Az amerikai Lawrence Livermore Laboratórium kutatói a világ egyik legerősebb lézerével lőttek egy vízcseppre, aminek hatására nyomása több millió atmoszférára, hőmérséklete pedig több ezer fokra emelkedett. A kísérlet közben röntgensugarat is átvezettek a vízcseppen, így röntgendifrakciós felvételt tudtak készíteni a lézer hatására kialakuló, mindössze a másodperc tört részéig létező állapotáról. E felvételből kiderült, hogy a szélsőséges körülmények hatására a víz nem szupermelegített folyadékká vagy gázzá alakul, hanem megfagy. ... A víz új halmazállapota, a szuperionos víz felfedezéséről írt tanulmányt ezen a héten közölte a Nature. No, persze a szuperionos víz nem olyan, mint amit a jégkockatartóban találhatunk. ... AHELYETT UGYANIS, HOGY HIDEG ÉS ÁTLÁTSZÓ LENNE, FEKETE ÉS FORRÓ 

A víz új halmazállapotát fedezték fel  index

Hitelesség, moralitás, következmények, egyenes gerinc – csak látszólag osztrák belügy, ami nyugati szomszédunk közéletében történik.

Gégény István: Ilyen az, amikor egy kormány valóban éli a kereszténységet (SzemLélek, 2019. május 19.)

Nyugaton sem tisztességesebbek a politikusok, mint nálunk, csak a választói elvárások magasabbak. Nem emlékszem, melyik portál kommentálta így az osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache, szombati lemondását. A botrány előzménye egy péntek este közzétett videofelvétel volt, amelyen egy ibizai szállodában két (!) évvel ezelőtt egy magát orosz oligarcha családtagjának kiadó nőnek tett kecsegtető gazdasági ajánlatot az alkancellár (és pártja parlamenti frakcióvezetője), cserébe a legnagyobb példányszámú osztrák (bulvár)napilap megvásárlását kérve.

A felvétel egy részletének közzétételét követően felgyorsultak a hétvégi események. Másnap, azaz tegnapelőtt, Strache alkancellár már be is jelentette lemondását – nem hagyva ki a botrányba keveredett politikusok ilyenkor kötelező megjegyzését, nevezetesen, hogy politikai összeesküvés áldozata lett. (Mielőtt bárki, mondjuk, tengerbiológiai okokat sejtene a lépre csalás mögött.) Tegnap pedig Sebastian Kurz kancellár jelentette be, hogy a kormánykoalíciónak kaputt, előrehozott választások következnek.

Az Ultrabalaton hatalmas eseménnyé nőtte ki magát, s amit rengeteg cég felismert: kiváló csapatépítő tréning. Az átlagot teljesítő csapatok tagjai több mint húsz órán át „össze vannak zárva” a többiekkel, muszáj alkalmazkodni, figyelni a másikra, segíteni, támogatni. Kollégái más oldalát is megismeri az ember, ezek nálunk mind pozitív csalódások voltak, rengeteget nevettünk, vagy akinél nem úgy sikerült a teljesítés, ahogyan azt előzetesen tervezte, próbáltuk támogatni, biztatni. Az UB igazából akkor kezdi megmutatni magát, amikor már tíz-tizenkét órája úton vagyunk, jön a sötét, a hideg – és az eső.

Ultrabalaton: az igazi csapatmunka!  - csupasport.hu

Pont egy hete futottuk körbe a tavat, azaz teljesítettük az UltraBalatont, Magyarország legnagyobb és legnépszerűbb futóversenyét, ám most mégsem a futásról, mint sportról, annak szépségéről és üzenetéről szeretnék írni, sokkal inkább arról, amit a reposztolt írás ennyiben foglal össze: csapatépítő tréning. Igen, a futás lehet csapatépítő tréning, nekünk pedig csapatra van szükségünk, csapat nélkül nem létezünk. Nevezzük a csapatot családnak, baráti, munkahelyi, vagy éppen gyülekezeti közösségnek, ha nincs csapat, magányos farkasként tengődünk bele a nagyvilágba, elszürkülünk, elkedvetlenedünk, relatívvá, másodlagossá, unalmassá válik minden, pont a lényeg, az értelem, a cél veszik el.  

