A volt Jobbik-elnök Egerbe utazott, ahol egy főként romákból álló brigád mellé állt be dolgozni egy napra. A volt Jobbik elnök a fűnyírást próbálta ki: motoros fűkaszát ragadott, habár állítása szerint ilyet még életében nem csinált.

Vona Gábor dolgozni ment - mandiner.hu

Jöhetnél hozzánk, Gábor, pénteken egész délután fűkaszával nyírtam a füvet a parókia és a templom körül – jó, elsősorban nem ez a lelkész feladata, ennek ellenére valakinek ezt is meg kell csinálni. Jobb híján ez a valaki én vagyok, az idősek nem tudnak ebben segíteni, a fiatalok a sajátjukkal vannak elfoglalva. Nincs ezzel semmi gond, nem lehetetlenség, be kell osztani az időt, erőt, feladatokat, meg aztán javamra is vált, hogy immár évek óta én nyírom a füvet – hol „tolós”, hol „ráülős”, hol fűkaszás változatot választva.

Momo világszerte rémisztgeti a gyerekeket angolul, japánul, spanyolul, és aggasztja a tehetetlen szülőket. Megjelent arab területen, a németeknél (ott épp egy műsorvezető lányát találta meg, így duplán is hír lett belőle), és a spanyol rendőrség is kiadott figyelmeztetést, hogy ne lépjen senki kapcsolatba a számmal, és ne is mentse el azt.

Titokzatos horrorlény tartja rettegésben a mobilozó gyerekeket - index.hu

Momo lehetne egy édes, ölelni és szeretgetni való figura is. Nevének jelentése legalábbis erre utal. A Momo szó japánul ugyanis azt jelenti: őszibarack. Hogy gondoltak-e erre az ízletes gyümölcsre Momo figurájának megalkotói, nem tudni. Nem valószínű. Mert a végeredmény egy ijesztő, undorító, csirkelábú és rémséges arcú asszony alak lett. Egy kiállításra készítette még 2016-ban egy japán tervezőcsapat. Valószínűleg szerettek volna meghökkenést kiváltani a látogatókból, és aki meglátja ezt a kidülledt szemű, beesett arcú rémet, valóban akaratlanul is hátra lép egyet.

A hawai’i nyelv az ausztronéz nyelvcsaládon belül a maláj-polinéz nyelvek keleti vagy polinéz ágához tartozik. A nyelvcsalád hazája dél-kelet Ázsia. A Hawaii-szigeteken Tahitiről és környező szigeteiről érkező polinézek telepedtek le, feltételezések szerint időszámításunk 4. és 5. százada körül, mely áttelepülés egészen az első évezredig folytatódott, így a tahiti és a hawaii nyelv közeli rokonok. A hawaii nyelv egyike a világ veszélyeztetett nyelveinek. Hawaii lakossága nagyon befogadó és elfogadó volt, amikor idegenek léptek a szigetekre, de ez az anyanyelvük elvesztéséhez vezetett. A hawaii nyelv újjáélesztésére azonban vannak törekvések, így remélhetőleg nem fog teljesen eltűnni a nyelvi térképről.

A Hawai’i nyelv / ’Ōlelo Hawai’’i - hawaiibaratok.hu

Amerikai liberális körökben egyre gyakrabban megesik, hogy a szülők a fiúgyermekekkel lányos, a lányokkal fiús játékot játszanak, de az még e körökben is újdonság, hogy el sem árulják gyermekük nevét a külvilágnak” – olvassuk Julie Comptontól az NBC hírcsatorna internetes oldalán.

Az elmúlt néhány hétben országos híresség lett egy Massachusetts állambeli ikerpár. A Sharpe család két gyermekéről nem tudjuk, fiúk-e vagy lányok, de talán ők maguk sem tudják. Azzal persze tisztában vannak, hogy milyen külső nemi szerveket viselnek, de aligha gondolják úgy, hogy ez mindjárt a nemüket is meghatározza. Máskülönben semmi értelme nem volna annak, hogy ezt a bizonyos dolgot a szülők eltitkolják a külvilágtól. A gépészmérnök anya férfiak uralta szakmájában tapasztalta meg, mekkora hátrány nőnek lenni. Állítása szerint ez vezette arra, hogy a gyermekeire hagyja a döntést. Azzal érvel, hogy ha  születéskor, a külső nemi jegyek alapján határozzák meg a gyermekek nemét, az hátrányosan érinti azokat, akik később biológiai nemüktől eltérő gender identitást választanak maguknak. Compton cikke arról szól, hogy addig, amíg úgyis ki nem tudódik az a ruhák alatt viselt kis különbség, a szülők nem döntenek, viszont utána majd elfogadják, akármit dönt a gyermek.

