„Az a kérésem a jogalkotóinkhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó részét a törvénynek, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely pedig az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

Dr. Székely János szombathelyi római katolikus püspök, a MKPK Caritas in Veritate bizottságának elnöke az Alaptörvény hajléktalanokra vonatkozó részének módosításáról:

Magyar Kurír, 2018. június 18. 

Gyerekkoromban, amikor a pesti utcákon és aluljárókban még nem voltak hajléktalanok, csak a Panoráma című tévés világpolitikai összefoglalókban hallottam, hogy egy-egy közel-keleti légicsapás következtében hány ember vált hajléktalanná. Akkor azt hittem, hogy úgy megsérültek, hogy nem tudták behajlítani a kezüket-lábukat. Aztán a rendszerváltás után megjelentek az aluljárókban, és leesett, hogy a hajlékról van szó, és nem a hajlékonyságról. Egy idő után egyre zavaróbb lett. Nem a jelenlétük, hanem ami ezzel jár. A szag, a mocsok és az a rossz érzés is, hogy nekem meg minden megvan.

Milyen jó annak a gyereknek, aki apja mellett nőhet fel. Akivel megosztják időben a felelősséget. Akit nem féltenek, hanem a szó szoros értelmében útnak indítják! Apák és fiúk, fiúk és apák: szükségünk van egymásra! Ezt a kapcsolatot nem helyettesítheti semmi!

Apákról és fiúkról - Korzenszky Richárd OSB - mandiner.hu

Kedves fiatal, kedves idősebb testvérem, szeretettel bíztatlak, nézzétek a meccseket, a verejtékben fürdő férfiakat, ahogy taknyukon, nyálukon csúszva összehoznak egy-egy beadást, vagy a mindent jelentő gólt! Nézzétek a meccset és döbbenjetek rá, hogy egy hazug világban éltek, mert igazából minden ami valóban érték, azért nektek is meg kell küzdenetek! Tetszik vagy nem, az élet senkinek, még nektek sem ad semmit ingyen abból ami valóban számít!

Nézzétek a meccset és döbbenjetek rá, hogy egy hazug világban éltek –Böjte Csaba testvér – 777.blog.hu

Tegnap meglepetés ért, fiam ovis kirándulásán ajándékot kaptunk mi, apukák. Én is kaptam, egy kis szívet, amiben egy rajz és szép gondolatok sorakoztak. Örültem, mert az óvónők gondoltak ránk, apákra is, és bár az anyák napi műsorhoz viszonyítva mi szerényebb felvezetést kaptunk, mégsem feledkeztek meg rólunk. Jól esett! És annak is örültem, hogy ezen a kiránduláson voltak apukák, bizony, ma ez nagy szó, az apukák szeretnek mindenféle elfoglaltságra hivatkozva kimaradni, tulajdonképpen el is könyveli mindenki, hogy az apák dolgoznak, az apák nem érnek rá, az apák pénzt keresnek, felnőtt, férfias dolgokkal foglalkoznak. Így aztán az apák szépen lassan kimaradnak mindenből, pedig bizonyos szerepeket csak ők taníthatnak meg, adott jellemvonásokat csak ők adhatnak át. 

Ha sorrendet kéne felállítani, kit szeretek a legjobban, azt mondanám: először magamat, aztán anyut, aztán a haverokat.

„Adósodjunk el kétszáz évre egy kétszobás panelért?” – magyar mamahotelesekkel beszélgettünk - szeretlekmagyarorszag.hu

 

Maga a jelenség nem új. Régen is voltak olyan már felnőtt korú – általában – férfiak, akik annak ellenére sem repültek ki otthonról, hogy volt munkájuk, talán olyan fehérnép is, akik körül legyeskedtek és bizony a tortájukra is már csak betűgyertyát tettek, mert ha annyit darabot tettek volna, ahány évesek, egyszerűen nem maradt volna ép tortafelület.

Voltak különböző elnevezések is, amellyel az otthon maradó „fiatalokat” illették. Ezek nem voltak túlságosan kedvesek, persze, nem is az volt a cél, hogy valaki megerősítést kapjon a felől, hogy rendben van az a helyzet, amiben van, inkább azt szerette volna jelezni a környezet, hogy ideje lenne lépni, indulni, menni. Olyasmiket mondtak, mint „mama kedvence” és gyakran óvták a nőket attól, hogy ilyen típusú férfival kezdjenek.

Megtalálták a párizsi Louvre-ban Nagy Konstantin római császár bronzszobrának hiányzó mutatóujját. A császár óriási szobrának maradványait a római Capitoliumi Múzeumban őrzik, azonban most a francia múzeum felfedezte, hogy a testrész már 1863 óta náluk van. (…) A római múzeum igazgatója szerint az ujját még 1564-ben szedték le a szoborról, akkor amikor a földgömböt is amelyet a kezében tartott. A gömböt egy kilométerkőre helyezték a híres római Via Appia úton.                 

