Tudatos jelenlétre, egymás felé fordulásra és elérhetetlen vágyálmok hajszolása helyett tevékeny részvételre buzdít Vecsei H. Miklós. A Nemecsek Ernőt és József Attilát megformáló színész a Károli-egyetem hallgatósága előtt beszélt hivatásáról és hitéről. (…) „A kereszténység feladata, hogy lazulnia kell, hogy újra le kell térdelnie az elesettekhez, ezen túl pedig még egy dolog: lassítania kell az élet folyásán” – fogalmazott.(...) Szerette volna ezzel az élménnyel megajándékozni kortársait, ezért kezdeményezte azoknak a zsebkönyv-automatáknak az elhelyezését Budapest-szerte, amelyekből okostelefon méretű, minőségi kortárs és klasszikus irodalmat vásárolhat a főváros főbb közlekedési csomópontjain megforduló utazóközönség. Mint mondta, a Sztalker Csoport projektjének csak kisebb részben célja az olvasásnépszerűsítés, reményük sokkal inkább a közösségteremtés.

„Menthetetlenül egyek vagyunk” - parokia.hu

Nyilvánvalóan bosszúságot és nyugtalanságot kelt az Európai Unió régebbi tagállamainak körében, hogy egyes közép-európai EU-tagok - legegyértelműbben Magyarország és Lengyelország - nyíltan semmibe veszik azokat a nyugati demokratikus értékeket, amelyek tiszteletben tartására kötelezettséget vállaltak, amikor a közösséghez csatlakoztak.

E két ország ráadásul az unió által nyújtott pénzügyi támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartozik. Nem meglepő tehát, hogy felmerült az ötlet: feltételekhez kötik a közös költségvetésből a tagországoknak megítélt összegek kifizetését - idézi fel az amerikai lap.

Az EU és az illiberális tagállamok viszonyáról is írt az amerikai sajtó - infostart.hu

Nem tesz jót a demokrácia eszméjébe vetett hitnek a brüsszeli vezetés reakciója a magyar választások eredményére. Nyilván abban bizakodtak, hogy az istenadta magyar nép elzavarja a Orbánt, s ezzel végre megnyílik az út az „igazi demokrácia” megvalósításához. De csalódniuk kellett, mert a magyar szavazók tekintélyes többsége rossz helyre tette az x-et. Erre Brüsszel, ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a választások eredményét, nyílt pénzügyi erőszakeszközt akar alkalmazni, hogy a magyar vezetést jobb belátásra bírja. A jogállamiság megléte lenne az a bizonyos mérce, amelynek alapján az EU a kifizetések mértékét megállapítaná.. Magyarán, teljesen mindegy, hogy a magyar szavazók hogyan döntöttek, a választási eredmény nem felel meg a brüsszeli vezetés elvárásainak, s így szerintük nem garantált a jogállami feltételek megteremtésének lehetősége. Ezt pedig büntetni kell. Nos, ez nyílt diktátum, még ha nem is fizikai erőszak alkalmazásával. Nem véletlen, hogy sok magyar embernek déjá vu érzése van: már megint mások akarják megmondani nekünk, hogy mit akarjunk. Csak most amúgy, demokratikusan.

Amiből csak az látszik, hogy mint minden eszme, a demokrácia eszméje is válhat egy egyeduralomra törekvő hatalmi csoport ideológiájává. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokrácia amúgy szép és üdvölendő eszméje a brüsszeli vezetés használatában megfosztatott eredeti jelentésétől és tartalmától, s egy hatalmi csoportérdek eszközévé vált. Ez abban a pillanatban nyilvánvalóvá válik, ha egy adott választás alkalmával „rossz eredmény” születik. Ilyenkor érdekes módon nem a demokráciát kell ünnepelni, hanem azt kell mondani, hogy a „rossz” választási végeredmény oka az, hogy az adott rendszer valójában nem demokratikus.

A 6 kilométeres táv háromnegyedénél lett figyelmes ájult versenytársára Óvári Timót. Két másik versenyzővel együtt mentőt hívtak és hideg vizes pólóikkal próbálták hűteni a magatehetetlen futót. A segítség megérkezéséig fapadra fektették társukat és az erdei ösvényről egy távolabbi helyre cipelték, hogy könnyebben megtalálják őket. 

Feladta a versenyt, hogy társának segítsen - kapos.hu

Tulajdonképpen nem is kell sok ahhoz, hogy valakinek megmentsd az életét: elég, ha megállsz. Mert aki meg tud állni, az tud segíteni. S aki meg tud állni, az irgalmas samaritánussá lehet. (értsd jól: Aki pedig nem tud megállni, csak pap vagy lévita lehet...)

