"Járni tanulok például. A műtétek után hónapokig nem tudtam, most is csak úgy-ahogy. Próbálgatom, hogyan működik a testem, meg egyáltalán mi az, ami működik" - mondta a nemzet színésze, és azt is elárulta, hogy testi hibával született, angolkóros volt az egyik lába, emiatt sokáig az is kétséges volt, hogy egyáltalán tud-e majd járni, ha felnő.

Először beszélt állapotáról Cserhalmi György - inforadio.hu

Mondja Cserhalmi György. Kicsit hetykén, ironikusan, játékosan, új-és meglepetésszerűen, de mégis elgondolkodtatóan – ahogy egy zseniális színésztől szinte el is várja az ember... Mintha ez – a járni tanulás – csak egy lenne egy gyógyulófélben lévő beteg napi elfoglaltsága, tennivalói, feladatai között... Mintha ez olyan egyszerű lenne... Egy ösztönszerű, automatikus biológiai mechanizmus... Amire már egy egyéves gyermek is képes... Amin gondolkodni sem kell... -normál esetben... Mint a lélegzésen vagy az evésen... Csak menni...

Nincs tehát többé Európa? A magyar kormányzati beszédekben még tartja magát Belloc tézise. A nyugati realitásokkal szembesülve azonban adódik az a következtetés, hogy ami Európából még megmaradt, az Közép-Európában van meg (esetleg keletebbre).

Csakhogy a valóság az, hogy a kereszténység társadalomformáló tartalékai itt is kimerültek, tömeges megújulásnak semmi nyoma; mindezen semmilyen politikai erőlködés nem segít. Sőt, alkalmasint csak ront.

Szemben az iszlámmal: ez már nem a keresztény Európa - valasz.hu

Nagyon izgalmas eszmefuttatás jelent meg a valasz.hu-n Balázs Zoltán tollából. Az írás valójában viaskodás azzal az ismert kérdéssel, hogy az iszlám megjelenése által előállt kontextusban miként is lehetne megfogalmazni az európai identitást. A szerző szerint két elbeszélés van. Az egyiknek az alapja a keresztyén Európa ideája, az a hit, hogy keresztyénség nélkül Európa nem létezhet, míg a másiké a keresztyénség utáni, szekuláris Európa eszméje. Balázs Zoltán úgy véli, hogy az európai elbeszélés-versenyek sorsa eldőlt, a keresztyénség elvesztette társadalomformáló képességét. Ám ebből szerinte nem Európa összeomlása következik, mert a szekularizációnak komoly erőtartalékai vannak. Mint állítja, „történelmi tévedés” és „politikai hiba” lenne az iszlám okozta kihívás közepette azt feltételezni, hogy a keresztyénség összeomlásával maga Európa került veszélybe, merthogy a szekuláris Európa erőtlen. Szerinte a keresztyén Európának nincs esélye, az iszlámmal szemben csak a szekuláris Európa veheti fel a versenyt, ám a küzdelem végkimenetele kérdéses.

Minden követ igyekeznek megmozgatni a Balatonnál, mert nem akarnak zajvédő falat a vasúthoz. A zaj szerintük nem zavaró, viszont a fal eltüntetné a panorámát.

Tiltakoznak a zajvédő fal miatt a fonyódiak - kapos.hu

Ez viszont új módon veti fel a birtoknagyság és a hatékonyság közötti összefüggést is: a precíziós mezőgazdaság és a műhold által vezérelt géppark nem feltétlenül igényli a nagyobb birtokméretet, de amit nélkülözhetetlenné tesz, az a termelők közötti szoros kooperáció, az agrotechnikai eredmények azonnali és lehető legkisebb költséggel járó ismerete és azok alkalmazása, a viszonylag egyenletes gazdálkodási kultúra a mezőgazdasági termelőkön belül. Ez az, amiben Magyarország le van maradva. A hazai mezőgazdaságot (is) a szélsőséges egyenlőtlenség jellemezi nemcsak jövedelemben, hanem a gazdálkodási kultúrában is. A precíziós mezőgazdaság használatával nem fér össze ez az egyenlőtlenség. Ennek leküzdésében kulcsszerepe van az élelmiszeriparnak.

