A Momentum vezetője, Fekete- Győr András az ATV Egyenes Beszéd című műsorában fejtegette, milyen fontos számukra a nyugati elkötelezettség és a demokrácia. Ezért az itthoni „feudális elnyomó rendszert” akarják leváltani és besorolni Európába; velük azonosulni és együttműködni a legfontosabb feladat – mondja.
Csakhogy Európa ma kettéosztott, az a Nyugat, ahová tartozni szeretne, az istentelen, Istentől és hazától eltávolodott Európa. Liberális demokráciát valósít meg, ami a keresztény és nemzeti értékeket semmibe veszi, és egy ateista, globalista szemlélet uralma alatt áll.
…
Csakhogy sietve azt is hozzáteszi: „nekünk szabadság kell”, majd sietve megmagyarázza, hogyan érti ezt. Elnyomó rendszer számukra az, amelyik védi a hagyományos családot és a nemzeti érdekeket. Nem kell olyan kormány, mely nem engedélyezi az azonos neműek „házasságát”, amelyik a nőktől gyerekeket szeretne. Az individuális szabadságjogok a legfontosabbak, a kisebbségek túlfeszített azonos jogai, ahol egy azonos nemű pár örökbe fogadhat gyerekeket. A konzervatív-keresztény szemlélet azonban azt mondja, hogy a gyereknek apára és anyára van szüksége, hogy egészséges mintát lásson.

Pók Katalin: Kétféle Európa – Mondd, te kit választanál? – vasarnap.hu

Nyugat-angliai Shropshireben nyílt meg a világ első olyan gyógyszertára, ahol pirulák helyett verseket adnak a „pácienseknek”. A verspatika ötletét Deborah Alma brit költő találta ki, aki maga tevékenykedik „gyógyszerészként” az általa megálmodott létesítményben. ... Természetesen a verseket nem csak úgy találomra adja, nehogy valami mellékhatás miatt beüssön a gikszer. A „gyógyszerésznek” állt költő egy konzultációra hívja a „pácienseket”, ahol feltesz nekik néhány kérdést, az egész folyamat pedig hasonlít egy valódi kivizsgáláshoz. Miután ez megtörtént, Alma „terápiás” verseket ír fel a „pácienseinek”, majd gyógyulni küldi őket. ... A verspatikához tartozik egy mentőautó is az Emergency Poet. 

 Megnyílt a világ első olyan gyógyszertára, ahol pirulák helyett verseket írnak fel - a Transindex

Verspatika ez.

Ez jó. 

Jó, hogy megvalósul.

Megvalósul Segítséggel, Barátokkal. 

Barátokkal együtt irigykedem. 

A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, –30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatoltak előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törték át a védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta.

A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt – Múlt-kor, 2019. január 19.

77 évvel és egy nappal ezelőtt 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi tűz után fél 11-kor megindultak az orosz csapatok a voronyezsi fronton. A mínusz 30-35 Celsius fokos hidegben 250 000 magyar katona napokig állta a támadást, majd a visszavonulás alatt, felfoghatatlan veszteségek mellett folyamatosan tudtak Nyugat felé haladni. Orosz szemmel nézve a doni áttörés nem hozta meg az elvárt eredményt, a német, magyar és olasz csapatokat nem sikerült teljesen megsemmisíteni, és nem a kívánt ütemben tudtak előre haladni Berlin felé.

Magyar szemmel nézve úgy veszett oda és sebesült meg mintegy 50 – 50 000 emberünk, esett hadifogságba mintegy 27-28 000 honfitársunk, hogy magát a csatát nem is a 2. hadsereg katonái veszítették el.

