Van-e értelme a szenvedésnek? Ameddig erre a kérdésre nincs általánosan elfogadott válasz, addig arra sem lesz, árt-e vagy segít az orvos a végső stádiumos betegeknek a morfium beadásával. A szer a fájdalmat csillapítja, viszont felgyorsíthatja az elmúlás folyamatát. Az orvosok szerint a betegnek joga van dönteni saját sorsa felől, Böjte Csaba szerzetes szerint azonban az egész kérdést más aspektusból kell nézni.

 

Böjte Csaba: Megvan az ideje a halálnak! - helyitema.hu

 

Az Uzsokiban lecsapott a fekete angyal. 

És nem történt semmi. Aztán eltelt néhány év, egy orvos írt egy tanulmányt, melynek hatására nyomozni kezdett a rendőrség. Eddig eredmény nélkül

Mikor először olvastam a történtekről, újra elmorfondíroztam az eutanázián. Böjte Csaba szavai pedig még inkább elgondolkoztattak. 

Nagyon könnyen foglalunk állást az eutanázia kérdésében, főleg, ha keresztyének vagyunk/annak valljuk magunkat. Előhúzzuk a "Ne ölj!" parancsolatot és ezzel rövidre zárjuk a kérdést. Azonban ha így teszünk, rövidlátók és érzéketlenek vagyunk. Nézzük meg kicsit közelebbről a kérdést.

A Biblia tud az eutanáziáról. Saul király halála is eutanázia volt, hiszen ő maga kért meg egy amálekita férfit, hogy ölje meg, ne kelljen többet szenvednie harcban szezett sebeitől. 

Általános iskolai olvasókönyveink egyikében olvashattuk Sánta Ferenc: Sokan voltunk című novelláját. Amikor először jutottam el az erdélyi "büdös barlangokhoz", ez a novella jutott eszembe. Milyen könnyű meghalni, besétálni a kénes kigőzölgésbe és gyorsan megfulladni.

A Fehér árnyak című filmben egy eszkimó asszonyt láthatunk, amint kimegy meghalni a zord hóviharba, abban a tudatban, hogy a fia leöli azt a jegesmedvét, ami őt nemsokára megeszi, és az állat bundája az unokáját fogja melegíteni. Így válik részévé újra a Nagy Körforgásnak, és hozza meg a végső áldozatot családjáért.

A nemrég nagy sikert aratott és egyben meghasonlást okozó How to die in Oregon című film is a választható halál kérdését járja körül. 

Az eutanázia régóta jelen van, amióta ember él a földön - még ha erre nézve komoly kutatási adatok nem is állnak rendelkezésünkre. 

 

A zsidó, muszlim és keresztyén gondolkodás egyértelműen az élet szentségét, tiszteletét hangsúlyozza, ezért elítéli az aktív eutanáziát. Saját országunkban, kultúrkörünkben is hosszú ideig hasonlóan vélekedtek. Mégis a legújabb felmérések szerint az átlagpolgár máshogy gondolja. A megkérdezettek közül csupán 13 % nem ért egyet sem az aktív, sem a passzív eutanáziával. Ezzel szemben, akik vagy a passzív vagy az aktív eutanáziával egyetértenek, összesen 66 %-ot tesznek ki. Érdemes egy kicsit elgondolkodni ezeken a számokon. 

A hazai gyakorlatban jelen van a passzív eutanázia, ha tetszik, ha nem. Elutasíthatom a kezeléseket, és meghalhatok, ha úgy akarom. Dönthetek saját halálomról. Az orvos is dönthet. Abban az esetben, ha egy életmentő gép áll rendelkezésre és két betege van, akkor döntenie kell, melyiket hagyja életben, és melyiket hagyja sorsára. Ez erősnek hangzik, de így van. 

A legvitatottab az aktív eutanázia kérdése. Kérhetem-e, hogy öljenek meg? Megteheti-e ezt egy orvos? Hollandiában régóta gyakorlat, sőt most már mobil eutanáziaklinika is működhet. Ez nagyon rémisztő. Csak ennyi az élet? Szólok, hogy öljenek meg, és holnapra jön is az orvos? Ha csupán ezt az oldalát látjuk, akkor igen. De ennek a történetnek is van egy másik szempontja: a beteg szempontja. Egy ismerősöm, aki onkológián dolgozott, mesélt a haldokló rákos betegek már-már tragikomikus öngyilkossági kísérleteiről. Ahogy a legyengült, szinte teljesen magatehetetlen emberek próbálnak saját szenvedésüknek véget vetni, teljesen sikertelenül. Még néhány nap, hét, hónap, aztán meghalnak. Addig valahogy életben tartják őket.

Nem tudom, mi történt az Uzsokiban - ahol egyébként rengeteg beteg emberért küzdenek. Azt tudom, hogy nem lehet pálcát törni sem az orvos, sem a beteg felett. 

Két kérdés nem hagy nyugodni. Néhány évtizede még nem állt rendelkezésünkre morfium, gépek sokasága, egyéb gyógyszerek, és egyik napról a másikra meghaltak az emberek. Most meghosszabbítjuk az életüket - mondjuk. De valójában a szenvedésüket hosszabbítjuk meg. Az orvostudomány tehát itt már nem is az élet megóvásáról szól, hanem a szenvedés meghosszabbításáról? Szabad szenvedni hagyni embertásainkat, ha annak igazából semmi értelme? És ebből fakad a második kérdés, a méltó halál kérdése. Erről is láttam egy jó filmet: Leckék az életről.

Polcz Alaine, a hospice szolgálat munkatársai és sokan mások ezért harcoltak/harcolnak. Én sem szeretnék halálos betegen egy olyan kórházi ágyon meghalni, ahol nincsenek mellettem a szeretteim, csövek lógnak ki belőlem, le vagyok szedálva mindenféle gyógyszerrel. Inkább otthon, a családom körében, elbúcsúzva, lezárva az életem, méltón. Ez is egyfajta eutanázia. De ez még nem válasz a valódi kérdésre: engedjük-e vagy ne, hogy a beteg kérhesse a halálos injekciót? Nem tudom, el lehet-e ezt dönteni gép előtt ülve, blogot olvasva. Talán arról kellene beszélni, hogy a halálnak is van értelme, és a halálon túl is van valami, valaki vagy VALAKI - kinek, kinek hite szerint. Talán arról kérdezhetnénk a haldoklót, hogy is van saját halálfélelmével és az élettel, amit leélt. Az is kiderülne szép lassan, hogy nem is a halál a legnagyobb probléma. Sokkal inkább a kiszolgáltatottság, a magány, a fájdalomtól, szenvedéstől való félelem. Hogy "akkor" nem lesz mellettem senki. Egyedül kell kilépnem az életből. És ebben a helyzetben érzem a legaktuálisabbnak az Üzenetet: még "akkor" sem leszel egyedül. ÉN veled vagyok...

Te hogyan halnál, ha választhatnál?

Hozzászólások