Az Ismerős Arcok zenekar idén ünnepli a fennállásának 20. évfordulóját, és többek között ebből az alkalomból gondolták újra emblematikus, Nélküled című dalukat. Azt, amely a 2007-es megjelenése után, az évek alatt az egész Kárpát-medencei magyarság összetartozásának a dala lett. Az újragondolás pedig szimfonikus verziót jelent, de az Ismerős Arcok tagjai is mind részt vettek a felvételen. A szimfonikus megtámogatás egyik fő oka pedig az volt, hogy megfelelő módon tudják visszaadni azt, amiről és ahogyan a Nélküled szól.

A Kárpát-medencei magyarság egyik legismertebb dalát gondolták újra - origo.hu

20 év. Amikor eltelik, érdemes talán megállni egy kicsit. Lehet emlékezni, összegezni, tanulni a múlt hibáiból, új tervet, vágyat, célt követve tovább menni. Van, akinek a 20 év azt jelenti, hogy ennyit töltött már gyülekezeti szolgálatban. Van, akinek pedig azért jelentős, mert barátaival, kollégáival 20 évvel ezelőtt alapította zenekarát.

A Post Tenebras Lux – Kálvinista Apologetikai Társaság egy protestáns, keresztény szervezet kíván lenni a jövőben, melyet Jézus Krisztus dicsőségére, valamint Krisztus, az evangélium és a kálvinista-protestáns hit és teológia népszerűsítése és védelme érdekében hoztuk létre. Ennek érdekében, tanító és hitvédő célzattal különböző vitaesteket és eseményeket szervezünk, valamint vallási és nem-vallási mozgalmakat, csoportosulásokat vizsgálunk meg és értékelünk a Szentírás alapján. Minden olyan területet és problémát igyekszünk lefedni, mely körülveszi és válaszok elé állítja a protestáns/kálvinista (református, baptista) hívő embert és annak hitét.
Szeretünk tanítani és embereket Krisztusnak megnyerni. Célunk, hogy támogassuk és identitásában megerősítsük a protestánsokat. Az a szándékunk, hogy a keresztényekben tudatosuljon, hogy az apologetikus evangelizlás nem  a puszta érvek győzelméről szól...

Mi a cél? - kalvinistaapologetika.hu

Ha egy szülő választhat, hogy egy több pénzzel gazdálkodó, emiatt jobb állapotú épületben működő egyházi iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanárok a magánkiadók jobb minőségű tankönyveiből tanulhatnak, míg a másik oldalon egy omladozó vakolatú, központosított rendszerben működő állami iskola van, hát, akkor valószínűleg – függetlenül attól, hogy vallásos családról van-e szó, vagy sem – nem az állami iskolát választja.

Négyszer többet költ a kormány az egyházi iskolában tanulókra, mint az állami diákokra - Index

Az Indexen megjelent egy terjedelmes cikk különböző tanulmányokra és kutatásokra hivatkozva, amely azt állítja, hogy az egyházi iskolák állami támogatása az államiakéhoz képest négyszeres. Természetesen foglalkoznánk ezzel a súlyos állítással, ha az írás megmaradna bizonyos kutatók e téren végzett kutatási eredményeinek ismertetésénél. De nem ez a helyzet. A cikk alapvetően azért íródott, hogy magyarázatot adjon arra a tényre, hogy miért növekszik az egyházi iskolákban tanulók száma. A magyarázat eszerint a következő: „Ha egy szülő választhat, hogy egy több pénzzel gazdálkodó, emiatt jobb állapotú épületben működő egyházi iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanárok a magánkiadók jobb minőségű tankönyveiből tanulhatnak, míg a másik oldalon egy omladozó vakolatú, központosított rendszerben működő állami iskola van, hát, akkor valószínűleg – függetlenül attól, hogy vallásos családról van-e szó, vagy sem – nem az állami iskolát választja.”

