Ha téged is szorongással tölt el, amikor a klímaváltozásra gondolsz, ha tehetetlennek érzed magad, ha nyomaszt, hogy nem tudod, milyen világ vár a gyerekeidre, lesz-e mit enniük, lesz-e iható vizük, ha elfog a reménytelenség, amikor a műanyagban boldogan fuldokló vásári tömegeket nézed, akkor ideje változtatnod – magadon! El kell döntened, hogy hódítóként vagy üldözöttként érkezel meg a jövőbe. Félre szorongás, jöjjön kihívás, felfedezés, kaland!
Jézus azt mondta, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3) Az ember hajlamos még Istennek is azt mondani, hogy „nézd, ezt nem teheted meg, ez a világ nem így működik.” Jézus, azt mondja, legyetek gyerekek, bízzatok, és engedjétek, hogy az Atya többnek mutassa a világot, mint ahogy eddig ismertétek. Erre a gyermeki lelkületre van szükségünk, hogy éljünk – ezen a világon is. Ha a múltra nézünk, és számba vesszük mindazt, ami tönkrement, akkor lehetetlennek látszik mindent helyrehozni, lehetetlennek tűnik megváltoztatni az embereket. Ha csak azt nézzük, milyen beteggé tettük a Földet, könnyen elfog a reménytelenség. De mennyire megszépíti az életet, hogy a másik irányba, a lezáratlan jövő felé tekintve abba növök bele, hogy van egy nagy közös cél: gyógyítani ezeket a sebeket, jobb világot építeni. Az a tapasztalatom, hogy ha így neveljük a gyerekeinket, bennük nagyobb hit támad, mint amit mi adni próbáltunk.

A múlt héten röppent fel a hír, hogy 2019. szeptember 21-én, szombaton hatszáz gyermek vett részt egy közös szentmisén a Szent István-bazilikában, majd Soltész Miklós államtitkár meghívására átvonultak a Parlamentbe, ahol együtt imádkoztak a kereszténységért, a nemzetért és annak vezetőiért.

Az esemény hamarosan felháborodott válaszokra talált, elsősorban a balliberális ellenzéki szereplők, illetve médiumok irányából.

Különböző közéleti személyiségek is megszólaltak, a két legmarkánsabb vélemény egyikét Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, országgyűlési képviselő fogalmazta meg, aki nemes egyszerűséggel istenkáromlásnak nevezte a Parlamentben történő imádkozást, kitérve arra, hogy szerinte a hit és annak megvallása is magánügy, s hogy a Parlamentben nincs helye imának.  A másik Sermer Ádámnak, a liberálisok nemrég visszalépett budapesti főpolgármester-jelöltjének a tollából származik, aki Facebook-oldalán írta ki magából felháborodását. Meglátása, hogy azonkívül, hogy az esemény politikai marketingfogás, azért problematikus, mert szerinte a Parlamentben nem szabadna, hogy helye legyen az egyházaknak és szimbólumaiknak (külön kiemelve említi a kereszt szimbólumát), ahogy egyébként a szekularizáció jegyében azt is ki kéne mondani, hogy „az egyházaknak az állam és így az állami intézmények közelében sincs helye”. Sőt, szerinte csak ott van helye az imának, ahol a gyónásnak is – vagyis a templom falain belül.
Vajon kinek van igaza?

Egyáltalán nem vagyok mintakeresztény, és néha lúdbőrözöm ettől a kifejezéstől. “Olyan jó katolikus és jó keresztény” – ez nekem azt jelentette, hogy jóindulatú balfék. Én humorista vagyok, cinikus vagyok, mindig mindent kívülről nézek, iróniával nézek, keresem a dolgokban a hamisságot, a visszásságot, mindenben! Saját magamban is, és ugyanúgy az egyházban is! Mindenben kételkedek, de egy dologban nem: hogy Isten ott van az ajtó mögött! És megszólít, és akkor is meg fog szólítani, ha hónapokig nem nyitom ki az ajtót, mert van olyan! Nem dorgál, mindig ott van és mindig vár!

Tartsd magad méltónak Isten szeretetére – 777.blog

Kovács András Péter humorista és író (civil foglalkozása: ügyvéd).

