Megszüntetné a kávé kötelező vésztartalékképzését a gazdasági ellátásért felelős svájci szövetségi hivatal (BWL), mondván, hogy a kávé nem létfontosságú a túléléshez.

Felszámolnák a kávéból felhalmozott vésztartalékot - origo.hu

A gazdasági törvény előírja, hogy a cégeknek kötelező a vésztartalék képzés. Svájcban a két világháború között kezdték el az alapvető tartós élelmiszereket (cukor, rizs, étolaj stb.) és termékeket (állati takarmány) felhalmozni. Valami oknál fogva, akkor úgy gondolták, hogy a kávé is olyan termék, amit szükséges felhalmozni és tartalékot képezni belőle. A törvény több céget is arra kötelezett, hogy 15.330 tonna nyers kávébabot tartalékoljon. Ez a mennyiség elég tetemes. Viszont, ha a svájciak kávézási szokásait vesszük alapul, akkor teljesen érthető. Svájc lakói (8,5 millió fő) évente, fejenként 9 kilogramm kávét fogyasztanak el. S ezzel a mennyiséggel még nem listavezetők, mert a hollandok, svédek és a finnek a csúcstartók. Mi, magyarok pedig jóval lemaradva még a svájciak után jövünk a sorban. Pedig, azt gondolná az ember, hogy a magyarok sokat kávéznak. Hallgatva néhány ismerősömet valóban nagyon elcsodálkozom, hogy nem vagyunk az élen. 

Megéri-e megvenni egy nagyon drága kórházi készüléket, ha csak évente egy embert mentünk meg vele? Megvesszük-e a kicsit drágább biciklis sisakot, ha egy ezrelékkel javítja a túlélési esélyünket? Ezekre a kérdésekre csak úgy lehet választ kapni, ha árcédulát ragasztunk egy megmentett emberi életre. Mint sok kutatási kérdésben, itt sincs pontos válasz, több megközelítés is létezik. 

Mennyit ér egy emberélet?  g7.

"Egyfelől megközelíthetjük a kérdést úgy, hogy egy ember élete annyit ér, amennyit ő gondol róla. (...)  Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy megnézik, átlagosan mennyien veszik a drágább bukósisakot, mennyien költenek légzsákra vagy mennyivel kérnek több bért egy veszélyesebb munkáért." 

"Egy másik megoldás, (...) ha megkérdezik, hogy egy picivel nagyobb életveszélyt mennyi pénzért hajlandóak elfogadni." 

"Végül úgy is megállapíthatjuk az élet értékét, hogy lebontjuk évekre. Így tehát nem azt határozzuk meg, hogy összességében egy élet mennyit ér, hanem azt, hogy mennyit ér, ha egy évvel meg tudjuk hosszabbítani valaki életét."

„A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az.”
1 Mózes 41,25-31

Amíg pesti voltam, úgy gondolkoztam, mint egy pesti – parafrazeálhatnánk Pál szavait 1 Korinthus 13,11-ből, a Szeretethimnusz végéről. Mert gyerekfejjel csak a kánikulában abálódott utcákat felfrissítő nyári záporoknak örültem. A zöldségért, gyümölcsért édesapámmal a piacra jártunk, nem aggódtunk a kora tavaszi fagyok miatt, se a nagy nyári aszályok miatt. Édesanyám szülői házának a kertjébe csak hétvégente jártunk, és valahogy kimaradt az esőért való aggódás élménye. A piacon és a boltokban mindig volt zöldség és gyümölcs. Sőt, a Király utcában működött egy Zöldség, gyümölcs nevű, de egészen más profilú intézmény is. De azt most hagyjuk.

Egyelőre beláthatatlan, mi mindenre lehet majd felhasználni a világ DNS-bankjaiban tárolt személyes információkat. A jelenlegi tudásunk szerint óriási szerepük lehet a betegségek felismerésében és gyógyításában, valamint a bűnüldözésben, de mivel ezek érzékeny adatok, és sok esetben bárki hozzájuk férhet, nem zárható ki, hogy akár vissza is élhetnek velük — nyilatkozta lapunknak a téma egyik leg­ismertebb magyar szakértője. (...) Nem árt tehát az óvatosság – mutat rá Falus András.

