Hazugságban

Digitális létünk egyik nyilvánvalóan legfölöslegesebb kattintása (vagy kijelzőtapintása), amikor a szoftvergyártók arra kényszerítenek bennünket, felhasználókat, hogy ugyan legyünk szívesek arról nyilatkozni, hogy elolvastuk, egyetértünk vele és elfogadjuk a felhasználási feltételeiket.
A kis négyzet bepipálása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy telepíthessük a kérdéses szoftvert, vagy használhassuk az adott digitális terméket. Ennél a lépésnél az emberiség 99,999999 százaléka hazudik, hiszen ki a fene olvas el egy hosszú és bonyolult jogi nyilatkozatot, mielőtt használni szeretne egy programot?    

73 198 SZÓ, AMIT SOHA SENKI NEM OLVAS EL- index.hu

A fent cikk, a benne leírt figyelemfelkeltő, egyben leleplező kísérlet igazi és látványos görbe tükröt tart digitális és valóságos világunknak. Ilyenek vagyunk, ebben az etikai relativizmusban élünk. Magyarán, hazugságban... Amikor gépies reflexé, ujjainkba begyakorolt automatizmussá válik az igazság figyelmen kívül hagyása... A mindennapos számítógép használaton kívül én különösen három területen figyeltem fel arra, hogy  mennyire a valótlanság számunkra az igaz(i), a megszokott, a természetes...

Meg nem szégyenít… - avagy egy tenyészállat vallomása

Az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó és az LMP-s Szél Bernadett is reagált Németh Szilárd „azé a világ, aki teleszüli” megjegyzésére: Bangóné szerint ma Magyarországon a nők arra kellenek, hogy szüljenek, „szüljék tele a világot, mintha csak tenyészállatok lennének”; Szél pedig erre úgy reagált: „nem azért vagyunk, hogy teleszüljük a világot”, a gyermekvállalás a családok saját döntése.
Szél Bernadett: Nem azért vagyunk, hogy teleszüljük a világot - Mandiner

Tényleg nem azért vannak a nők, hogy teleszüljék a világot. A nők azért vannak, hogy szeressenek.

A transzhumanizmus és a halál

O’Connell a mozgalom híveivel és vezéreivel készített interjúk segítségével igyekszik bemutatni a transzhumanizmust. A mozgalom legfőbb célkitűzése az emberi fizikai és kognitív képességek feljavítása, és végső soron a halál legyőzése a modern technológia segítségével.

Tudományos transzhumán miszticizmus - metazin.hu

Köszönet a Metazin-nak, szemlézi John Gray filozófus írását a New Statesman-ben egy ez év februárjában megjelent könyvről, amely elég komoly visszhangot váltott ki, már csak meghökkentő címe és témája miatt is. De a recenzió címe sem akármi – "Dear Google, please solve Death" (Kedves Google, légy szíves, oldd meg a halált)  –, emlékeztetve egy 2014-ben, a Google központja előtt lezajlott utcai demonstrációra, amelynek ez volt a jelmondata: "halhatatlanságot most!". Magának a könyvnek a szerzője egy ismert újságíró, Mark O’Conell, s a mű címe: „To Be a Machine – Adventures Among Cyborgs, Utopians, Hackers, and the Futurists Solving the Modest Problem of Death”. Vagyis: Gépnek lenni – Kalandok a kiborgok, hackerek és futuristák között, akik a halál makacs (tartós) problémáját oldják meg (akarják megoldani). A könyvet nem olvastam, viszont elég csak beütni a címét valamilyen keresőbe, s az olvasó recenziók sokaságára bukkan, jelezvén, hogy a téma érzékeny fogadtatásra talált. Mark O’Conell nem valamiféle elméleti művet írt, hanem egy interjúkötetet, amelyben az önmagát transzhumanizmusnak nevező mozgalom szereplőit szólaltatja meg. Ez a transzhumanizmus abban hisz, hogy a tudomány segítségével, a gép és az ember ötvözeteként létrehozható egy olyan lény, amely képes legyőzni a halált. Mint megtudjuk, a mozgalomnak sok jeles és ismert képviselője van, sőt a transzhumanistáknak Amerikában már pártjuk is van, amelynek elnöke bizonyos Zoltán István.  Akit érdekel, s tud angolul, kedvére olvashat épp eleget erről a transzhumanzimusnak nevezett újabb kísérletről a halál legyőzésére. De ami engem illet, nem igazán hozott izgalomba, inkább csak azt a közhelyet voltam kénytelen újra megállapítani, hogy az egyetemes és állandó emberi léthelyzetben semmi sem változik. A probléma mindig ugyanaz. A halál.  Mi más?