Compton olyan fejlődéspszichológusok véleményét közli az ügyről, akik szerint a férfi és a nő közötti különbség alapvetően nem biológiai, hanem társadalmi eredetű. Agyuk térfogata alig különbözik, érdeklődésük pedig csakis a hagyományos környezeti elvárások és szoktatás következében tér el. Mint a Metazinban is szó volt róla, évtizedek óta számos kutató vitatja ezt az elméletet.

Semlegesnemű gyerekek kora - Metazin

Mintha csak a most nálunk zajló gender-szak körüli vitához (csak néhány link: itt, itt, itt, itt) szolgálna illusztrációul a Metazin által szemlézett írás, amelyet Julie Compton közöl az NBC hírcsatorna internetes oldalán. Eszerint egy házaspár odáig jutott a nemi identitás értelmezésében, hogy nem hajlandók elárulni a külvilágnak iker-gyermekeik nemét. Ez ugyanis szerintük súlyosan befolyásolná őket nemi identitásuk későbbi választásában. Úgy gondolják, a gyermekeknek nem szabad „előre” szexuális irányultságot tulajdonítani, mert valójában az nem következik semmiféle előzetes biológiai adottságból. Az ügyben megszólal a tudomány is, vagyis egy fejlődéspszichológus, aki szerint „a férfi és a nő közötti különbség alapvetően nem biológiai, hanem társadalmi eredetű. Agyuk térfogata alig különbözik, érdeklődésük pedig csakis a hagyományos környezeti elvárások és szoktatás következében tér el.” A Metazin hozzáteszi, hogy ezt az elméletet sok kutató vitatja. Amiből csak az következik, hogy a gendertudomány is – mint a tudománynak annyi sok ága – prekoncepciókkal dolgozik, s a kutatások jelen szakaszában nincs végleges tudományos konszenzus a nemi identitás eredetét illetően. Az, hogy ezen a területen a tudomány milyen eredményre jut, pontosabban, hogy az eredményeket miként értelmezi, nagyban előzetes világnézeti beállítódás kérdése. Ezért lehet nálunk a gender-szak indításának ügye felfűtött viták tárgya.

A brazil katolikus egyház több főpásztora felszólalt a Legfelsőbb Bíróság augusztus 3-án és és 6-án lezajlott meghallgatásán, hogy tiltakozzanak az abortusz legalizálása ellen. A Katolikus Egyház tanítására hivatkozva, mely az élet védelmére szólít fel, annak fogantatásától a természetes végéig, Ricardo Hoepers, Rio Grande püspöke, úgy nyilatkozott, a kérdés nem tartozik a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe. (...) Majd hangsúlyozta: a magzatra nem lehet úgy tekinteni, mint egy bármilyen testrészre. „Olyan, mintha egy epehólyagról beszélnénk, egy veséről vagy egy vakbélről, amit el kell távolítani, mert különben belehal a beteg. Rossz a fókusz” – mondta a főpásztor. Ricardo Hoepers elmondta, a középpontba a gyermek életét kellene helyezni. „Az élethez való jog a legalapvetőbb jog, ezért mindennél jobban kell védelmezni. Ez a jog az emberi létből fakad, nem az állam engedménye..."

Brazil főpásztorok szólaltak fel az abortusz legalizálása ellen - magyarkurir.hu

Az új generáció már nemcsak azonos bánásmódot követel, hanem azt is, hogy a társadalom aktív alakítója, értékeinek formálója lehessen. A multikulti az ő szempontjukból tehát ma már nem arról szól, hogy az írt és íratlan szabályok betartásával úgy élhetnek, ahogy nekik tetszik, hanem arról, hogy a németségnek mint fogalomnak a tartalmára befolyással lehessenek. A bevándorlók első generációja ugyanis inkább hallgat és elviseli a sértéseket, hogy meg tudja vetni a lábát. Ezzel szemben minél jobban integrált valaki, annál mélyebben éli meg a vélt vagy valós rasszizmust, és annál többet akar, például eldönteni, mikor melyik identitása kerüljön előtérbe. Már nem hagyja, hogy megmondják neki, mit gondoljon, vagy tegyen – El-Mafaalani úgy véli, Özil ezért sem kérhetett bocsánatot az Erdogan-ügy miatt.