Önként adjuk ki genetikai adatainkat - magyarnemzet.hu

Azon gondolkodtam a hír kapcsán, vajon miért akar bárki bármit megtudni rólam. Nem vagyok sem jelentős, sem híres, nem vagyok sem gazdag, sem szegény, nem ismerek befolyásos szereplőket. Nagyjából olyan vagyok, mint minden átlagos ember - mégis, mi a csudáért akarná bárki a legszemélyesebb adataimat?

Svájc déli részén, az Olaszországgal határos Ticino kantonban három különböző helyen található almaültetvényekben fölfedezték az ázsiai márványospoloska természetes ellenségét, a szamuráj darazsat. Ez az első alkalom, hogy Európában észlelték a természetes módon betelepülő rovart, amely reményt ad a veszedelmes, soktápnövényű kártevő megfékezésére.

Európában is megtelepedett a poloska természetes ellensége - magyarmezogazdasag.hu

Bevallom, én nem. Egészen addig, amíg arról nem olvastam, hogy Európában is megjelent ez az egészen aprócska, 2 mm nagyságú kis darázs. Miért lehet fontos nekünk az, hogy tudjunk erről?

Ha csak ennyiről hallanánk – nevezetesen egy számunkra új rovar megjelenéséről tágabb környezetünkben -, talán találgatni kezdenénk és kérdéseket tennénk fel. Jó nekünk, hogy ők itt vannak? Vagy talán veszélyt jelentenek ránk? Nevükből kiindulva gondolhatnánk arra, hogy egészen harcos kis állatkákról van szó, lehet, hogy egészen kifinomult technikával rendelkeznek. Esetleg annak ellenére, hogy olyan aprók, nagyon fájdalmas a csípésük. Mielőtt azonban elmennénk a találgatások és a fantázia világa felé, jó, ha odafigyelünk arra, amit valóban tudhatunk róluk. Ez pedig nem több és nem kevesebb, mint hogy az ázsiai márványpoloska természetes ellenségét köszönthetjük bennük.

W. W. J. D. – olvashatjuk a sejtelmes rövidítést karkötőkön, pólókon, könyvjelzőkön, falvédőkön, s a lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. (…) A szlogen keletkezését Charles M. Sheldon amerikai prédikátor nevéhez kötik, aki az 1800-as évek végén a kansasi Topekában szolgált. Sheldon 1886-ban tartott egy prédikációs sorozatot, melynek visszatérő kérdése mindig az volt: Mit tenne Jézus? Sheldon a vasárnap esti szertartások népszerűségét szerette volna növelni, és hétről hétre olyan történeteket hozott, melyek nehéz morális helyzetekről szóltak. (…) Tíz évvel később Sheldon népszerű prédikációi könyv alakban is megjelentek Az Ő nyomdokain avagy Mit tenne Jézus? címmel. Könyvében a lelkész eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha a keresztények egy évig minden döntésüket erre az egy kérdésre alapoznák?

Mit tenne Jézus? – Egy szlogen születése - kotoszo.blog.hu

A Századvég Alapítvány nyolc pontja a keresztény kultúráról

1. Európa kultúrája keresztény, ez nem lehet vitakérdés.

2. A keresztény kultúra felvállalása nem hit, hanem sorskérdés. A közös jövőnk függ tőle.

3. Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.

4. Európa keresztény kultúráját veszély fenyegeti kívülről. Ha az iszlám teret hódít a kontinensünkön, nem élhetünk úgy tovább, ahogy eddig.

5. A keresztény kultúrát veszély fenyegeti belülről. Vannak olyan politikai erők Európában, amelyek gyengíteni akarják a keresztény elköteleződést, mert azt gondolják, az visszafogja Európát.

6. Azért is gyengíteni akarják, mert a keresztény kultúra Európában szorosan összefügg a nemzeti keretekkel. Aki tehát a keresztény kultúrát gyengíti, az a nemzeteket is gyengíteni akarja.

7. Mi, magyarok büszkén vállaljuk keresztény nemzeti elkötelezettségünket.

8. A hit személyes meggyőződés, amelynek védelme a keresztény közösség feladata. Az ebből kinövő kultúra védelme pedig az állam kötelessége.