 Cselédkapitalizmusból a 4. ipari forradalomba piacesprofit.

...amikor Isten igéje felragyog az embernek, az olyan, mint amikor a napkelte besugározza a földet; ám ebből csekélyke hasznunk származik, amíg szemet nem ad, vagy szemünket meg nem nyitja ő maga...
Institutio 2.2.21.

Karl Barth, a 20. század egyik – ha nem „A” - legnagyobb teológusa harminc évesen a prédikáció gyakorlati problémáit kutatva nekiállt elolvasni Pál apostol Római levelét. Mégpedig úgy, mint ahogy nagy elei tették, így Augustinus, Luther, és Kálvin, saját olvasatban, mintegy felfedezve egy új szöveget. A döbbenet elementáris erővel érte el, és így kiáltott fel egy levelében: „A Római levélben a 3,20kk sziklatömbjével bajlódom. Mi minden rejlik benne! … Pál – micsoda ember lehetett és micsoda emberek voltak azok, akiknek ezt a tömör dolgot így, néhány bonyolult morzsában odavetette, és mégis volt számukra jelentése! … Bárcsak korábban is odafordultunk volna a Bibliához, hogy most szilárd alap lenne a lábunk alatt!” („Hätten wir doch früher uns zur Bibel bekehrt, damit wir jetzt festen Grund unter den Füßen hätten!”)

Heves kirohanást intézett Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor Donald Trump amerikai elnök ellen csütörtökön. Trump még az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédében fejtette ki, hogy kész porig rombolni Észak-Koreát, ha a „rakétaember” Kim folytatja a provokációt (...). Kim Dzsong Un az észak-koreai állami televíziónak elmondott beszédében kifejtette (...), Trump „jól meg fog fizetni” beszédéért, melyben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elpusztítására hívott fel. Kim továbbá többször is „szenilisként” és „gyengeelméjűként” hivatkozott az elnökre, egy olyan gengszternek nevezve őt, aki „szeret a tűzzel játszani”.

Kim Dzsong Un: Tűzzel fogom jobb belátásra bírni az elmebeteg, szenilis trottyot - mandiner.hu

Olvassa az ember az Egyesült Államok és Észak-Korea virtuális háborújának újabb fejezetét, amelyben a meglehetősen mulatságos frizurájú amerikai elnök és a nagyjából mindenki által elmebetegnek tartott észak-koreai diktátor üzenget bőszen egymásnak, egy-egy rakéta ill. hidrogénbomba kísérlettel, nagyszabású hadgyakorlattal fűszerezve, miközben a világ azon izgul, nehogy tovább guruljon a felek gyógyszere, elvégre itt mégiscsak a mi bőrünkre megy a játék. Rakétaember, elmebeteg, szenilis trotty – amolyan világpolitikai kocsmai verekedés fültanúi lehetünk, a kérdés persze mégiscsak az, vajon megmarad az egész a szóbeli fenyegetés, esetleg a sörösüvegek dobálása szintjén (ez lenne a hidrogénbomba és a hadgyakorlat), vagy készülhetünk a valódi verekedésre, ahol a gyilkos pofonok elszenvedői mi magunk vagyunk? 

Wittenbergben, amit Luthervárosnak neveznek, van egy gép, amely embereket áld meg… Fabian Vogt azt a feladatot kapta közel egy évvel ezelőtt, ami úgy hangzott: A Wittenberg Lutherstadtban rendezendő reformációi világkiállításra gondolj ki valami játékosat, akár provokatív is lehet…Egy robotot építtetett, ami emebereket áld meg. Ez olyan projektnek tűnt, amivel ráérzett az idő ütőerére.

Blaszfémia vagy Isten teremtménye? - spiegel.de

Fabian Vogt evangélikus lelkész a Hessen Nassau-i egyház kommunikációs projektjeinek felelőse. A reformáció évében azt a feladatot kapta egyházától, hogy valami újat, meghökkentőt és provokatívat vigyen a Luther városának tekintett Wittenbergbe, ahol a félévezredes jubileumra készültek. Fabian Vogt lelkész, de hivatásos viccmester is, ezért komolyan vette feladatát. A kor ütőerén tartva a kezét, egy robotot rendelt, amely megáldja a Luther városába érkezőket. A megbízói és munkatársai is ingatták a fejüket, de épp ez volt ami megerősítette őt, hogy jó úton jár.

