Megható videó terjed a közösségi médiában: a Prágai Magyar Katolikus Plébánia által közzétett felvételen nyolc magyar fiatal tesz fogadalmat a templomban. A nyolc gyermekkori barát egyikük legénybúcsúján vett részt a cseh fővárosban, amelynek végén a vőlegénynek az volt a kérése, hogy egy templomban tegyenek fogadalmat.

Magyar fiatalok tettek gyönyörű fogadalmat egy legénybúcsún  - 777.blog.hu

Lelkészként számtalanszor megadatott számomra, hogy különböző helyzetben lévő emberek fogadalmát, ígéretét meghallgassam. Kezdve onnan, amikor valaki azt mondta: annyira megérintett az igehirdetés, hogy ezentúl minden vasárnap ott ülök majd a templompadban, mert szeretnék minél többet hallani Istenről. De a következő alkalommal bizony mégis üresen maradt a fogadalmat tevő helye. Hallottam kétségbeesett ígéretet is: ha most megsegít az Isten és meggyógyít, újból egészséges leszek, nem fogok elfelejtkezni arról, hogy neki tartozom hálával és köszönettel, minden vasárnap elmegyek templomba. Ismerős talán, hogy végződik a történet: csodálatos gyógyulás, megkönnyebbülés után mégis elmarad a fogadalom teljesítése.

Vannak azonban betartott ígéretek is. Egészen megható volt meghallgatni húsvétkor a minden évben az Úr asztalára kerülő virág történetét. Egyik gyülekezetünk tagja 50 évvel ezelőtt, a húsvét előtt időszakban nehéz és komoly műtéti beavatkozáson esett túl. A lábadozása alatti napokban megfogadta: ha húsvétra haza kerül és elmehet az ünnepen istentiszteletre, akkor minden további évben, amely adatik számára, ő fogja vinni a virágot a templomba. Azon az első húsvéton, meleg kabátban ugyan, de megérkezett, kezében virággal. Azóta 50 húsvéti ünnep köszöntött be és minden alkalommal ott volt a virág is.

Sokan a májust tartják az esküvők hónapjának. Ilyenkor kezdődik igazán a szezon, mintha a szép idő a házasulandók kedvét is jobban meghozná. Fogadalmak, ígéretek hangzanak el. A jövendőbeli férj vagy feleség meghatottan hallgatja őket, az örömanyák és örömapák alig tudják visszafojtani a sírást, a meghívott vendégek közül többen titokban morzsolnak el egy-egy könnycseppet. Mindenki tudatában van annak, hogy különleges, ritka pillanatok tanúi, mindenki bizakodik, reménykedik abban, hogy a két fiatal valóban kitart majd egymás mellett és 10, 20 vagy ki tudja, hány év múlva ugyanígy állnak majd egymás mellett.

Mielőtt azonban teljesen beborítana bennünket a nosztalgia vagy a vágyakozás, jó azt is tudatosítani magunkban, hogy napjainkban egyáltalán nem természetes és magától értetődő, hogy egy férfi és nő közös élete eljut eddig a pontig. A házasságig. Pontosan az hiányzik sokszor egy-egy kapcsolatból, ami a legmagasabb szintre emelhetne egy szerelmet: az egymás iránt való elköteleződés és ennek nyilvános vállalása, valamint az a megingathatatlan elhatározás, hogy a másikat választottam, mellette döntöttem, ezért mellette fogok kitartani és ennek érdekében teszek meg mindent, ami csak lehetséges.

Elköteleződés? Manapság? Hogyan és miért? Nem szabad, nem érdemes, kockázatos. Elveszik a szabadság, mi lesz, ha…. jön egy fiatalabb, okosabb, csinosabb, gazdagabb. Sokszor még az idősebbek is ilyen és hasonló indokkal próbálják a fiatalokat lebeszélni döntésükről.

Ezért is volt olyan üdítő arról a nyolc fiatal férfiról olvasni, akik egy prágai templomban teljesen önként, maguktól arra az elhatározásra jutottak: fogadalmat tesznek. Egyikük legénybúcsúján vettek részt és a vőlegény kérése az volt barátai felé, hogy közösen mondják el azokat a mondatokat, amelyek arról szólnak: ők odaszánják magukat arra a feladatra, hogy férjek, apák, családfők, lelki vezetők legyenek. Kimondták azokat a szavakat, amelyekről úgy gondolják, egy igazi, elkötelezett férj és apa ismérvei. Tették ezt a lehető legnagyobb komolysággal. Isten színe előtt, világossá téve, hogy szükségük van a tőle jövő áldásra, erőre, bölcsességre, mert ahhoz, hogy igazán jó férjjé, apává és családfővé váljanak, többre van szükség annál, mint hogy akaraterejüket megfeszítve küzdenek egy célért.

Fogadalmukat szeretnék minden évben megismételni. Nekem leginkább ez teszi szimpatikussá ezeket a fiatal férfiakat. Az évente ismétlődő szertartás ugyanis lehetőséget ad az önvizsgálatra is. Olyan kérdések kerülhetnek elő, mint: hogyan is állok én mindazzal, amivel kapcsolatban ígéretet tettem? Melyiket és hogyan sikerült betartanom, hol bizonyultam gyengének, miben van szükségem segítségre? Ráadásul, a többiek jelenlétében tehetem ezt, megengedem nekik, hogy rálássanak az életemre és nem engedik, hogy ne vegyem komolyan azt, amit megfogadtam. Az Isten előtt tett fogadalomnak ugyanis súlya van. Mindegyiknek. „Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat’ (Zsolt 50:14.) Jó lenne ezt szemünk előtt tartani abban a hónapban, amelyet nevezhetünk az esküvők hónapjának is, és amikor sok gyülekezetben konfirmációra is készülünk!