Edzőcipők ritmusának megszakadása, lassítás, megállás, s máris kész az életmentés. A bajba jutott megsegítése főhajtást érdemel. Nem kellene különlegesnek lennie, de sajnos nem általánosan jellemző a kéznyújtás. Sőt! Éppen az ellenkezője harapódzott el. S közben a művelt latin óta sorra panaszkodnak az emberek, hogy ember embernek farkasa.

Ezért nagyon meg kell becsülni az emberek között emberségről tanúságot tévő bajtársakat. Ritka fehér hollók, de nem mesebeli főnixek. Létező valóságnak részei, akiken keresztül megtapasztalható a jó. Persze nem tudunk felhőtlenül elragadtatni, mert a jó megcselekvésében sokan alulmaradnak. 

1983-ban, az ENSZ Közgyűlés határozata alapján, Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetésével megalakul a Környezet és Fejlődés Világbizottsága (WCED). A Bizottság, amelynek Láng István akadémikus, az MTA akkori főtitkára is a tagja, 1987-ben publikálja 247 oldalas, mérföldkőnek számító, „Our common future” (Közös jövőnk) című jelentését. A jelentés a gazdasági növekedés olyan új korszakát, stratégiáit vázolja fel, amelyben a fenntartható fejlődés, a természeti erőforrások megőrzése, a szegénység leküzdése alapértékké válik. A Brundtland Bizottság, ezernyi tudóst bevonva, választ keresett arra, hogy a 21. századra miképpen lehet a globális fejlődést fenntartható pályára állítani. A Bizottság jóhiszeműen (mi mást tehetett volna?) bízott abban, hogy van olyan gazdasági növekedés, amely nem vezet környezetünk pusztulásához, és társadalmilag is igazságos. De, vajon létezhet-e ilyen ideális gazdasági növekedés, amikor a vállalatvezetők a részvényeseiknek tartoznak felelősséggel és nem a közösségnek, vagy a kormánynak, legkevésbé pedig a bolygónak? A választ az Olvasóra bízzuk!  

Dunántúli református, neves közgazdász, indianapolisi egyetemi tanár, 1945 és a rendszerváltás után is magyarországi országgyűlési képviselő, a 20. század tanúja – a 97. évében járó Horváth János tiszteletére két kötet is készült a közelmúltban, az életrajzi regényt és a politikusi portrét csütörtökön délután mutatták be a Károli-egyetem bölcsészkarán.

Hívtak s én mentem - református.hu

Április 26-án két könyv együttes bemutatóját tartották a Károli BTK-n. Mindkét könyv főszerepelője egy híres dunántúli református atyánkfia, Dr. Horváth János. Az egyik könyv életregény: Az élet sava-borsa. A szerzők Zsíros Mária és Menyhárt Ferenc. A másik egy rövidebb, a parlamenti képviselőségére fókuszáló mű: Két pogány közt – törhetetlenül, a szerzője Csúri Ákos. Mindkettő főszereplője pedig egy értékes-kalandos életutat bejáró, 97. évét taposó közgazdász, Dr. Horváth János.

Az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Goldman Sachs nemrég kiadott jelentésében figyelmezteti a pénzembereket: óvatosan kell közelíteni biotechnológiához és génterápiához, mert ha túl hamar meggyógyulnak az emberek, nem lesz kit kezelni, így nem térül meg a befektetés.

Kimondták: nem jó üzlet az embereket meggyógyítani, több pénzt hoz, ha sokáig kezelik őket – hvg.hu

Írok erről, mert ez is közélet, az üzleti alapú gondolkodás, legalábbis ha lehet annak mondani mindazt, amit a Goldman Sachs-nál volt képes valaki megfogalmazni. Nem jó üzlet, nem jó befektetés meggyógyítani valakit, inkább az éri meg, ha valakit hosszú ideig kezelnek. Micsoda beteg, mégis, mennyire uralkodó gondolkodás ez... 

A pégomas-i városvezetés úgy döntött, a nemsokára átadásra kerülő új iskolát Beltrame-ról nevezik el, hogy „tisztelettel adózzanak egy nemzeti hős előtt, és inspirálják a fiatalságot”.

A szülők ugyanakkor arra kérik az illetékeseket, hogy változtassák meg tervüket, attól félnek ugyanis, hogy a Beltrame nevét viselő intézmény egy esetleges terrormerénylet célpontjává válhat. Elismerik Beltrame hősiességét, ugyanakkor leszögezik: nyugtalanító a döntés, a 10-14 éves gyerekeknek joguk van arra, hogy ne ilyen teherrel a vállukon tanuljanak.

