"Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel." A kétségkívül maradandó munkásságú Albert Einsteintől származik ez a jóslat. De lehet, hogy így visszatekintve nem is annyira helytálló. Ez azonban nem róható fel a fizikusnak; a két világháborút megélt tudós mi mást gondolhatott volna? Saját szemével látta - és fizikus révén értette is a pusztító fegyverek működését ... Persze Einstein sem láthatott rá mindenre. A nagy tudós 1955-ben távozott az élők sorából, így lemaradt jelentős, a jelenlegi társadalmunkat befolyásoló eseményekről. ... Tehát azért helyén kell kezelnünk a jóslatot, hiába beszélünk a világ egyik leghíresebb gondolkodójáról. Hinnének az emberek egy olyannak, aki nem tudta lefotózni a sajtburger menüjét az iPhone-jával, majd kirakni Snapchat-re, egy-két mulatságos Bitmoji társaságában? 

BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEK   brotestansokk

„Az amerikai hadsereg ismét hadihajókat küldött a Tajvani-szorosba – jelentette be, helyi idő szerint vasárnap este Washingtonban az amerikai védelmi minisztérium. A két rombolóhajó vasárnap este áthaladt a szárazföldi Kínát és Tajvant elválasztó, mintegy 180 kilométer széles és 300 kilométer hosszú szoroson.”

Az amerikai hadsereg ismét hadihajókat küldött a tajvani szorosba – mandiner.hu, 2019. április 29.

Orosz beruházási bank települ teljeskörű diplomáciai mentességgel hazánk fővárosába, kínai pénzből fejlesztik a vasútvonalat Belgrád és Budapest között a kínai áruk európai forgalmazása érdekében, az orosz nukleáris fegyverarzenált is előállító Roszatom építi Paks 2-t, hazánkban működik és fejlődik a Kínán kívüli legnagyobb Huawei gyártó és logisztikai központ. Satöbbi. Magyarország ütközőzónai státusza semmit sem változott, és a külpolitikai híreket felületesen átfutó újságolvasónak egyre inkább szorulhat össze a gyomra, amikor a nálunk és Közép-Európában (is) versengő nagyhatalmak a világ egyik távoli pontján csörgetik kardjaikat.

Bevallom, sok mindennel számoltunk, amikor családi házba költöztünk. Tudtuk, hogy a kert mindig ad munkát: a fűnyírás, lombsöprés, gazolás a hétvégéink visszatérő programja lett, de ezt egy cseppet sem bánjuk. Lelkesen metszünk, locsolunk, madarat etetünk, gereblyézünk, és büszkék vagyunk legújabb szerzeményünkre, a komposztládára. Ha nagyon spirituális akarnék lenni – és ez most annyira trendi –, akkor azt mondanám, érezzük a Földanya gyógyító varázserejét, a talajban szunnyadó erőket, testünket-lelkünket átjárja a friss, balzsamos levegő, megtisztít, energetizál, újjászületünk, gyakorlatilag zöld az auránk. Szóval közel kerültünk a természethez. És egy szélviharos, esővel és kettős frontokkal tarkított késő őszi estén a természet is közeledett felénk. Vad bulit csapott a padláson, rohangált körbe-körbe, elszántan száguldozott a tetőgerendák között.

Ketrecharc a kertvárosban: lakótársam egy nyest! - kepmas.hu

Roppant mód tanulságos és mulatságos Csorba Edit írása a kertvárosba költözés árnyoldalairól, nos, mi is átéltünk és átélünk hasonlókat, pedig mi nem kertvárosba, hanem faluba költöztünk: sok-sok évvel ezelőtt egy távoli galaxisból tettük át székhelyünket Somogy cseppet sem megközelíthetetlen községébe. Értsd: a teológia kollégiuma és az otthon biztonságos falai közül egyszer csak a falusi élet és lelkipásztori lét kellős közepébe csöppentünk.

A rozmáros jelenet David Attenborough új, a Netflixre készített, és áprilisban bemutatott nyolcrészes sorozatában, a Mi bolygónkban (Our planet) látható. És nem ez az egyetlen jelenet, amely gyökeresen eltér attól a hangulattól, melyet Attenborough természetfilmjeiben megszoktunk, és melyeket nézve felnőttünk.

Nem az a természetfilm, amit megérdemlünk, hanem amire szükségünk van - 444.hu

Áprilisban kezdte el a Netflix csatorna vetíteni Sir David Attenborough új, nyolcrészes sorozatát, melynek címe: A mi bolygónk. Az alkotó neve mindenki számára ismerősen cseng. Amikor meghalljuk, rögtön olyan képeket társítunk mellé, amelyeket a legkiválóbb természetfilmekben láthatunk. Csodálatos, gyönyörű, háborítatlan környezet, fantasztikus színek, különleges élőlények, olyan helyek, amelyeknek talán még a létezéséről sem hallottunk. Sir David Attenborough új sorozata azonban eltér az eddig megszokottaktól. Különösen arról a képsorozatról beszélnek sokat, amely a második rész végén látható.

„Nem az a természetfilm, amelyet megérdemlünk, hanem amire szükségünk van” – az egyik hírportálon megjelent írás ezt a címet viseli. Bár erre a mondatra is sok olvasó felkapja a fejét, ha lehetne – de nyilván nem tehetem -, kicsit változtatnék rajta és így jelentetném meg: Nem az a természetfilm, amelyet szeretnék, hanem amire szükségünk van.