Előkerült Nagy Konstantin szobrának másfél évszázada elveszett ujja - mult-kor.hu

A muszlim bevándorlók számának növekedésével azonban egyre nehezebben tartható az európai keresztény egyházak szimbolikus politikai jelenléte is, véli McCrea. Egyrészt azért, mert egyre többen nehezményezik a keresztény jelképek mégoly szimbolikus jelenlétét az állami intézményekben – utal McCrea egyebek között az olasz feszület-vitára. Az iszlámhívők számának növekedésével minden bizonnyal gyakoribbá fognak válni a hasonló ügyek.

Másrészt pedig a hívő muszlimok az egyenlőség és a vallásszabadság nevében követelik, hogy számukra is elérhetők legyenek a más vallásúak számára biztosított közjogi intézmények.

Az iszlám szekularizálja Európát? - Metazin

A címben feltett kérdés reflexió egy, a Metazinban 2013-ban közölt szemle címére:„Az iszlám szekularizálja Európát?”  A szemle az Aeon-ban megjelent, Renan McCrea jogász- politológus által írt esszét ismerteti (How to hobble religion), amely azzal az izgalmas, s ma is aktuális kérdéssel foglalkozik, hogy vajon a bevándorolók által behozott iszlám hogyan hat majd a keresztyénség Európában még érzékelhető szimbolikus-kulturális jelenlétére? McCrea arra a követeztetésre jut, hogy az iszlám térhódítással szembeni védekezésül Európa további szekularizációja várható. Csak úgy lehet ugyanis határt szabni a muszlim vallási igényeknek, ha a vallások egyenlőségének a nevében a keresztyénség még meglévő kulturális jelenléte is csökken. Ez pedig a szekularizáció kiteljesedéséhez vezet. De vajon valóban így van-e? Ezt az évekkel ezelőtt megjelent esszét azért szedtem újra elő, mert egyre Inkább úgy tűnik: McCrea jóslata nem jött be. Sőt megjelent és erősödik egyfajta új, reflexív öntudat, amely arra utal, hogy a keresztyénség újra úgy jelenik meg, mint az önmeghatározás és az önmegkülönböztetés egyik legfontosabb ideologikus pillére.

A húszezer négyzetméteres lelőhelyet áprilisban kezdték feltárni, nagyobb részét visszatemették már. Az előkerült leleteket a Rippl–Rónai Múzeumba szállították. A feltárások során hat korszakból való leleteket találtak.

Harcos a föld alatt - különleges sírt tártak fel Magyaregresen - sonline.hu

 

Magyaregresre egyetlen út vezet. Azon lehet bejutni a kicsiny faluba és ha valaki távozni szeretne, ugyanerre az útra kell lépnie. Egy zsáktelepülésről van tehát szó. Amikor meghalljuk ezt a kifejezést, rögtön az jut eszünkbe, hogy bizonyára hátrányosabb helyzetben van, mint azok, akik olyan faluban élnek, amelyen átmegy egy út, esetleg több is.

Ráadásul néhány hónappal ezelőtt jelentősen megváltozott az Egresre vezető út arculata. A fákat ugyanis, amelyek régóta az út mellett magasodtak és amelyek hozzátartoztak ahhoz a látványhoz, amely a falu felé haladva fogadott bennünket, kivágták. Sokan szomorúak voltak e miatt és hangot is adtak nem tetszésüknek. Hiszen eltűnt valami, ami megszokott és természetes volt, ami díszítette, szebbé tette azt a befelé vezető utat, ami sokakat haza felé vezető útjukon kísért.

Mintha megint elvettek volna valamit az ott élőktől.

Szombatra virradó éjjel fedezték fel, hogy ég a kemenessömjéni katolikus templom. Hamar értesítették a polgármestert és a plébánost is.
Súlyos, sokmilliós károk keletkeztek. Németh Zoltán plébános elmondta, az egy éve vásárolt orgona teljesen kiégett, de korom van a falakon is, mindent újra kell festeni. A tűz a kórusban keletkezett, szerencsére az egész épületre nem terjedt át.

Felgyújtották a kemenessömjéni templomot - nyugat.hu

„Apa, hallottad mi történt tegnap Sömjénben?” - kérdezte tőlem vasárnap este nagyfiam. Baleset? Gyilkosság? Ilyenekre gondol először az ember... Aztán „lepergettem” magamban ennek a Celldömölk melletti, mintegy 600 lelkes település nevezetességeit, hogy mivel is történhetett ott valami...? A valaha szebb napokat látott Berzsenyi-és Radó-kastélyokkal? Vagy egy helyi család egyre népszerűbb levendulaültetvényével? Netalán-tán azzal a hiánypótló háborús emlékművel, amelyet egy lelkes nyugdíjas asszony kezdeményezésére éppen aznap avattuk fel...? Persze, már hallottam... „Felgyújtottak egy templomot...!”