Nem baj: tragédia

Mert azért tessék már megmondani, ki az a magyar, hogy pont ő ne fogyhatna? (…) És mielőtt kitörne az indulatvulkán: igen, tudom, milyen problémákat jelenthet, ha egy térségben kevés a munkabíró ember. Nos, hát akkor le kell bontani azt a szörnyű és szégyenletes kerítést, majd pedig módszeresen és okosan integrálni azokat, akik elég bolondok, hogy megálljanak nálunk – ahelyett, hogy továbbhaladnának, sokkal normálisabb országokba. És akkor azok az emberek, akik itt maradnak, dolgozni fognak. És tanulni. Megtanulják a nyelvet, eltanulnak a helyi kultúrából egy csomó dolgot, ahogy mi is eltanulhatjuk az általuk hozott kultúrából mindazt, ami szép és jó, mert ez így működik, kultúrák és népek jönnek, mennek és keverednek zsongva (…). 

Balavány: És akkor mi van, ha fogy a magyar? - hvg.hu

 

Érdeklődéssel olvasom Balavány György írását magyarfogyás ügyben, tényleg kíváncsi lennék az érvekre, miért nem baj, ha fogy a magyar. Sajnálom, érvek nincsenek, kormány ellenes kirohanás annál inkább, ami leginkább két balliberális toposzban ölt testet: az egyik a migráció, a másik a cigányok integrációja. Ja, és van egy harmadik is: a fehér középosztály támogatása. 

Ellenben

Egy 43 éves érdi férfi azért nyilváníttatta magát halottnak, hogy ne kelljen börtönbe mennie. A rendőrség ugyanis sikkasztás és csalás miatt kereste. A férfi két autóra kölcsön- és lízingszerződéseket kötött, amiket végül nem fizetett. 2011-ben hamis iratokkal nyilváníttatta magát halottá, a rendőrség hat év után most Szegeden mégis elkapta.

Halottnak nyilváníttatta magát, hogy ne találják meg a rendőrök - origo.hu

Miközben a gyülekezetek hittanóráin újra és újra a pünkösdi Lélek erejéről tanítok, elém sodródik egy hír. Látszólag semmi köze a kettőnek egymáshoz, mégsem tudok függetlenedni tőle. Egyre-másra teszem a dolgomat hangsúlyt adva az ünnepi előkészületeknek,  az adminisztratív halott pedig fel-felbukkan. Van ennek a figurának a tettében meghökkentő és mosolyogtató dolog, de egyben sajnálatos és szánalmas is. Összességében Lélektelen. Nagybetűvel!

Az örök nyugtalan lelkipásztor hazatért

Isten akaratát elfogadva tudatjuk mindenkivel, aki szerette, hogy Varga László református lelkipásztor 2017. május 29-én, életének 90-ik évében, küldetését befejezte, hazahívta Teremtője. Úgy lépett át az ő Urához, ahogy mindig is kérte, betegség és fájdalom nélkül.
A mai napra általa kijelölt ige volt a meghatározó mindenben, amit élete során tett: „Az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!" (Ézsaiás 6:8)
Varga László szolgálati helyei voltak Abrudbánya, 7 és fél év Románia börtöneiben, Magyarsülye, Magyarpalatka, Somkerék, Marosfelfalu, Marosvásárhely VIII. Cserealja.
A hozzátartozók kérnek mindenkit - az ő akarata szerint -, koszorú helyett egy szál virágot vigyenek a sírjára. A koszorúmegváltási adományokat a Cserealjai gyülekezet diakóniai céljaira ajánlják fel.