Talán (bízom benne) sokaknak ismerős ez a név. A Magyarországon is évek óta elterjedt és egyre több követővel rendelkező műfaj, a stand-up comedy, egyik neves képviselője tett bizonyságot hitéről több ezer fő előtt.

Az ugyanis, hogy egy állami vezető kinyilatkoztassa, hogy az államnak támogatnia kell a gyerekek egyházi iskolázását, egy szekuláris államban elfogadhatatlan. Nonszensz. Egy modern államnak a feladata az lenne, hogy olyan állami, mindenki számára hozzáférhető oktatási rendszert építsen ki és tartson fenn, mely megfelelő, modern tudást nyújt a tanulóknak, megtanítja őket a kritikus gondolkodásra, és világi közösségi értékekre neveli őket. …

Nem, itt egyrészt elvi, másrészt egy nagyon is gyakorlati kérdésről van szó.

Arról, hogy az egyházaknak semmi helyük nem kellene, hogy legyen a közoktatásban, az államnak nem tisztje, hogy a gyerekek után járó normatíva útján gazdagítsa az iskolákat fenntartó intézményeket, ezzel párhuzamosan pedig felmerül annak kérdése is, vajon a jelen rendszert kiszolgáló egyházak milyen ideológiai nevelésben részesítik a gyerekeket.

Itt pedig nem csupán arról van szó, hogy az iskolákban nincs helye a hittanóráknak – azokat ugyanis sekrestyében, templomban, vagy olyan vallási intézményekben kellene tartani, ahol éppen hely adódik rá, de semmiképp sem állami fenntartású intézményekben.

Kövér téved, nem egyházi iskolákra, hanem minőségi közoktatásra lenne szükség –merce.hu

…Lassan hömpölyögnek az események, egyre több aggodalmaskodó szülői közbevetés hangzik el.
Például, hogy a takarítónő, bizonyos Vera néni miért ütött Bazsika kezére, amikor az belerakta a felmosóvízbe a szalámis szendvicset (szívesen közbeszólnék, talán a neve miatt: „ver a néni”, de félek, nem volnának vevők a humoromra), hogy Lajoska nem szereti a paradicsomos káposztát, hogy lehet-e felmentést kérni kötélmászásból. Egy apuka kikéri magának, hogy matematikából nem hatszor kettőt tanulnak, hanem „a hat kétszer”-t. „De hát még nem is tartanak a szorzásnál” – bátorkodom megjegyezni. „De majd fognak!”, vágja rá a megsemmisítő érvet….

Két szülő, három szülői – kepmas.hu

Mostanában szívesebben olvasok vicces anekdotákat vagy mélyen szántó gondolatokat az élet nagy dolgairól, mint például a szeretetről, az egymás megbecsüléséről vagy éppen az elmúlásról. Ezek az írások engem feltöltenek és helyre tesznek, amikor besokallok a társadalom és az emberiség adta nehézségektől.

Gyarló ember lévén – gondoltam -, ha nekem ez jó, akkor a kedves Olvasó is örülni fog, ha megörvendeztetem egy teljesen hétköznapi (a gyermekes szülők életében) történettel.
Egy nagyon komoly dologról ír Szám Kati: a szülői értekezletről.

Péntek reggel van. Nemigen akaródzik kikászálódni az ágyból. Tudom, hogy fel kéne kelnem, tudom, hogy fontos… Vagyis sejtem, de még nem tudom, mennyire.
Egy részem tudja, hogy nagyon megbánnám, ha nem mennék el. A másik részem csak azt tudja, hogy nem aludt eleget, hogy a temető nagyon messze van, és úgy gondolja, hogy igazából annyira mégsem fontos.
Mégis nagyon a szívemhez nőtt. Ki tudja, miért…
Odafele menet persze eltévedek. Mindig ezt csinálom…
Hirtelen szembetalálom magam egy lelkésszel. Meglepve néz rám, ezt illemtudóan viszonzom, majd közlöm, hogy egy temetésre jöttem, csak sajnos késve. …
A terem üres.
Senki más nem jött el.
Az urna előtti vázák virág nélkül, üresen állnak az elhunyt tiszteletére.
Nem értem… Hiszen voltak barátai!...

Hát ilyen egy hajléktalan temetése – kotoszo.blog.hu

Kunszabó Eszter rövid írása egy hajléktalan temetését tárja elénk. A történet olyan fájdalmasan élő, hogy óhatatlanul is előhozza belőlem az elmúlt évek temetéseinek emlékeit. Bár többnyire férjem oldalán, mint kántor szolgáltam, de a tapasztalatok, a látottak bennem maradtak.