Mindent betemető hóvihar, az összes nézőt behálózó pókfonál, óriáslabdák és buboréközön: a Slava Snowshow ereje mégsem a lehengerlő látványvilágban, hanem a sok szeretettel és együttérzéssel megjelenített emberi gesztusokban rejlik.(...) „Még a szomorúnak és félelmetesnek is helye van az élet ünnepében” – vallja az est megalkotója. Az élet ide-oda forgat minket, de a bohócok tudják a titkát annak, hogyan lehet megélni az élet teljességét a sors változásai közepette. „Mi, bohócok, megtanultunk boldognak lenni, és ezt próbáljuk feléleszteni az emberekben is.”

„A bohóc tudja a boldogság titkát” - kepmas.hu

Így, húsvét után, e címet olvasva biztosan sokan arra számítanak, hogy ez valamiféle provokatív írás lesz... De nem. Csupán három kedvenc bohóc-történetemet szeretném megosztani a Kedves Reposzt-olvasókkal. Azért mert tanulságosak. Elgondolkodtatók. Magunkra ismerhetünk bennük. Klerikusok és laikusok egyaránt...

Engem keresztyénként mindig zavart az olyan megfogalmazás, miszerint „a keresztyének úgy hiszik, hogy Jézus Krisztus feltámadt”. Avagy személyesre fordítva: „Én hiszem, hogy Jézus Krisztus feltámadt” Ez a megközelítés, még ha igaz is, emberek hitéről beszél pusztán, s azt állítja, hogy a keresztyének azok, akik hisznek Jézus Krisztus feltámadásában. Ezzel viszont elsikkad az a körülmény, hogy a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló beszámolók mégis csak egy történeti eseményről szólnak. Nem megkerülhető tehát az a kérdés, hogy most akkor Jézus Krisztus „objektíve” támadt-e fel, avagy egyszerűen voltak emberek, akik elhitték, hogy feltámadt, s ennek a hitnek a hagyománya a keresztyénség?

Nagypéntek a reformátusok egyetlen hagyományos böjti napja. Sok helyütt az éve legjelentősebb egyházi ünnepének tartották. Templomba gyászruhába vagy gyászt kifejező ruhadarabot öltve mentek.

Nagypénteki népszokások - ma7.sk

A naptár szerint – pár éve – piros betűs ünnep a mai. Munkaszüneti nap, amikor a dolgozó emberek többsége nem megy a munkahelyére. Ergo: lenne ideje, lehetősége elmenni templomba. A hetekben tartott lelkésztestületi ülésen, megyénk esperese fel is hívta a figyelmet, hogy a nagypénteki istentiszteletek rendjét nyugodtan igazíthatjuk a vasárnapi rendhez. Elvégre szabadnap! Nem kell bezsúfolni az esti órákba, hogy a munkából haza érkezők is részt tudjanak venni (gondolja naivan a lelkész és igyekszik a legalkalmasabb időpontokban megtartani az istentiszteleteket), hanem tarthatjuk már délelőtt is az alkalmakat. Milyen szép gondolat! Csakhogy, hiába a délelőtti időpont vagy a munkaszüneti nap, sajnos nem lesznek többen az istentiszteleten. 

Minden emberi közösségnek van spirituális vezetője. Még azoknál is, amelyek úgy hiszik, hogy nincs, előbb-utóbb lesz valaki, akinek a lelkisége meghatározó lesz az egész közösségre. 

Krúdy Tamás: Az apa a család papja jnszesely

Hadd meséljek el egy történetet, ami meghatározó volt számomra az apaság spirituális jelentőségének a felismerésében. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az egyik fiammal, aki akkor 11 éves volt, kettesben maradtunk, ami egy nagy családban ritka ajándék. Ha jól emlékszem, egy bútort igyekeztünk megreparálni. A közös tevékenység hamar elindította a beszélgetést, ami egyre mélyebb és mélyebb lett. Egyszer csak a fiam letette a szerszámot és nagy komolyan rám nézett:
– Papa, már régóta szeretnék elmondani valamit, ami nagyon nyomaszt.
– Nocsak, és mi lenne az?
– Hát…, a múltkor, az iskolában, a fiúvécében az egyik osztálytársam okostelefonján pornót néztünk… És azok a képek azóta itt vannak a fejemben… Nem tudok megszabadulni tőlük… 

A magyar tenger mind a négy évszakban más arcát mutatja, és korántsem csak a nyári időszakra kínál kikapcsolódást, aktív pihenést és feltöltődést. Az elmúlt években nagy gasztronómiai, kulturális és infrastrukturális fejlődésen átesett balatoni régió művészek kimeríthetetlen ihlető forrása. Tájait, csalogató vagy épp rejtőző kincseit lehetetlen megunni. Összeszedtünk néhány izgalmas északi és déli parti úticélt (nem csak) a tavaszra!

Nekem a Balaton… – 8+1 felfedezni való a tavaszi szünetre - képmás.hu

Igen, lassan itt a húsvéti szünet! Az ünnepi istentisztelet mellett én is ajánlanék egy szabadidős programot a Balaton környékének látnivalói között. Az én „plusz 1-es” kirándulós tippem Zádor várának megtekintése lenne. Nosza, elő a túracipőt, a hátizsákot, bele egy esőkabátot (az el szokta riasztani az esőt...), innivalót, némi szendvicset, s egy turista térképet! - bár ez utóbbira nem nagyon lesz szükség, hiszen egész jól ki van táblázva, aki akarja, meg fogja találni... De miért éppen Zádor várát...?