Egy kor tanúja – református.hu

Beütöm a nevet, és íme az adat, amit kidob a mindenható számítógépes ténytár: Varga László, született 1928. március 17. Zilah, elhunyt 2017. május 28. Marosvásárhely, állampolgársága: román, foglalkozása: keresztény pap. Szeretném lefordítani ezt a mondatot magyarra, érthetően. Varga László erdélyi református lelkipásztor Zilahon született 1928-ban, életét teremtő Istenének, akiben hitt, 2017. május végén adta vissza Marosvásárhelyen. Gyászjelentése olyan puritán, mint élete is volt. Pedig emez utolsó nem volt könnyű.

Csalá(r)d

A család mint tipikus együttélési forma minden krízistünettel együtt is hallatlan stabilitásnak örvend. Harminc évvel ezelőtt Peter L. Berger és felesége átfogó kutatást végzett a családdal kapcsolatos amerikai folyamatokról. A családot fenyegető tendenciák szabatos ismertetését követően mégis arra az álláspontra jutottak, miszerint "a család marad az egyetlen társadalmi intézmény, amelyben a gyermek képes elsajátítani a társadalomban való orientációs képességet és azt az erkölcsi alapállást, amely ehhez szükséges. Ezeket ugyanis sem az iskola, sem az egyházak nem képesek olyan mértékben és olyan hatékonysággal átadni a gyermekeknek, mint amire szükség van." Véleményük szerint tehát, bár a polgári családmodell jelentős változásokon ment át, és a családmodellekkel kapcsolatos kultúrharc folyik tovább, a társadalom jelentős többsége olyasféle modellt tekint „normálisnak”, ami az egykori polgári család modelljére emlékeztet. Hasonló álláspontot képvisel harminc esztendővel későbben írt monográfiájában Somlai Péter is: „a család továbbra is nagyon erős intézmény, amely változatlanul az értékskálák csúcsán áll. És ma sem csak a devianciák és emberi tragédiák forrása, hanem az önfeláldozásé és a meghitt emberi kapcsolatoké is.” 

Burn out ellen

Az előző bejegyzésben felhozott burn-out (azaz kiégés) szindróma bárkire igaz lehet, mégis a felmérések szerint tipikusan bizonyos szakmákat és tevékenységeket érint a legjobban: az orvosokat, a nővéreket és a tanárokat. De nyugodtan hozzátehetjük ehhez még a lelkészeket és az egyházi területen dolgozókat is. (…)  Amikor a megoldásokról kellene írni, többnyire olyan dolgokra futja a szerzőktől, amiket egy józan ember magától is kitalálhat: aludjunk többet, dolgozzunk kevesebbet, találjunk egyensúlyt a munka és a család között. Menjünk el futni. Együnk valami finomat. Foglalkozzunk az önmegvalósítással. Azaz nesze semmi, fogd meg jól!

Az agyonterheltségtől a megbocsátásig - megmondoka.blogspot.hu

Azért ezek nem semmik, szerintem... Talán sok apró mozaikból áll össze az egész. Bár a probléma engem is érintett, tudományosan nem, inkább csak bulváros szinten foglalkoztam vele. Most is utánanéztem, milyen jó tanácsokat adnak a kérdés avatott és avatatlan szakértői, s gondoltam én is összeszedem, amit fontosnak tartok. Tudom, mindezek csak cseppek a tengerben, de talán valakinek, ha minimális mértékben is, de segít abban, hogy eloltsa -némi képzavarral élve - a kiégés tüneteit...

 

Beleestem a tévébe!

Reklámmentessé válik június elsejével az M2 gyermek- és ifjúsági csatorna abban az idősávban, amikor a legkisebbeknek szóló műsorokat sugározza.
Reklámmentessé válik az M2 a gyermekműsor-sávban - Híradó.hu

Ha papa és mama eljött hozzánk néhány napos látogatásra, és mama retiküljéből kikerült az elmaradhatatlan Sport-szelet (igen, a régi, a retró, aminek az oldalán nincs csokiburkolat), papa rögtön lekapcsoltatta velünk a tévét. „Most nincs tévézés!”, mondta, mert pártriárkai igényei voltak, és úgy vélte, illetlen, ha mi gyerekek tévézünk, mikor ő beszélne. Beszélgetés végül sosem alakult ki igazán vele, szerintem élete végéig meggyőződése volt, hogy elkényeztetett lánykák vagyunk, akiket semmi se érdekel. Kivéve a tévét…?