A Scargillban működő közösség 1959-ben jött létre azzal a céllal, hogy az egyház megújuljon. Komoly szükségességét látták a lelki ébredésnek az országban és az egyházban, olyan oázist akartak létrehozni, ahol az egyházban szolgálók feltöltődhetnek. Ez a cél egyébként az összes hasonló életközösség legfőbb céljává vált.

Az SDG vallja: a keresztyének számára szükséges egy olyan hely, ahol biztonságban kimondhatunk nehéz és veszélyes dolgokat, ahol azok lehetünk, akik valójában vagyunk, Krisztusban elfogadhatjuk egymást. A szervezet azzal a reménységgel tekint a jövőbe, hogy a scargilli modell Magyarországon is megvalósulhat.

Biztonságos helyen, keresztyének között – parokia.hu

2004-ben a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet végzett egy felmérést a magyar lakosság hitéletével kapcsolatban. Ennek eredményeként kiderült, hogy a megkérdezetteknek több mint fele “a maga módján vallásos” — azaz nem a Biblia és Jézus tanítása szerint gyakorolja a hitét. A népesség több, mint 50%-a. Ez a nagy szám felvet azonban egy fontos kérdést.

A felmerülő kérdést megközelíthetjük racionális és hitbeli oldalról is. Vajon egy gondolati rendszerben megfelelő hozzáállás, ha nem objektív mutatóknak próbálunk megfelelni, hanem a magunk módján próbálkozunk? Mihez vezetne ez, ha pl. az érettségi követelményeinek valaki “a maga módján” próbálna megfelelni, majd a társadalmat kirekesztéssel vádolná, ha tovább erőlteti a lefektetett érettségi követelményeknek való megfelelést? Ugyanezt a kérdést feltehetjük a nyelvvizsgával, a KRESZ-vizsgával, az államvizsgával és sok egyébbel kapcsolatban is. El tudjuk képzelni, mennyire veszélyes, ha valaki a KRESZ-t “a maga módján” értelmezi és tartja be. Ezek után jogos a kérdés: vajon nem veszélyes, ha az élet egyik legfontosabb kérdése tekintetében a saját eszünkre és elképzeléseinkre támaszkodunk az objektív kijelentések helyett?

A maga módján vallásos – infaustus.wordpress.com

Gizikének beadni a nyugtatömböt, mert az övé betelt, és gyűjteni kell az egyházi hozzájárulást. Perselypénz külön zacskóban, azt még majd megszámolják, viszik a bankba. A délutáni hittanórához a füzetem, matricák a gyerekeknek. Ebédelni nem lesz időm, szendvics bekészítve, két megmosott alma, palack víz. A fülhallgatót a mobilhoz ne felejtsem, muszáj lesz telefonálnom, még elkap a rendőr. A papír, amire összeírtam, kit kell felhívni a kocsiból. Irodanap lesz. Nem tudom, sikerül-e új bádogost találni, Feri felmászott, és azt mondta, teljesen ki van rohadva a templom esőcsatornája oldalt, nem csoda, hogy esőben ömlik onnan a víz. Feláztatja a falat, már így is penészedik. Hívom a püspököt is, megint a titkárába ütközöm majd, de előbb-utóbb kihajtom belőlük, színt kell vallaniuk, lesz-e felújítás, és mikor. Nem várom meg, amíg fejemre dől ez a kóceráj. És akkor még a szomszéd falukról nem is beszéltünk, mindenhol kéne kalapálni az épületeken.

...

Kifulladva érek vissza a kocsimhoz, ott látom Jézust az anyósülésen, szomorkás mosollyal, ölében a levelek, a pénz, a sulicuccok, az uzsonna maradéka. Bocsáss meg, Uram, holnap újra kezdjük!