Németország fordulóponthoz ért 24.hu

Jelenleg pedig az ápolási díj reformjáért lobbizunk, hogy a súlyosan-halmozottan sérült gyermeküket 24 órában ápoló szülők méltó juttatást kapjanak.
Dr. Lőrincz Anna: It always seems impossible until it is done
(Mindig lehetetlennek tűnik, amíg meg nem valósul)
mandiner.hu, 2016. október 27.

Pár évvel ezelőtt az egyháznak volt egy ütős egyszázalékos plakátja. A hazai reformátusok társadalmi kötelezettségvállalását és a motivációt sikerült egy képbe belesűríteni. Egy asztalnál ültek azok a társadalmi csoportok, akik között végezzük a szolgálatunkat, ezért helyet kapott az asztalnál egy fogyatékkal élő testvérünk is. Az asztalon egy vekni kenyér és egy kehely volt – az úrvacsora külső, látható jegyei.

Komoly vitába keveredtem pár barátommal: Úr asztalánál lehet-e jól látható testi fogyatékkal született embert ábrázolni. Nem is értettem, mi lehet ezzel a gond, aztán elhangzott, hogy ha a kép egy gyülekezeti pikniket ábrázolna, akkor lenne hely mindenki számára, de az Úr asztalánál ez nem való. Szíven ütött ez a szöveg, és azóta is elkeseredem, amikor beugrik az az egymás feje felett való elbeszélés. Érvelhettem teológiai és a józan ész (bármit jelentsen is ez ma) alapján, barátaim úgy rágörcsöltek a tagadásukra, hogy nem tudtam meggyőzni őket: a plakát minden szempontból telitalálat.

Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó, nem mindennapi asszonynak az életrajzát.

Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - harmat.hu

A nyár sok mindenre jó, lehet messzi vidékekre utazni, rég nem látott rokonokat felkeresni, kifesteni a lakást, ázni a Balatonban, nagyokat biciklizni, és persze: olvasni. Vágyott, ajándékba kapott, vagy éppen megvásárolt, mégis polcon porosodó könyveket végre kézbe fogni, majd kinyitni, leragadni a betűk fölött, részesévé válni a történetnek, a főhőssel együtt reménykedni, sírni, vagy éppen örülni. Valahogy úgy, mint ahogyan én is tettem egyik éjjel, amikor végigolvastam Zsindelyné Tüdős Klára életírását.

Tihanyi-Horváth Lilla lassan állandó résztvevője egy Budapesten rendszeresen megrendezett baba-mama vásárnak. Ő nem ruhákat, táskákat árul, hanem gyönyörű, újrahasznosított babákat, amik korábban túl erős bulisminkkel, tüllös, strasszos ruhával igyekeztek elrabolni a kislányok szívét. Az ő babái azonban nemcsak bájosak, hanem komoly üzenetet is közvetítenek. Erről mesélt nekünk.

„A szülők merjenek kilépni a futószalagon gyártott tucatbabák világából” – Interjú Tihanyi-Horváth Lillával, a Rebaba alkotójával - ridikul.hu

Amikor én még kislány voltam, a legemlékezetesebb babámat Robinak hívták. Műanyagból készült, nem volt haja sem. Én mindig nagyon kedvesnek láttam az arcát. Volt egy-két ruhája is, amit cserélgettem, néha adtam rá pelenkát, néha nem. Vigyáztam rá, gondoskodtam róla és szinte minden nap elvittem sétálni a babakocsiban. Büszkén toltam magam előtt és sokszor csatlakoztam olyan anyukákhoz, akik hús-vér gyermeküket tolták maguk előtt.

A másik meghatározó babát keresztapámtól kaptam. Ő egy komoly kislányhoz hasonlított. Ha magam elé állítottam és felemeltem a kezét, akkor egyúttal a lába is megemelkedett. Ezért volt ő egy járó baba, mert az egymás után következő kéz és lábemelés egy kicsit a sétához hasonlított. Nagyon kellett rá is vigyázni.