Manchester: ez nem mozi volt!

London:

Teljesen lebénultam, olyan volt, mintha egy hollywoodi filmben lettem volna.

„Láttam, ahogy egy ember a levegőbe repül” – megszólaltak a londoni terrortámadás szemtanúi - nlcafe.hu

 

Manchester:

Olyan volt, mint egy háborús film, mondta egy férfi a BBC-nek, aki szintén az előcsarnokban állt.

Az utolsó szám végén villanás, aztán jött a dörrenés - index.hu

A manchesteri terrortámadásról szóló híreket böngészve felfigyeltem egy látszólag jelentéktelen apróságra, ami valahogy számomra mégis komoly jelentést kapott. Az Index a BBC-re hivatkozva ismerteti az egyik szemtanú beszámolóját, amely szerint az egész olyan volt, mint egy háborús film. Sajnos a portál a közvetlen linket nem adta meg, de megtaláltam a szemtanú, Andy történetét. Miután nagyon megfogott, hogy egy szemtanú a manchesteri borzalmat egy filmhez hasonlította, nem sok kutakodás után találtam még egy szemtanút, aki hasonlóan írta le a történteket. (Erre később visszatérek.) Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ilyen szemtanúi beszámolót olvastam már valahol. S valóban, a londoni támadást az egyik elbeszélés egy hollywoodi filmhez hasonlította. Fogalmam sincs, vajon tipikus jelenségről van-e szó. Mindenesetre számomra mégis rengeteget mond korunk tudatvilágáról, valóságértelmezéséről az a szimpla körülmény, hogy ezek a szemtanúk, s ki tudja még hányan, a valóságot egy filmhez hasonlítják. A valóság úgy tűnik fel, mintha film lenne. A valóság nem a realitás. A valóság: fikció. A valóságról alkotott kép megelőzi a valóságot. Lehet, hogy valahol itt, ennek a tudati jelenségnek a mélyén van a „titka” annak a valójában érthetetlen gondolkodásmódnak, hogy az európai elit a sorozatos terrortámadások ellenére is kitart migránspolitikája mellett, s azokat pedig, akik ezt kritikával illetik, egész egyszerűen riogatóknak, gyűlölködőknek, félelemkeltőknek bélyegzi?

Természetesen

„Szinte minden mondatában vitára ingerel. Szerzője vagy már megkapta érte a magáét, vagy majd most fogja megkapni. Egyvalamit azonban senki nem állíthat: hogy nem vállalta fel azt az értékrendet, amelyért az életét is odaadná.” Süveges Gergő kolléga írja ezt annak a kötetnek az ajánlójában, amely csütörtök reggel jött ki a nyomdából Föltámadott a gender – Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról címmel.

A Heti Válasz Kiadó legújabb kötete darázsfészekbe nyúl. A téma egyik hazai szakértőjeként Szőnyi Szilárd a feminizmus, a női és férfiprincípium, a társadalmi nemek, a homoszexualitás, a gyermekvállalás, illetve az abortusz kérdéséhez szól hozzá. Miközben a könyv írásai vállaltan keresztény, konzervatív értékrend alapján születtek, a szerző keresi, és néha meglepő helyeken meg is találja a közös pontokat a más világnézetet vallókkal.

Végre itt az első hazai családbarát genderbiblia! - valasz.hu

 

Ízlelgetem a kifejezést, hogy genderbiblia, aztán megnyugszom, hogy végső soron ez csak amolyan újságírói fogás, a könyv címe nem is ez, nem szeretem, ha bármi bibliának kiáltja ki magát, tessék már nem összekeverni a szentet és a profánt. A reposztolt hivatkozásban megjelenő írások is amolyan vegyes képet mutatnak, elsőre eldönteni sem tudom, érdemes-e megvenni a könyvet, vagy nem. Aminek mégis örülök, hogy megszólalnak a konzervatív, keresztény értékeket magukénak valló közéleti személyiségek, egyházi vezetők is – végre, sóhajtok fel magamban e hajnali órán, legalább annyira fontos ez, mint a napokban zajló „Családok Budapesti Világtalálkozója”, ahol nyilvánvalóan nem családok találkoznak, sokkal inkább a családról, gyermekszületésről, hagyományos női-férfi szerepekről hallhatnak a szerencsések kiváló előadók tolmácsolásában. Végre megszólalunk mi is, a hagyományos kultúrát, családmodellt, értékeket vallók, végre elmondjuk azt, amit valójában nem is kellene preferálni, mert annyira természetes. 