Lackfi János: Jézus az anyósülésben - kepmas.hu

Saonara város polgármestere véget vetne a káromkodásoknak: a jövőben 400 eurót – azaz körülbelül 130 ezer forintot – kell fizetnie annak, aki Istent káromolja.
A Padova melletti, tízezres lakosú olasz kisváros első embere, Walter Stefan azért döntött a szigorításról, mert maga is meglepődött a lakók – kimondottan a fiatalok – csúnya beszédén.
“Az istenkáromlás sértő, engem is sért. Ezzel a törvénnyel megtiltjuk, hogy bármelyik vallást megsértsék, tiszteletben kell tartanunk a hívőket” – mondta a polgármester a brit Telegraphnak. A polgármester hangsúlyozta, hogy a törvény nemcsak a keresztény Istenre vonatkozik, de minden vallás tiszteletben tartására szólít fel.
Az istenkáromlást tiltó határozat egy 75 pontból álló helyi törvénycsomag része, amivel az a városvezetés célja, hogy civilizáltabbá tegye a hétköznapokat.

Százezres büntetés jár egy olasz kisvárosban annak, aki Istent káromolja – 777blog.hu

A 777blog újabb érdekes témát hozott olvasói elé, mely szerint egy olasz kisvárosban pénzbírsággal büntetik azokat, akik Istent káromolják.

A blaszfémia a külső világunkat is szennyezi, hiszen általában meglehetős hangerővel hangzanak el a szitkozódó szavak, másrészt a saját belső világunkat is károsítja. Ezért javasoljuk a káromkodásmentes augusztus meghirdetését.

Miről is van szó? Tágabb értelemben a káromkodás indulatos kifakadást jelent, mellyel az ember tárgyat, személyt, szenteket, Istent szidalmaz, amivel a másik ember kárát kívánja; szoros értelemben Isten nevének, a szenteknek és szent tárgyaknak gyalázása, átkozása.

Hogy miért folyik egyik-másik embertársunk szájából a káromkodás akkor is, amikor nem dühös, nem érte hirtelen csalódás, nem léptek a lábára és nem ütött kalapáccsal a saját ujjára? Talán egyszerűen csak nyomatékot akar adni a szavainak a nemi szervek és szexuális aktus céltalan emlegetésével, vagy a mondatát továbbgördítő töltelékszóként csak ez jön a szájára.

Káromkodásmentes augusztus – szemlelek.hu

Észrevettük már, hogy minden nap ünnep van? Nem arra gondolok, hogy minden napunk ajándék, hanem, hogy minden napot (vagyis majdnem mindegyiket) valaminek a napjává nyilvánítjuk.

Az évek előrehaladtával az embernek rá kell jönnie, hogy a szabadidő nem magától értetődő fogalom. Komoly tervezésre van szükség ahhoz, hogy pár hetet lecsípjünk a nyarunkból.

Tervezzük tudatosan a pihenési időt. Legyen meg a napi, a heti, a havi és az éves adagunk belőle. Csak így tudjuk megőrizni a testi és szellemi kiegyensúlyozottságunkat! Olvassunk a tudatosság témájában könyveket, nézzünk videókat. Ne hagyjuk magunkat sodródni, mert akkor könnyen magába tud szippantani minket a megfelelési kényszer! De legfőképpen: ne legyen bűntudatunk azért, mert kicsit feltöltjük a tartalékainkat.
Ha Isten megpihent a hetedik napon, te miért ne tehetnéd ugyanezt?

Van stratégiád a pihenésre? – 777blog.hu

Harmati Dóra írásai gyakran vetnek fel olyan gondolatokat, érzéseket, amelyeket a mindennapok során megélünk. A kérdés csak annyi, hogy mennyire tudatosak ezek a megélések? Az egyik ilyen téma, amit a napokban elénk hoz a 777 blogon: a szabadság, pihenés, kikapcsolódás.

A megosztott kisfilm Benjamin Franklin egyik idézetével kezdődik: „Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apróbb örömökből.”

Jánosi Ferenc alkotása, az „Elégedetlen” c. rövidfilm a fentebb írt idézetet veszi alapul és hívja fel a néző figyelmét arra a Bibliában is megfogalmazott alapszabályra, hogy: „Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess.” (Mt 7,1) A tévesen megítélt életek vezetik oda a főszereplőt, hogy saját életét kevésnek és nehéznek lássa. 

A főszereplő 30 éves, tehát fiatal, egyedül álló, vagyis szingli, aki a saját keserűségeit tárja a nézők elé. Panaszkodik, mert neki csak biciklije van, és nem jár autóval, mint Kis Kele, akit mindennap lát elsuhanni a luxus autójában. Milyen jó az ő élete! 