Népszerűek a lelkipásztor-képzések a hazai református egyetemeken, egyházunk négy püspöke és felsőoktatási intézményeink rektorai ugyanakkor sok teendőt látnak maguk előtt. Jelentős reform nem várható a lelkészképzésben, finomhangolásra azonban készülhetünk, illetve a lelkésztovábbképzésben is változások várhatók – hangzott el a református egyházvezetők és rektorok találkozóján május 8-án, Budapesten.

A rendezés és a finomhangolás azért is nélkülözhetetlen, mert valamennyi jelenlévő felsővezető egyetértett abban, hogy lelkészhiány nem lesz, hanem több területen már van, hiszen egyes intézmények és települések lelkészhiánnyal küzdenek. Ennek oka, hogy az elmúlt években valamivel kevesebben jelentkeztek lelkipásztornak, illetve néhányan a teológia elvégzése után világi pályát választanak. Mindez nem is csoda, hiszen mint azt Bogárdi Szabó István püspök a lelkészek felkészültségével összefüggésben elmondta: „Egy lelkésznek intellektuális felkészültséggel, vezetői, pásztori képességekkel, és megfelelő hivatásértelmezéssel is rendelkeznie kell. Ráadásul mindemellett még legalább harminc, nem túl egyszerű tulajdonsággal és készséggel, akár már 25-26 évesen.”

Lelkipásztoraink jövőjéért - reformatus.hu

A piros eleje az új sárga. (...) Ha vált a lámpa, menetrendszerűen áthajt még valaki a teli piroson. Gyakran többen is. (.. .) Azzal, hogy rendszeressé tesszük a pirosozást, kialakítunk magunkban egy olyan mechanizmust, ami a gyors döntést igénylő helyzetekben kockázatot vállal, hiszen nem a biztonság az elsődleges szempont, hanem a továbbhaladás. Minden sikeresen megoldott piros után egyre mélyül a meggyőződésünk, hogy nincs ezzel semmi gond, lényegében fokozatosan kondicionáljuk magunkat, és a szokásunkká válik a közúti problémák necces kezelése. (..) Márpedig a szokás nagy úr. Főleg váratlan helyzetekben, amikor nincs időnk tudatosan reagálni. Azzal, hogy a piros elejét is zöldnek vesszük, az a baj, hogy így már alapból két lépéssel vagyunk túl a biztonságos zónán. Gondoljunk csak bele: egy átlagos hétköznap épp békésen hajtunk át harmadik alkalommal a piroson, rutinosan kicentizve az utolsó pillanatot. Aztán negyedszer egy sietős gyalogos lép le a járdáról, vagy lendületből érkezik valaki keresztben, ötvennel elkapva az épp pirosról sárgára váltó lámpát.

„(A szlovák parlament házelnöke) nem számított ugyanis arra, hogy a zord idő ellenére az ablaka alatt tüntető, a viharos szélben és kellemetlen esőben is sziklaként álló mintegy ezer fős magyarság ilyen méltósággal, ilyen felemelően, ilyen határozottan és világosan képes a világ értésére adni, hogy NEM, ELÉG VOLT. A himnuszunkat nem adjuk, és nem adjuk a magyar szimbólumaink szabad használatának jogát sem. Megy ez pártszervezés nélkül is.”

Király Zsolt: Köszönet Danonak és Bugárnak! Segítettek elérni a magyar összefogást (Körkép.sk, 2019. május 6.)

Ma hajnalban írt a fenti sorokat Király Zsolt, a felvidéki Körkép hírportál alapító főszerkesztője a tegnapi pozsonyi tüntetésről. De mi ez a himnusztörvény?