A végtörlesztőknek igényüket még ezen a héten, december 30-ig lehet jelezni pénzintézetüknek, magára a végtörlesztésre pedig továbbra is az ettől számított 60 napon belül van lehetőségük - emlékeztet a Duna House.
Minden véget ér egyszer,
mint a törlesztési határidő a lakáshiteleseknek. És véget ér egy nappal később e blog nick-nevesítettsége. Zéta búcsúzik. Túl korán. Mivel felhatalmazást nem kaptam (nem is kértem a másik hat bloggertől), most csak róla beszélek, mert egy kicsit sajnálom. Mi több, én ragaszkodtam hozzá egyedül, s ezt tudják a többiek, hogy ne fedjük fel magunkat. Nincs semmi, amit nem vállalhatnék Zétából saját névvel. És mégis ragaszkodtam az „álnevességhez”. Valószínű, van egy adag kurucosság benne, mert nem mellékesen külső nyomásra kell feladni ezt a helyzetet. Hitelességdeficit, meg mintha félnénk, mondták… Egy szöveg önmagáért beszél vagy nem. Egyetemi éveim második felére, s ez már a rendszerváltás utánra esett, napra készen voltam otthon a kortárs magyar irodalomban. Egy szöveghiányos világból jöttem, ahol a negyvenes évek közepén megállt az idő, talán a költészetet kivéve. De ebben az időben szociológiát, filozófiát, pszichológiát és nem kevés politikai publicisztikát olvastam. Válogatás nélkül szívtam fel mindent. Ennek lett a hozadéka, azaz saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy mennyire nem egyezik a hivatalos kritikával az én élmény- és érték-világom. Akkor megtanultam saját szemmel olvasni és a kritikára is kritikával figyelni. Pedig mint műfajt, sokakkal együtt hiányolom.
Zéta nekem játék volt, titokzatosság, a homo ludens lehetősége megfricskázni a világot. Reméltem, hogy ő képes nyelvileg is kilépni Kánaánból és egyszer-egyszer sarkított igazságokat sarkosan kimondani. Még nem tette meg. Már nem teheti meg.
Nem tudom, más hogy választ(ott) nicknevet, én önmagam számára próbáltam egy karaktert megfogni. Autózás közben jutott eszembe gyermekkorom egyik nagy olvasmányélménye, Gárdonyi Láthatatlan emberének Zétája. Kis görög krónikás, aki belekívánkozik a hun barbarizmusba a szerelem miatt, és benne lesz naggyá. Reménytelen szerelem menti meg, hogy krónikássá lehessen. Kicsit romantikus a történet, de ennyit csak elbír a világ. Talán jelképes is, hogy romantikátlanul Zéta itt hetedmagával végig megy az úton. Tudja, hogy mi vár rá. Megköszöni az olvasók kíváncsiságát. És búcsúzik.
A másik "Zeta"