Szóvá teszi Kovács Izéke állandóan megújuló ruhatárát és frizuráját. Elhangzik róla egy mondat, miszerint neki csak megszületni volt nehéz. Milyen jó az ő élete is!

Bezzeg a főszereplőnőé, aki 7 évig ápolt egy idős hölgyet, aki végül ráhagyta a házát, akinek mindennapja abból áll, hogy takarítja a kis lakást, hogy tiszta legyen és locsolgatja a nénitől megmaradt növénykét… Milyen szörnyű élet!

Van, aki a beteg mellett van, meghallgatja őt, beszélget vele, olvas neki. Van, aki inkább a kórházi istentiszteletekre és szentmisékre hívogat. Van, aki szűrésre visz szervezett csoportokat. Van, aki az adminisztrációba és az archiválásokba segít be. És akad, aki ezek közül több mindent is vállal. Az önkéntes beteglátogatók sokféle feladatban tudják segíteni az egészségügyi intézmények betegeit és a kórházlelkészeket. Többségük úgy véli, hogy a maguk erejéből erre nem lennének képesek, és nem csak elhívásukat, de a hozzá szükséges erőt is Istentől kapják. Ez a fajta mentalitás nem mindegyiküknél jár együtt intézményesített egyháztagsággal; de talán nincsen még egy ilyen önkéntes szolgálat, ahol ennyire erős lenne az ökumenikus együttműködés a keresztyén felekezetek között.

A jelenlét segítsége – parokia.hu

Június 28-án, országos önkéntes találkozón vehettünk részt. Erről a napról született egy írás Barna Bálint tollából (klaviatúrájából), amit ezúton is köszönök. S szeretném még megköszönni Gál Juditnak, a kórházlelkészek vezetőjének, aki ezt a napot megszervezte és lehetővé tette, hogy az ország minden pontjáról találkozhassanak a kórházi önkéntes tevékenységben résztvevők. 

De elég-e, ha a közös felelősségből csak néhányan veszik ki a részüket? Hogyan lehet ösztönözni erre másokat? Steinbach József dunántúli református püspök szerint a hiteles személyes példaadás a döntő. Az egyházvezető keményen fogalmazott: „Néha már dühít, ha túl nyugodt embereket látok, már-már terepszínű arcokat. A hívő embernek békessége van, de nyugalma nincs, mert izgatja az ügy, amit az Úristen rábízott. Egyfajta szent szenvedély kell, hogy áthasson minket a józanság Lelke által. Életem utolsó percéig felelősen izgat az ügy – ezt lássák rajtam.”
Az egyházvezető hozzátette: ez nem azt jelenti, hogy a hívő embernek rá kell telepednie másokra, hanem azt, hogy motivál és saját példájával jóra nevel másokat.

Terepszínű arcok – parokia.hu

A Magyar Református Egység Napján a Debreceni Református Hittudományi Egyetem pavilonjában többek között arról kérdeztük az egységnapra látogatókat, hogy milyen tulajdonságokkal „kell" hogy rendelkezzenek a lelkipásztorok.

Az őszinteség, az elfogadás és a hitelesség mögött a példamutató, a kedves és az odafigyelő jelzők is rajta voltak a listán.

Jó lelkész? – reformatus.hu

Régóta kering már a neten a tökéletes lelkész leírása, melynek ismeretlen írója viccesen összegzi azokat a jellemvonásokat, körülményeket, amelynek egy lelkésznek meg kell felelnie, hogy jól végezze feladatait.

Egyházunk hivatalos honlapján a napokban olvashattunk egy olyan írást, amely a viccet félretéve kérdezte meg az emberektől, hogy: „Milyen a jó lelkész?” A legtöbben az őszinteséget, hitelességet jelölték meg, mint a legideálisabb tulajdonságot a példamutatás mellett. 

A borongós, esős idő után végre beköszöntött a nyár: itt a kánikula. A hirtelen jött meleg mindenkit megvisel, a hőség főleg az idősek, a várandósok és a valamilyen betegségben szenvedők számára jelent veszélyt. 