Mezsgyék

Van egy sziget Japánban, ahová csak férfiak tehetik be a lábukat. Mi több, ha engedélyt kapnak a belépésre, előtte le kell vetkőzniük teljesen, és egy megtisztulási szertartáson kell keresztülmenniük. Hogy a misztikum teljes legyen, a szigetről nem vihetnek magukkal emléktárgyat, és nem is beszélhetnek ottani élményeikről senkinek. (...) Az UNESCO még nem döntött róla, a szentély főpapja azonban kijelentette, hogy a pályázat sikere esetén sem lesz látogatható a szentély. Kérdés, hogy jogilag meg lehet-e tiltani a turisták belépését. Egyelőre a látogatók józan eszében bíznak, a prefektúra kormányzata pedig egy látogatóközpont felépítését tervezi.  

Egy sziget, ahová csak meztelen férfiak léphetnek be - origo.hu

Tegyük félre a kattintás-számot növelő címet és a sintoizmust! Csupán a világörökségi sorba lassan bekerülő sziget, mint vallási jelenség maradjon szemünk előtt. Különösen a hír azon mondatát kezdjük ízlelgetni, miszerint "Kérdés, hogy jogilag meg lehet-e tiltani a turisták belépését." Egy olyan jellegű helyszínnel kapcsolatban merül fel ez a kérdés, aminek éppen az adja a jelentőségét, hogy elzárt, és ebből ered misztikussága. Ez az, ami miatt a világörökség részét képezi. S pont ez az, ami próbára tétetik: megmarad-e az élő hagyomány és valóságos rítus?

Alá szolgája, tudomány!

Vélhetően Európában vált ketté a csimpánzok és az ember evolúciós fejlődési vonala, nem pedig Afrikában, ahogyan azt sokan feltételezik.
Nem Afrikából, hanem Európából származhatott a legrégebbi előember – Új Szó

A héten a német Tübingeni egyetem kutatócsoportja különleges elmélettel állt ki a nyilvánosság elé, amely akár át is írhatja az őstörténetet. Hogy valóban szenzációs új felfedezésről van szó, avagy csak egy téves gondolatmenetről, arról most vitatkozhat a szakma, de érdekes felvetésük arra mutat rá, hogy a tudománynak feladata rákérdezni megdönthetetlennek vélt evidenciákra.

22 évente sötétség

Olvasott mostanában kommenteket Facebookon, YouTube-on, bármilyen blog hozzászólásai között? Sőt, legyünk még általánosabbak: körülnézett mostanában az interneten? Elkeserítő, ami ott zajlik, ugye? Agresszió, személyeskedés, kurvaanyázás, egymás minél durvább megalázása; az értelmes párbeszédnek alig-alig maradt nyoma. A Pew Research óriási felmérésében több mint 1500 szakértőt kérdezett meg arról, hogyan látják az internet jövőjét: pszichológusokat, jövőkutatókat, kommunikációs specialistákat, egyetemi professzorokat, közösségimédia-elemzőket, vezető online cégek stratégáit, állami intézmények szakembereit a világ minden részéről. Az eredményeket részletező tanulmányból (PDF) az derül ki, hogy a világ legokosabb emberei szerint az internetnek lőttek. A szakértők 81 százalékának volt az a véleménye, hogy a következő évtizedben a helyzet nem fog javulni, és valószínű, hogy az online jövőt még a mostaninál is erősebben fogják dominálni a negatív érzelmek és aktivitások. A trollok győztek.

 Az internetet elvesztettük, a trollok győztek index

Urbi et Orbi - avagy áldás a magyar futballvilágra...?