Századvég: kötelességünk megvédeni a keresztény kultúrát - 888.hu

A Századvég Alapítvány konferenciát rendezett „Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának?” címmel, majd egy nyolc pontból álló nyilatkozatot fogadott el. A konferencia rövid összefoglalója itt olvasható, a nyilatkozat pedig itt. Ennek harmadik pontja így szól: „Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.” Vélhetően ez a mondat sokak véleményébe – hívőkébe és nem hívőkébe – ütközhet, hiszen azt állítja, hogy a keresztény kultúra attól függetlenül létezik, hogy ki hogyan viszonyul az Isten-kérdéshez. Ez nyilvánvalóan ellentmondás, mert a kereszténység mégis csak vallás, s mint ilyennek a lényege a személyes viszonyulás Istenhez. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a kereszténység kulturális dimenziója vajon elképzelhető-e a személyes istenhit nélkül, s vajon az idézett mondatban megfogalmazott ellentmondás feloldható-e?

Hogy kell-e keresni a szenvedés okát, az a hívő újságírót is foglalkoztatta. Könyvet is azért írt, mert alaposan utána szeretett volna járni a kérdésnek. Kutatásai közben olyan embereket kérdezhetett meg, akik fontos eligazodási pontokra hívták fel a figyelmét, a Biblia és más források pedig segítettek megfogalmazni a szenvedéssel kapcsolatos alapvetéseket. „Talán automatikusan azt gondoljuk, Isten sújt valamivel, amit megérdemelt büntetésnek szán. De az egyik és talán legfontosabb dolog, amit tanultam, hogy Isten mindig a szenvedő pártján áll. Ha nehéz kérdéssel szembesülök, a nagyítóm fókuszába mindig Jézust helyezem. A tanítványok és a farizeusok időről időre próbálták kideríteni, mit tett a szenvedő ember vagy a családja, de Jézus nem foglalkozott ezzel. Attól függetlenül, ki ment oda hozzá, Ő mindig együttérzéssel és gyógyítással válaszolt. Neki mindig volt ideje vak koldusokra.”

Hol van Isten, amikor fáj? - parókia.hu

Philip Yancey keresztyén író, újságíró, akinek a múlt évben jelent meg magyarul is a Hol van Isten, amikor fáj?” című könyve. Művében azt a kérdést járja körül, amely minden emberben felmerül legalább egyszer az élete során: Miért engedi Isten a szenvedést? A témával kapcsolatban, az elmúlt évben előadást is tartott a Deák téri evangélikus templomban, ahol sok érdeklődő gyűlt össze. 

Egy nepáli nemzeti parkban egy Shikharam nevű falusi férfit azért vágták sittre, mert azt gyanították, hogy a fiával elásta egy orrszarvú orrszarvát a kertjében. Igaz, erre nem találtak semmilyen bizonyítékot, a biztonság kedvéért, miért ne alapon mégis bekasztlizták, majd hülyére verték. ... A férfi kilenc nap múlva meghalt. A hivatalos vizsgálat szerint hét bordája tört el a két napon át tartó verésekben. ... Sikharam kínzása és halála nem annyira illik ebbe a képbe, és a WWF aktívan fel is lépett a nepáli hatóságoknál. Az igazság felderítése helyett azonban az ügy eltussolásáért lobbiztak, amit sikerült is elérniük. Amikor Shikharam meghalt, hivatalosan azt mondták, a férfi egy fáról esett le, majd amikor a boncolásnál egyértelművé vált, hogy valójában erőszakos halált halt, a WWF és a helyi hatóságok együttesen győzték meg a családot, hogy ejtsék a vádat. Így, bár a botrány kitörésekor a hatóságok két őrt és a főnöküket emberölés miatt letartóztatták, őket szabadon engedték, megúszták felelősségre vonás nélkül. Később egyiküket a WWF saját állományába is vette, majd egy orvvadászat elleni díjat is megítéltek neki. Mindez azután történt, hogy az illető emlékirataiban is vállalta, hogy a kínzás időnként megengedhető, hiszen „az orrszarvúak védelme különösen fontos”.