A magyar nemzet hosszú távú fennmaradását és fejlődését a világ népeinek körében egyedül a képességei és a megkülönböztető, de adaptív és termékeny kultúrája biztosíthatják. Az állama csak rombolja ezeket és már csak emiatt sem lesz kár, amikor fel fogja adni a (leginkább ma is csak látszat-) harcot a globalizáció valamelyik újabb hullámával szemben. Ez nem fog holnap bekövetkezni, de minimálisan elfogulatlan szemlélettel pontosan érzékelhető, hogy előbb-utóbb be fog, és akkor elválik majd a nép, a nemzet és az állam ma éppen egységesnek tűnő útja. A nemzetállamok történeti képződmények -- btw, hogyan fér meg velük a liberális, multikulturális-dinasztikus birodalmat sirató Trianon-ellenesség?! -- és ekként is fognak az erőforrás-rendszerek változó dinamikája miatt elmúlni. Fel kéne fogni végre, hogy nem élünk üvegházban azonos ideális hőmérsékleten, és az értékrendünk -- ahogy az elmúlt évezred során -- úgy ezután is folyamatosan változni fog, ha szeretnénk, ha nem. Én nem annyira szeretem, talán egy picit (tekintve az etnicizmusunk terméketlenségét), de ez van. A magyar történelem ritkán alakult a pórnép érzelmi élete alapján, és eztán sem fog. Sorry, pórnép.

A globalizáció és a migráció erősödni fog, a nyugati nemzetállamok elsorvadása elkerülhetetlen - hafr.blog.hu

Mindig érdeklődéssel olvasom Béndek Péter írásait, amelyeknek ugyan olyan politikai funkciója is van, amellyel nem értek egyet (támadja az Orbán-féle konzervativizmust), de legalább filozófiai ihletettségűek. Ha jól értem a szándékát, elvi-világnézeti megalapozottságú konzervatív alternatívát kíván felmutatni az általa anakronisztikusnak tartott magyar-populista konzervatív tradicionalizmussal szemben. Csakhogy ebbéli igyekezetében szerintem könnyen úgy járhat, mint némely nyugati, önmagukat konzervatívnak nevező áramlatok: elmosódnak a világképi határok, s a konzervativizmus feloldódik a mai liberalizmus mindent uraló narratívájában. Itt van például ez az írása a nemzeti identitás mibenlétéről, amely pontosan felmondja a mai liberalizmus tételeit. De mégis azért fontos írás, mert jól érzékelteti, hogy a migráció nyomán Európa jövőjéről napjainkban kibontakozó identitásviták mögött nagyon is alapvető elvi-világképi kérdések állnak, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy minek is tekintsük a nemzetet.

Balog István elkészítette olyan bibliai történetek, személyek és helyszínek logóit, amelyekhez egyenként üzeneteket is fűzött. A református kántor Facebookján azt írta, hogy már nagyon régóta szerette volna megvalósítani kreatív projektjét, és most végre Mátészalkán kiállítás is nyílt zseniális betűiből. Balog Istvánnak nem csak a gyönyörködtetés a célja. Mint a hvg.hu-nak fogalmaz: szeretné, "ha a Bibliai Logók projekt egésze Isten dicsőségét szolgálná. Kicsit közelebb hozni/vonzani az embereket."

Elképesztő, hogy mit művelt ez a református kántor a bibliai nevekkel! - hvg.hu

Isteni sugallatra készültek – vallja Balog István, a huszonöt éves kárpátaljai fiatalember, aki néhány héttel ezelőtt elkezdte közzétenni „Bibliai logók” névre hallgató munkáit az interneten. Az ötletes ábrák gyűjteményét sokan megosztották ismerőseikkel, barátaikkal a legnagyobb közösségi oldalon. Alkotójuk kérdésünkre elmondta: akkor nyert ihletet, amikor megismerkedett a logókészítés alapszabályaival. „Különösen az a meghatározás fogott meg, miszerint a logó fő célja, hogy üzenetet közvetítsen. Ez volt az a pillanat, amikor elindult minden. Tudom, hogy ezt a feladatot Isten bízta rám, és megadta a talentumot és a célt is hozzá” – magyarázta.

Egy ábra, egy üzenet - parokia.hu

 

Néhány héttel ezelőtt már írtam egyszer olyan témáról, amely azért keltette fel az érdeklődésemet, mert egymás után többször is találkoztam vele. Mintha több oldalról ért volna el és hirtelen azt éreztem: már körül is vagyok véve, nem menekülhetek, foglalkoznom kell vele (nem mintha ez nehezemre esett volna).

Most megint csak egy olyan hír van előttünk, amellyel lépten-nyomon találkoztam. Mintha hirtelen feltűnt volna a semmiből. Felkapottá vált és ismerőseim véleménye szerint is érdemes arra, hogy minél többen tudjanak róla.