Minimálbért adna a magyar focistáknak Urbán Flórián, akik megszakadnak, azok esetleg kaphatnak milliókat. A hazai futball megmondóembere évek óta nem jut kispadhoz az első és a másodosztályban, és sarkos véleménye van azokról, akik a „helyén” ülnek, az akadémiák trénereit egyenesen ostorozza. Elképesztő sztorit mesélt lapunknak arról, hogy NB I-es kispadot ígértek neki cserébe, ha visszalép a jobbikos képviselői tisztségtől.

„Azonnal felhívom a miniszterelnököt, és kapsz egy kispadot az NB I-ben” - mno.hu

Mielőtt a címben lévő furcsa kérdésre megpróbálnék válaszolni, elöljáróban annyit elmondanék, hogy egyrészt azért bátorkodom a reposzton erről írni, mert vallom, hogy az élet minden területe (politika, közélet, egyház, sport, futball stb.) átjárja egymást, másrészt vannak olyan, ha nem is feltétlen kőbe vésett, de azért bibliai-, népi-, s nagy emberektől való bölcsességek és igazságok, amelyek még a magyar futballban tapasztalható történésekre és jelenségekre is magyarázatot adnak.
Egyenlőre maradjunk annyiban, hogy vannak dolgok, amelyeket el kell fogadni...! Hogy konkrétan mi mindenre gondolok?

 

Budapesti jeggyel Szögedében

Szegeden kiránduló váci osztály egy helyi újságárusnál szegedi helyett budapesti vonaljegyeket kapott, ám ezt nem vették észre.
Az ellenőr azonban kiszúrta, és fejenként 7 ezer forintos bírságot vetettek ki a 25 fős osztály 19 tagjára. Miután az egész osztályt leszállították a villamosról, a velük utazó tanár a számlával akarta igazolni a jóhiszeműségüket, de ő is csak akkor vette észre, hogy nem helyi jegyet kaptak az árusnál.
Miután a diákok vitatták a pótdíjazás jogosságát, az ellenőrök kihívták a rendőrséget is. Azért csak 19 diákot büntettek a 25-ből, mert csak ennyi csekk volt az ellenőröknél.

Egy osztály kálváriája – eduline.hu

Az abszurd, mint élethelyzet részévé lett hétköznapjainknak. Szegeden tömegesen árusítanak budapesti közlekedéshez jegyeket. Nem tudom, ez Budapesten is így van-e? Mármint, hogy a szegedi városi közlekedéshez alkalmas jegyek kaphatók. És miskolci, nyíregyházi vagy soproni? Merthogy ezek is határhoz közeli nagytelepülések akárcsak Szögede a Tisza mellett.

A magyar eretnekség

A határozat szerint Magyarországon fennáll a kockázata az uniós alapértékek súlyos megsértésének, s ezért az EP utasítja belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságát, hogy készítsen jelentést Magyarországról, hogy az EP szavazhasson az uniós szerződés hetedik cikke első lépésének megindítására vonatkozó indoklással ellátott javaslatról.

Az Európai Parlament a hetes cikk szerinti eljárás előkészítését kéri Magyarországgal szemben - inforadio.hu

A szerdán elfogadott brüsszeli határozat arról, hogy az Európai Parlament megkezdi az uniós szerződés hetedik cikkelye szerinti eljárás megindításának előkészítését Magyarországgal szemben, arra hivatkozik, hogy fennáll a kockázata annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az európai alapértékeket. Már megszokhattuk, hogy a Magyarország és Brüsszel között gyakran előforduló nézetkülönbségekben az utóbbi rendre az európai alapértékekre hivatkozik. A közéleti vitákban is az európai értékek kifejezés gyakran úgy bukkan elő, mint valamiféle végső érv és hivatkozási alap. Bármik legyenek is azok európai alapértékek, mégis csak úgy tűnik, hogy itt valamiféle kanonizált, kőbe vésett törvényről, dogmáról, hittételről van szó, amelynek a megkérdőjelezése egyenlő az istenkáromlással, s kétségbe vonása pedig maga az eretnekség, a tévelygés. Ettől pedig nekem déjà vu érzésem támad. Mintha olyan jelenséggel állnánk itt szemben, amelyet régtől fogva ismerünk a múltból, de amelyről azt gondoltuk, hogy az európai fejlődés már rég maga mögött hagyta. Én eddig azt gondoltam, ma már egy olyan nyitott világban élünk, amelyben az eretnekség jelensége egyszerűen kizárt, mert maga a szó is értelmetlenné vált. Az eretnekségnek, a tévelygésnek, az istenkáromlásnak csak akkor van értelme, ha létezik egy zárt, mindenki számára kötelező hit-és tanrendszer. Márpedig Európában nincs ilyen, s ennél fogva a tévelygés mint olyan értelmét veszti.