- Az Ars Sacra Fesztivál talán megnyitja az emberek szívét - mondta Köntös László igazgató -, hisz megmutat egy másik, a hétköznapi életen túli dimenziót is. Nem élhetünk csupán a profanitás hétköznapjaiban, néha kell, ami szent, ami felemel, ami ünnep, ami nem szürke, ami más. S hiszem, hogy az embernek szüksége van arra, hogy ebben a másban megmerítkezzen. (…)Nem szabad megfeledkezni azokról a kincsekről, amink van, fel kell ismét fedeznünk a templomainkat, a kultúránkat, a keresztyénségünket. Egyre többen értik meg, hogy nem szabad feladnunk ezt a veszélyben levő örökségünket. (…)Fedezzük fel újra a templomot! - hangsúlyozta a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei igazgatója. 

Fedezzük fel újra a templomot! - Ars Sacra Pápán - refdunantul.hu

Örök kérdésem és örök dilemmám, miért nem járnak az emberek templomba. Nyilván négy kis gyülekezetben szolgálva, látva a helyi kisboltok, a közeli nagyvárosban kisebb közlekedési dugót eredményező „vásár” forgalmát, hallván a fűrészgépek, flexek és damilos fűnyírók vasárnap délelőtti zsivaját, amolyan mindennapi keserű valóság számomra az üres padok látványa. Persze a nem járás elég relatív fogalom, ha mondjuk a harminc fős gyülekezetből jelen vannak öten, akkor statisztikailag meg is nyugodhatnánk, máshol pedig a látszólag tele templom is kevés, már ami a település létszámát, vagy a reformátusok arányát illeti. Miért nem járnak az emberek templomba? Hadd válaszoljak erre a bonyolult és többismeretlenes kérdésre mégis egyszerűen: leginkább azért, mert sokan úgy tekintenek a templomra, és a templom mögött álló egyházra, mint valami régi, letűnt kor emlékére, a templomba járás sokak számára éppen ezért nem más, mint hagyományőrzés. Ők pedig, bármennyire fájdalmas ezt kimondani, nem óhajtanak hagyományt őrizni. Leginkább azért, mert ezt a hagyományt és kultúrát nem tekintik sajátjuknak, nincsenek arról valós emlékeik és élményeik, a keresztény, keresztyén kultúra és hagyomány mögötti tartalmat pedig egyáltalán nem sikerült megtapasztalniuk. 

„Egyáltalán nem vagyunk olyan sokszínűek, amilyennek lennünk kellene az önkénteseink, a munkatársaink és a vezetőségünk köreiben” – írja Adamson, aki büszke arra, hogy személyesen alakítja a Brit Vöröskereszt „befogadási és diverzitási” stratégiáját.

Nem tetszik a „brit” és a „kereszt” szó a Brit Vöröskereszt vezetőjének - mandiner.hu

Az a különös helyzet állt elő, hogy csatlakoznom kell református lelkész kollégámhoz, Kutasiné Molnár Boglárkához, s meg kell osztanom a tisztelt Olvasóval afeletti felháborodásomat, hogy a Brit Vöröskereszt főigazgatójának, Mike Adamson-nak nem tetszik a szervezet elnevezésében a kereszt szó. No, nem az a különösség, hogy a kereszt már megint csípi a szemét valakinek. Ehhez úgyszólván már hozzászoktunk a keresztyén Európában. Ebből is csak az látszik, hogy a multikultúra ideája valójában egy nagy blöff. Ha ugyanis valóban multikultúra lenne, akkor ugyan mi baj lehetne a kereszttel? A különösség ezúttal abban van, hogy református lelkész létünkre állunk ki a kereszt mellett. Tudvalevő ugyanis, hogy a kereszt, enyhén fogalmazva is, nem volt része a magyar református hagyománynak. A kereszt a reformátusok szemében mindig is csak római katolikus szimbólum volt. De napjainkra alapvetően más lett a helyzet.