Én vagyok a párt elnöke. Minden egyes elvesztett városért nekem is van felelősségem. Vagy azért, mert nem közreműködtem abban, hogy jobb jelöltet találjunk; vagy azért, mert a kampányba nem tudtm elegendő enrergiát bele tenni; vagy azért, mert nem tudtam közreműködni olyan valasztási stratégia kidolgozásában, ami győzelemhez vezetett volna. A párt elnöke az generális felelősséget visel minden egyes sikerért meg kudarcért is.
Az egyetlen dolog, amit fel tudok hozni a mentésgemre, hogy több helyen nyertünk, mint ahány helyen vesztettünk. Ha nem így lenne, valószínűleg nem is tudnám megtartani a pártelnöki tisztséget.

Orbán: Minden elveszett városért felelősséget vállalok – index.hu

A kormányfő éveleji sajtótájékoztatóját lehet akár óvatosnak, akár túlzónak tartani attól függően, hogy ki, hogyan és miért hallgatja. Sok múlik  a szubjektumon, érdeken és szempontrendszeren. Lehet a teljes beszédet, vagy annak részleteit górcső alá venni, motiválhat túlfűtöttségtől egészen az érdektelenségig bármi, megakaszthat egyetlen részlet vagy pontról pontra boncolgtható a beszéd. Engem egyetlen dolog ragadott meg, és gondolkodtatott el: a felelősségvállalás.

Így is kezdődhet egy élet, ahogy az enyém: holtan, kézfej és lábak nélkül. Mégis itt vagyok. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, talán sokan már akkor sejtették, amit a modern pszichológia is leír: „a szülés életünket hosszú távon meghatározó esemény; történetét, történéseit egész életünkön át hordozzuk”. Édesanyám szerint mindig is tudtam, más vagyok. Az első születésnapom előtt, amikor még csak gügyögtem, esténként A rút kiskacsát kellett felolvasnia nekem. Nem azért, mert mami mindig ezt akarta, hanem miután egyszer elmesélte, már én kértem. Próbálkozott mással is, de aztán rendre odaböktem a kacsás mesére. Valahol belül tudnom kellett, hogy más vagyok, annak ellenére, hogy felnőtt értelmezés szerint még tudatomnál sem lehettem. Aztán a legelső pillanattól, hogy valóban tudatomra ébredtem, elfogadtam magam.

„Holtan, kézfej és lábak nélkül születtem, mégis itt vagyok” - 24.hu

Néhány évvel ezelőtt az On The Spot című dokumentumfilm-sorozat a születés témájával foglalkozott. Az aktuális részek előtt ismert emberek mondták el saját születésük történetét: Így születtem címmel. Beszéltek megrázó, felkavaró pillanatokról, nem várt akadályokról, melyekkel már ott és akkor szembe kellett nézniük.

Illés Fanni világbajnok paraúszó is születése történetét mondja el. „Holtan, kézfej és lábak nélkül születtem, mégis itt vagyok” – ezzel a néhány szóval foglalja össze mindazt, amit világra érkezésének körülményeiről tudni lehet. Az olvasó pedig össze van zavarodva, nem érti igazán, ami le van írva. Kérdéseket tesz fel: Hogyan lehetséges ez? Mi történt? Mármint később. Az évek során. Hiszen ma egy sikeres úszónő mosolygós arcát látjuk magunk előtt, amikor a róla készült képekre tekintünk.

Ahelyett, hogy csak az imázs és rang fenntartására, az adminisztrációs folyamatokra, sikerre, és gazdasági életképességre koncentrálnának, a lelkészeknek vissza kellene térniük szolgálatuk három sarokpontjához: az imádsághoz, az igeolvasáshoz és a lelki kíséréshez – üzeni nekünk Eugene H. Peterson A lelkészi szolgálat három sarokpontja című könyve, amely nemrég jelent meg magyarul a Harmat Kiadó gondozásában. Ez a megszólítás elsőre talán provokatívnak tűnhet, de valójában nagyon is evidens dolgot fogalmaz meg. Miért hat mégis megrázó erővel, amikor a könyv szembesít minket mindezzel? Hogyan késztet önvizsgálatra minden keresztyén hívőt, nem csak a lelkészeket? A titok nyitja az a hitelesség, alázatosság és őszinteség, amellyel a szerző a témát megközelíti.