Én inkább élni szeretnék

Egy üveg fehérbor és egy cigaretta – ez volt az utolsó kívánsága a 75 éves Carsten Flemming Hansennek, akit a dániai Aarhus egyetemi kórházában kezeltek gyógyíthatatlan betegséggel,  írja  a Guardian. 

Az erkélyen ülve, egy pohár borral, cigarettázva várta a halált - index.hu

 

Szép gesztus, amit a dán kórház dolgozói tettek az élettől búcsúzó 75 éves úrral: kitolták az erkélyre, hogy megnézhesse a naplementét, engedélyezték az utolsó szál cigarettát és az utolsó pohár bort. Fogalmam sincs, mit kérnék utolsó kívánságként: talán lefutnám az utolsó kilométert, megírnám az utolsó reposztot, hallgatnék egy utolsó Ákos számot, utoljára olvasnám az evangéliumot, aztán majd a többit úgyis élőben…ki tudja – jó, hogy ez most nem az én gondom. Különösképp nem készülök az utolsóra, én inkább ÉLNI szeretnék, igen, így nagybetűsen. Amíg lehet. 

Őrző

A kétszeres Kossuth-díjas néprajztudós nemcsak a legrangosabbnak számító uniós elismerésnek számító Europa Nostra-díj kitüntetettje, hanem ő veheti át az idei Közönségdíjat is.

Kallós Zoltán átvette az Europa Nostra-díjat Válaszúton - kronika.ro

Van, aki nehezen tájékozódik, és olyan is előfordul, hogy valaki nehezen jegyez meg neveket vagy arcokat. Akad olyan is, aki a címekkel vagy dátumokkal van bajban. Azok közé tartozom, akivel néha egyik-másik előfordul. Ezen nehézségek bármelyikét úgy gyűröm le, hogy nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, inkább az emlékek ízét raktározom el. Az elraktározott élmények közé tartozik a válaszúti látogatásom is. Előttem van egy kutyus, egy lépcsősor, ami felé idős férfi mutatott botjával; kiről összeállt a kép, hogy Kallós maga az. A múzeumba, megelevenedett a világ azon szeglete, ahol a néprajzos munkálkodott. Inkább az érzés és a változatos színvilág maradt emlékül, mintsem pontos adatok. Kallós Zoltán arca, egyszerű beszéde, értő és értetni vágyó jelenléte még mai és elevenen él bennem.

Református közösségi nap

A közösségi napnak akkora sikere volt, hogy a gyülekezet tagjai már most számítanak a folytatásra: hagyomány lehet belőle. És csak az egyik állomása volt a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileuma programjai sorában Szombathelyen – hangsúlyozta Jakab Bálint Mihály. A lelkipásztor már a következő alkalmakra is felhívta a közösségi nap résztvevőinek figyelmét: őszre például tudományos programokat szerveznek, június 11-én pedig szabadtéri istentiszteletet tartanak a Vasi Skanzenben.


Közösségi nap - vaol.hu

A régi mondás szerint a pap, ha csinál valamit a gyülekezetben, nem tud nyugton maradni, ha pedig nem szervez programokat, akkor hagyja a gyülekezetet tönkre menni. Avagy a klasszikus vicc szerint, ha van sapkája az a baj, ha nincs sapkája, pedig az.
Tizennégy programot készítettünk elő a reformáció jubileumi évében a szombathelyi református közösségben, aminek fele eddig le is futott. Jön a nyár, addig még kettő, aztán az ősz, amikor a maradék is sorra kerül.
Közösséget kellene építeni. Hit- és értékközösséget, amelyben otthon érezheti magát a tradícióban felnőtt kálvinista lélek, a jövevényként érkező, a reformátusságot templomba zárni akaró féltékeny, és a templomot csak kívülről alig ismerő érdeklődő is.