Elkészült a magyar nyelv szókészletét reprezentáló, tizennyolc kötetesre tervezett nagyszótár harmadik és negyedik kötete, melyek a b betűs címszavakat tartalmazzák. Az összesen több mint kétezer lapon csaknem ötezer szócikk és hatvanezer példamondat szerepel. A 18 kötetesre tervezett Nagyszótár címszóállománya az 1772 és 2000 közötti időszakból összegyűjtött, megközelítőleg 750 000 szóra épül...A teljes korpusz a nyelvújítástól napjainkig terjedő időszak szókincsének metszete, és tükrözi azokat a nyelvi változásokat is, amelyek a szókészletben és a szójelentésekben mentek végbe. Ezzel képet kaphatunk az elmúlt 233 év társadalmi, politikai és kulturális változásairól is.
Advent van!
Az Idő méhében fészkelődik az Ige.
A szó, a csend helyet kérne életünkben, hogy elvezessen az ÜNNEP lényegéig.
És mégis minden a gazdaságról, csőd-rémekről, leminősítésekről, eladósodásról, vagyis a materializmus diadaláról, - mert mi ez, ha nem az anyag győzelme a szellem és a lélek fölött? -, politikusok viziótlanságáról szól az utóbbi időben. És ezzel együtt a félelemről. Még az ünnepek is. A karácsonyt megelőző időszak kulináris, dekorációs, utazási, vásárlási dilemmája: hogyan spóroljunk az ünnepen? Néhány évvel ezelőtt kellett volna feltenni a kérdést, de akkor még nagy kocsikon tolta ki ezidő tájt a hitelből vásárolt szajrét a Tömeg, miként magát is melegebb éghajlatra. Az Ideális ember, a Fogyasztó megtorpanni látszik. De nem annyira, hogy az agyát átállítsa, hogy ne az anyagban gondolkozzon továbbra is, most legfeljebb siratja, ami nem lehet az övé. Közben a megmondó emberek hada végtelen számú csatornán szakérti megrettent életébe a kilátástalanság apokaliptikus látomásait.
És ebben a félrecsúszott és csak anyagiakban gondolkozó világban él közöttünk néhány megszállott, naív filológus, nyelvész, akik évtizedekben gondolkoznak. Hangyaszorgalommal hordják egy helyre létünk legsajátosabb kifejező eszközének, anyanyelvünknek darabkáit, ortológokat és neológokat, haladóknak tituláltakat és maradiakat. Valami szent megszállottság kell ehhez a munkához, a középkori kódexmásolók fanatizmusa, vagy az önmagáért való gyönyör kimondhatatlansága. Szabaddá válni arra, hogy legyenek távlatok. Idő és teljesítmény. De itt az idő nem szorít, hanem megnyílik töredékességében is. A teljesítmény nem kényszer, hanem az egész egy darabja, amelynek van ideje megvárni, hogy a töredékes egésszé álljon össze: harminc év alatt. Ki gondolkozik ebben az országban három évtizedben? A szellem megszállottai, hogy ne mondjam bolondjai. Hol lesznek akkora a mai gazdasági gondok? S hol a ma percemberkéi? Sok víz lehömpölyög addig a most épp sekélyesedő öreg Dunán.
S akkor? Talán egy ilyen decemberi estén, békés nyugdíjasként, már ha lesz annyi, amiből megvehetem a tizennyolc kötetből álló gigantikus sorozatot, felütöm az illetékes kötetet és megnézem, milyen jelentésmódosúláson ment át az euró, a svájci frank vagy, hogy szótörténetté vált-e a magyar forint. De egyáltalán nem biztos, hogy ezek lesznek akkor a legfontosabb adalékok ebből a korból, lehet, talán az, hogy már ekkor is dolgozott néhány megveszekedett és álmodni mert, hogy összehordható a nemzet nyelvi gazdagsága egy közös kincsesházba.
Én szívesen álmodnék egy nagy lelki szótárat, ahová már most elkezdenénk behordani azt, ami jelenleg is fellelhető lelki kincsünk. A csendet pedig ráadásnak.
Mert ugye: advent van...