinak és nőnek állít emléket, akiket a II. világháború végén vittek el. 250.00 élet, sors, történet, amelyek közül a legtöbb titokban maradt. Sokan nem mertek arról beszélni, amit velük történt. Sokan talán csak rémálmukban kiabálták a szavakat, amelyek az átélt szenvedést idézték. Sokan némák maradtak és küzdöttek a maguk démonaival. Az évek, évtizedek múlásával pedig sokan gondolhatták azt: meg sem történt az, amiről a nagyapa csak suttogva mer még ma is beszélni.

Az Örök tél az első magyar film, amely megszólal történelmünk eme agyonhallgatott időszakáról. Első abban is, hogy az elhurcolt nőket állítja a középpontba, akik a magyarországi svábok közül valók voltak. Az oroszok szemében a német hatalom megtestesítőivé váltak, akik méltók a büntetésre, ezért, amennyiben az orosz katonák kezei közé kerülnek, hadifogolyként lehet velük bánni. A film így „a málenkij robotnál is kibeszéletlenebb szégyenfoltról, a nemzetiségek második világháborús tragédiájáról is szót ejthet.”

A film háttértörténetéből tudható, hogy ahhoz, hogy a film elénk tárhassa, mi is történt, szükség volt arra, hogy egy családban megszólaljon valaki, megtörje a csendet. Havasi János újságíró, író édesanyja volt azt, aki beszélt a vele történt borzalmakról. Mi pedig látjuk, ahogyan vagonokba zsúfolva indulnak a büntetendők az ismeretlen cél felé. Látjuk a tábor mindennapi életét, hallunk szabályokról, amelyek betartása segíthet a túlélésben, látunk emberi kapcsolatokat alakulni. Életösztön, erő, kitartás a végsőkig. Közben bennünk a döbbenet, szégyen és a gondolat: mi biztosan nem éltük volna túl. És a nagy kérdés: hogyan történhetett ez meg? Amire nincs válasz, hogyan is lenne.

Egy hétig ingyen megnézhető a Mediaklikk-en a film. Elérhető bárki számára. Kiket ér el?

Egyre kevesebben élnek azok közül, akik úgy tudják elmesélni ezeket a történeteket, hogy ők maguk voltak személyes átélői. Ha a családban egyik generáció nem adja át a másiknak, ha a gyermekek, unokák egyre ritkábban teszik fel a kérdést: mi is történt, akkor, amikor azt mondták: te a németekhez tartozol és amit leromboltatok, újjá fogod építeni - , akkor lesz-e még, aki beszél?

Az Örök tél beszél. Érjen el bennünket egy-egy hasonló film. Hívja fel a figyelmünket arra, mire vagyunk képesek: jó és rossz értelemben egyaránt. Figyelmeztessen, óvjon, gondolkodtasson el. A hatalomról, a háborúról, az erőről és az erőtlenségről. Kiszolgáltatottságról, megalázottságról. Legfőképpen pedig arról, mit jelent bűnösnek és áldozatnak lenni. Vajon mit érdemel a bűnös és mit az áldozat?