Veszélyhelyzetet hirdetett a kormány a koronavírus elleni védekezés miatt. Összhangban a kötelező intézkedésekkel a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a következő felhívást teszi közzé.

Istentiszteleteket tartunk a veszélyhelyzet idején is - reformatus.hu

 

Napok óta mindenki egyre növekvő aggodalommal követte a koronavírus magyarországi terjedésével kapcsolatos híreket. Hallottuk és figyeltük persze a távoli országokból érkező tudósításokat is. Felkaptuk a fejünket, amikor az olaszországi eseményekről érkeztek a szóbeli és képes beszámolók. Álmélkodtunk, ledöbbentünk, mindenki másképp reagált. Hirtelen azonban a távoli egészen közelre került. Kézzelfogható közelségbe. Mi és hogyan fog történni? Mit lehet és kell tenni?

Tegnap Magyarország kormánya az egész országra érvényes rendkívüli jogrendet hirdetett meg, veszélyhelyzetet jelentett be. „Azok a döntések, amiket a kormány meghozott, bizonyos tekintetben példátlanok a rendszerváltás óta eltelt harminc év történetében”’ – mondta Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.  Nem éltünk meg még csak hasonlót sem. Nincs tapasztalatunk, hogyan lehetséges jól kezelni a helyzetet.

A veszélyhelyzet kihirdetése után néhány órával már reagáltak a magyarországi egyházak is. A Református Egyház közleményt adott ki, összhangban a kötelező intézkedésekkel. Nagyon fontos része a közleménynek, hogy istentiszteletek nem maradnak el, de nyomatékosan kérnek minden gyülekezetet, hogy egyszerre száz főnél többen ne tartózkodjanak az istentisztelet helyszínén.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szintén közleményt adott ki. Egyrészt arra hívnak, hogy „imádkozzunk az orvosok és ápolók szolgálatáért, felelős vezetőinkért, hogy felülről kapjanak erőt és bölcsességet minden döntésükben. Imádkozzunk népünk fegyelmezettségéért, hogy elfogadják és betartsák a hatóságok rendelkezéseit. Imádkozzunk Európáért, az egész világért és a megbetegedettekért.” Másrészt megszólalnak a közleményben Jézus biztató szavai is: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14:27.) Bátorítva kívánják, hogy „böjt időszakában a húsvétra, a feltámadott Úrra tekintő megtartó reménység lelkülete járjon át bennünket mindennap”.

Ne féljetek! Mert a félelem, a szorongás gyengít. Elveszi minden erőnket és energiánkat. Előre felemészthetjük magunkat. Pedig az erőre még nagy szükségünk lesz a későbbiekben. Erősnek kell lennünk ahhoz, hogy fegyelmezettek tudjunk maradni. Ahogyan Szalóki Ágnes énekesnő megfogalmazta közösségi oldalán: „Tisztaság, alázat, felelősségvállalás, együttérzés, fókuszáltság, szabálykövetés, lemondás, mértéktartás. Ebből vizsgázik most az emberiség.”

Ne féljetek! A veszélyhelyzet kihirdetése nem azt jelenti, hogy már akkora a baj, hogy erre az intézkedésre volt szükség. Azért hozták meg az intézkedéseket, hogy ne legyen akkora a baj. A védekezéshez, a megelőzéshez tartozik minden meghozott, elrendelt és megkövetelt döntés. Az élet változni fog. Lehet ez ellen lázadozni, tiltakozni, de feleslegesen fordítjuk erre energiánkat. Meg kell tanulni alkalmazkodni. Nem arra koncentrálni és figyelni, amit nem lehet, pedig de nagyon szeretnénk, hanem arra, amit tehetünk. A mostani intézkedések mindenki számára járnak lemondással, elengedéssel, veszteséggel. Sokan talán még azt is kimondják, hogy úgy érzik, személyes szabadságukban korlátozzák őket. Igen, az egyénnek, az egyéninek kicsit háttérbe kell szorulni, hogy olyan – már-már elfelejtett –értékekre kerüljön a hangsúly, mint köz, közös, közösségi.

Ne féljetek! Mert a félelem ragadós, egyre nagyobb hullámokat vet. Amikor felelősségről beszélünk, gondoljunk azokra is, akik ránk bízattak. Akik figyelnek arra, hogyan szólunk, viselkedünk, mit teszünk. Gondoljunk a gyermekekre, a fiatalokra, akik félnek, szoronganak, keresik a kapaszkodót, a biztató, reményteli szavakat. Legyünk hozzájuk őszinték, feleljünk a kérdéseikre, engedjük, hogy kimondják őket, beszéljünk át mindent, amit foglalkoztatja őket. De a beszélgetés végén nyugtassuk is meg őket, ne hagyjuk őket félni!

Abban a helyzetben, amiben mi még nem voltunk, amivel kapcsolatban nagyon sok a kérdés bennünk, a jó hírt mégis hirdethetjük: Velünk az Isten!