Vissza a sarokpontokhoz - parokia.hu

Rögtön bevallom: még nem olvastam Peterson könyvét... Egy másikat viszont igen: Andrew Knowles: Az ima felfedezése. (Bp. Agapé, 1986) A mai reposztban tulajdonképpen ezt szeretném ajánlani és ismertetni, lelkészeknek és nem-lelkészeknek egyaránt. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy minden változás és megújulás (családi, közösségi, egyházi, politikai stb.) Felülről és belülről fakad és kezdődik el, az Istennel való kapcsolatunk megújulásából. Akkor rajta, fedezzük fel először is az imádságot...!

Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!

Áder János: Újévi köszöntő - keh.hu

Áder János köztársasági elnök újévi beszédében mondott egy mondatot, amely akár a 21. század paradigmatikus mondata is lehetne: „Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!” Vagyis, az emberi természetet. Nem várt, pozitív fordulat ez a klímaváltozásról szóló diskurzusban. Ha ugyanis az ember az, aki veszélyezteti a természetet, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy milyen maga az ember? Már a kérdés is üdítő egy olyan korban, amely meglehetősen nagyképű módon, egyszer s mindenkorra lezártnak tekintette az emberi természetről szóló, amúgy évezredes vitát. Meglepő módon a klímahelyzet a közbeszédben új antropológiai fejezetet is nyithat. Üdvözlöm a fordulatot, Áder Jánosnak pedig köszönet ezért a mondatért.

Az éppen csak megkezdődött 2020-ban emlékezünk majd a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára. Ebből az alkalomból Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter és nagykövet a Válasz Online-nak írt történelmi esszéjében eljátszik a gondolattal: milyen feltételek mellett maradhattak volna meg legalább a magyar többségű területek? „A történelmi ország ilyen módon, ilyen határokkal történő elvesztése elkerülhető lett volna” – szögezi le Jeszenszky Géza…

Jeszenszky Géza: Így kerülhettük volna el Trianont: idén 100 éves a katasztrófa – valaszonline.hu

Jeszenszky Géza, történész gondolatait olvashatjuk a Válasz Online oldalán. Témája nem más, mint a kerek évszámot elérő nemzeti tragédia: Trianon. Az elkövetkező évben valószínűleg sokan, sok helyen, fórumon fognak megemlékezni a történelmi eseményről, mely egy országot változtatott meg alapjaiban.

Minden veszteséget nehéz feldolgozni, elfogadni. Nemzetünknek 100 év alatt sem sikerült. Ezt támasztja alá, Jeszenszky Géza a Válasz Online-nak írt esszéjében, amelyben 5 pontba foglalja össze, hogy hogyan lett volna elkerülhető ill. kevésbé tragikus az I. világháború után a büntetés. 

Látványos folyamatok alakítják át az üzleti világot, ezek egyike, hogy elsöprő erővel megérkeztek az etikus, a zöld, társadalmilag felelős és hasonló nevű (SRI – Társadalom- és Környezettudatos Befektetések, ESG – Környezet, Társadalom, Felelős Vállalatirányítás) befektetések. Ilyesmik elég régóta léteztek sokféle formában, de eddig leginkább érdekes részpiacot jelentettek csak a jólelkű befektetőknek, skandináv nyugdíjalapoknak, akik hajlandóak voltak akár némi hozamról is lemondani, hogy biztosan jó ügyet szolgáljanak. 

  2020: És a cégek totál etikussá válnak index.

Mára ez több okból is megváltozni látszik. Az elmúlt pár évben rendesen felpörgött a felelős pénzek piaci részesedése, 2018-ban már bőven több mint 30 billió dollárt kezeltek ilyennek mondott módon, a 2016-os szinthez képest több mint harmadával többet. Vagy a Verizon év elején kihozott egy „zöld” kötvényt egymilliárd dollárért, a befektetők pedig teljesen megőrültek, képletesen értve egymást taposva próbáltak bevásárolni belőle. Hamar készülni is kezdtek a következő körre, ha csak ez kell a népnek.