Kánikula idején megnő a kiszáradás veszélye, ugyanis a testünkből izzadtság útján távozó víz pótlásáról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Nyáron nagyon fontos a folyadékpótlás, ezért mindenkinek ajánlott többet innia, mint általában, erről légkondicionált helyiségben se feledkezzünk meg. Igyunk sok vizet, gyümölcslevet, és levest, ezzel nagyban segítjük szervezetünknek a hidratálását.

Brutális hőség támadja a magyarokat: így védekezz a kánikulában – hellovidek.hu

Megérkezett az év első hőségriadója. Beindultak a légkondik, az utcákon osztogatják a védőitalokat, meg persze a munkahelyeken is. A rádió óránként hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire fontos a folyadék bevitel. Érkeznek a jobbnál jobb tanácsok, hogy hogyan figyeljünk magunkra, hozzánk tartozóinkra, házi kedvenceinkre. Mindenki igyekszik árnyékba húzódni, hűvös helyiséget keresni (megfizethetetlen élmény ilyen időben egy-egy multi polcsorai között bóklászni és jól átgondolni, hogy mit is kell venni), hogy egy picit enyhítsük a forróság okozta nehézségeket. 

Az élet egy nagyon különleges adomány. Egyesek mindent megtennének érte, hogy minél tovább tartson, míg mások szeretnének maguk véget vetni neki amikor jónak látják. Vannak országok, ahol erre jogszerű lehetőség kínálkozik, míg máshol tiltják, illetve feltételekkel engedélyezik.

Egy tanulmány szerint 2004-ben még “csak” 4188 eutanáziát végeztek, míg 2017-ben már 7 ezer ember kérte a halálba segítését.

Hatalmas népszerűségnek örvend a holland “halálgyár” – lokal.hu

A Reposzt csütörtöki írásában egy olyan esetről olvashattunk, amely sokakat megrázott. Engem is megérintett és megmondom őszintén, hogy olvasgatva az esetről, még mindig értetlenül állok az egész előtt.

Miért elfogadott, hogy egy fiatal lány, aki még majdnem gyerek, eldönti, hogy feladja az életét és a bölcs világ asszisztál neki? Miért fogadunk el olyan könnyen mindent, amit a világban néhányan „jónak” tartanak?

Hivatalosan is felvették a kiégést az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének hivatalos diagnosztikai kézikönyvébe – egyszerűbben megfogalmazva mostantól betegségnek számít a kiégés. A CNN tudósítása szerint három tünettel határozzák meg a kiégést.

Betegségnek nyilvánították a munkahelyi kiégést - hvg.hu

A kiégés – ahogyan a cikkben is utalnak rá – nem mai eredetű téma. Már a múlt században diagnosztizálták a tüneteket, de csak most értünk el odáig, hogy hivatalosan is betegségnek tekintsék, mely feljogosítja a kiégett munkavállalót, hogy táppénzre menjen.

A pszichológia szerint a kiégés olyan munkaterületeken dolgozókat érint, akik fokozott érzelmi stressznek vannak kitéve, rendszeresen igénybe van véve empatikus érzésük, ahol többnyire emberekkel foglalkoznak, segítő feladatokat látnak el. Általában a humán területen tevékenykedőket érinti, mint például: ápolókat, orvosokat, pedagógusokat, rendőröket, tűzoltókat, jogászokat, pszichológusokat, médiában ténykedőket és nem hagyhatom ki a lelkészeket sem.

Keményen fogalmazott a népszerű pszichológus egy televíziós interjúban. Vekerdy szerint még jó indulattal is csak azt mondhatjuk, ennyi tananyagot dilettantizmus ráerőltetni a diákokra. Szerinte a tanárokat gúzsba kötötték, mert rengeteg baromságot terheltek rájuk, és így várják el tőlük, hogy teljesítsenek.
Vekerdy véleménye szerint a tanárok a rájuk kivetett plusz adminisztratív terhek miatt kevesebbet tudnak foglalkozni a gyerekekkel, holott ez kellene legyen a legfontosabb feladatuk.

Dr. Vekerdy Tamás szerint kegyetlenség ennyi tananyagot a gyerekeinkbe erőszakolni - ketkes.com

Egyre gyakrabban és egyre többen foglalkoznak az oktatás témájával. Szakember vagy laikus, teljesen mindegy, mindenkinek van véleménye. Csak ez a vélemény áradat nem a fejlődést vagy a változást szolgálja, hanem többnyire bűnbakokat keres.