A hős francia csendőrről neveznének el egy új iskolát, a szülők tiltakoznak - mandiner.hu

Franciaország dél-keleti részén, Pegomas városában egy új iskola Arnaud Beltrame-ról kapná a nevét. Ő az a francia csendőr, aki március 23-án, amikor egy terrorista ámokfutása során végül egy szupermarketben ejtett túszokat, példát mutatott arról, mit jelent valaki másért cselekedni. Önként vállalta, hogy helyet cserél az utolsó tússzal. Vállalta, hogy egyedül marad bent a túszejtővel. Vállalta, hogy ő majd rajta tölti ki minden indulatát, gyűlöletét, haragját. Vállalta a sebesülés kockázatát. Sőt, vállalta a legrosszabb lehetőséget is: a halált.

Egyértelmű, hogy hősként viselkedett. Életét adta azért, hogy valaki más életben maradhasson. Éles ellentétben állt cselekedete mindazzal, amit a támadó képviselt, aki célja elérése érdekében - hogy bocsássanak szabadon egy elítélt terroristát -, kész volt elvenni mások életét.

Arnaud Beltrame csendőr húsvét előtt egy héttel halt meg. Többeknek eszébe jutott a hírt hallva mindaz, amit Jézus búcsúbeszédében mondott: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15:13.)

K. R., az állítólag tizenkettedik évfolyamos diák, aki stílusa alapján valójában vagy sokkal idősebb, vagy az elmúlt tizenkét esztendőben Romana-regényújságokat olvasott tankönyvek helyett, a Wmn.hu portálon közzétett levelében azt ecseteli, miként törte szét álmait a zord oktatási rendszer. „Úgy indultam, mint mindenki más. Gyémántfényű szemeim csillogtak az izgalomtól, ahogy beléptem az iskola kapuján. Kalandvágyó voltam, és élettel teli. Tervezgettük a többiekkel, hogy kiből mi lesz, ha majd felnő. Űrhajós, királylány, tűzoltó, balett-táncos, autóversenyző… És bár messze még a vége, de szerintetek ki tudott hű maradni gyermekkori álmaihoz? Az űrhajós fiú szobájából idővel eltűntek a csillagképek, a királylány rossz társaságba keveredett, a tűzoltó kondiját folyton cikizte a tesitanár, a balett-táncosnak nem maradt ideje edzésre járni, az autóversenyző önbizalmát pedig teljesen aláásta az a tanár úr, aki azt mondta, hogy a nők nem tudnak vezetni, így bizony ő sem lehet autóversenyző.” Majd így folytatja: „Hova tűnt a gyermeki mosolyunk? Miért nem vagyunk olyan felhőtlenül boldogok, mint korábban? Miért nem tudjuk élvezni a napsütést és a madarak énekét? Miért nem tudjuk hasznosítani az iskolában tanultak többségét a való életben?”

Korompay Csilla : Hasznos ismeretek-magyarhirlap.hu

Szerintük továbbá a magyar kormány rendszeresen az antiszemitizmust élesztgeti kampányaival, mely szerint „egy zsidó bankár” mozgatja a szálakat egy nemzetközi összeesküvésben a magyar keresztény kultúra ellen.

Az aláírók szerint Merkel a hallgatásával antidemokratikus és antiszemita erők szövetségesévé vált. Sürgetik a német kancellárt, hogy ítélje el Orbán szerintük antiszemita retorikáját és a demokratikus intézmények elleni támadásait. Felhozzák, hogy Orbán pártja még mindig a CDU szövetségese az Európai Parlamentben, és ezzel a CDU legitimálja Orbánt.

Az európai zsidókat féltik Orbántól külföldi értelmiségiek - Mandiner

Megdöbbentő levelet írt Merkelnek külföldi értelmiségiek egy csoportja. Szerintük a német kancellár burkolt módon támogatja Orbán Viktor „antiszemita” kampányát. A kampány állítólagos antiszemita töltete abban van, hogy fő csapásvonala Soros György ellen irányul, aki tudvalévőleg egy „zsidó bankár”. A levél írói tehát Soros Györgyöt és a zsidó identitást adottságként automatikusan összekapcsolják, minek következtében az Orbán-féle Soros-kritika a szemükben antiszemitizmusnak tűnik fel. Ez ellen küzdeni kell, mert veszélybe sodorhatja az európai zsidókat is. Csak egy probléma van itt: a levél úgy zsidózik, hogy közben egyetlen árva utalás sincs arra nézve, hogy voltaképpen mi is itt a „zsidó” szónak a tartalma? A „zsidó” szónak itt funkciója van, amellyel lehet zsarolni Merkelt és lehet démonizálni Orbánt. Nem állítom, hogy nincsenek a szélsőjobbon olyanok, akik Sorosban a „zsidót” látják. Ami csak azt támasztja alá, hogy szélsőjobb és szélsőlib egymásra borulhatnak: Sorosban megtalálták az „örök zsidót”.