Ma is ugyanez a helyzet, ezért aggódunk nagyon. Robert Sarah bíboros így fogalmaz Esteledik, a nap már lemenőben című könyvében: „A valóság tagadása a Nyugat részéről szörnyű gőg. Szándékos vakság és halálos ösztön gyümölcse: a hamis értéket becsülik és terjesztik. A rút vált széppé, az erkölcstelenség lett a fejlődés. A Nyugat nincs tudatában annak, hogy a saját sírját ássa. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen hatalmas civilizáció veszni hagyná ezt a hatalmas gazdagságot, és közben semmit sem fognak fel ebből a veszteségből.”  Fel kell világosítanunk a fiatalokat arra, hogy van  végtelen valóság: még akkor is, ha erről a fogyasztói társadalom nem akar tudomást venni.

„A VILÁG NAGYBETEG, DE MÉG MEGGYÓGYÍTHATÓ” – KERÉNYI LAJOS ATYA - 777blog.hu

Nincs olyan hatalom, amely ne eszmeileg akarná indokolni és megalapozni önmagát. Azt semmilyen hatalmi törekvés nem mondhatja önmagáról, hogy azért akar hatalmat, mert a hatalom önmagában jó, hiszen az biztosítja a másokkal szembeni önrendelkezés képességét. A hatalomnak mindig „küldetése” van, mégpedig valamilyen magasztos eszme, érték megvalósítása érdekében. Egy hatalom addig sikeres, míg az az eszme, amelyre épül sokak számára hihető, amellyel azonosulni lehet. Csak van egy probléma: az eszmék megfoghatatlan természete..

A tanév végéig, június 15-ig érvényben marad a tantermen kívüli, digitális munkarend, az óvodák és bölcsődék viszont május második felétől visszatérnek a normális működési rendhez - közölte a köznevelési államtitkár szerdán Magyarország kormányának Facebook-oldalán.

Fokozatosan nyitnak az óvodák, a tanév végéig marad a digitális munkarend - koronavirus.gov.hu

Tegnap délután jelentette be Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a döntést: a bölcsődék és az óvodák vidéken május 25-től, a fővárosban pedig június 2-től visszatérhetnek a normál működési rendhez. Június 2-től az iskolákban is találkozhatnak a pedagógusok és a tanulók oktatási céllal. Szintén június 2-től minden iskolában meg kell szervezni az oda járó gyermekek felügyeletét egészen június 26-ig.

Újabb nyitásról kaptunk tehát hírt. Sokan már vártak erre, reménykedtek benne, legkevésbé talán az a kijelentés állja meg a helyét a jelenlegi helyzetben, hogy meglepetésként ért bennünket. Az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba – hirdetik fennen mindazok, akik ugrásra készen várták, hogy minden úgy folytatódhasson tovább, ahogyan azt a vírus terjedése előtti időkben megszoktuk.

Nyissák meg a templomokat vidéken – ezt javasolja a Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa. A testület május 11-i ülésén hozott állásfoglalása szerint „hogyha a közösségi kapcsolattartás biztonságát az illetékes hatóságok nem szigorítják, akkor az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával, tartsanak istentiszteleteket Budapest és Pest megye kivételével.

Nyissák meg a templomokat vidéken! - refdunantul.hu

Több, mint 2 hónap kényszerszünet után, az ápr. 30-i kormányrendelet újra lehetővé tette az istentiszteletek megtartását, s erre a MRE Elnökségi Tanácsa is áldását adta. Mivel még a legidősebbek sem emlékezhetnek arra, hogy valaha ilyen hosszú ideig zárva lettek volna a templomajtók, mind a lelkészek, mind pedig a gyülekezeti tagok kíváncsian várták, hogy vajon milyen lesz az első istentisztelet..? Mennyien jönnek majd el? Mennyivel lesz más a padokban ülni és igét hallgatni, mint otthon a televízió/számítógép előtt? S egyáltalán, milyen érzésekkel, gondolatokkal telik majd az első újra-együttlét? Az alábbi írásban a személyes, szubjektív tapasztalataimat olvashatják/olvashatjátok...

Amíg nincs meg a vírus ellenszere, berendezkedhetünk a hosszan tartó, folyamatos bizonytalanságra.  Nincs ember, aki ma meg tudná mondani, hogy az élet újraindítása milyen következményekkel jár. S miután a járvány természetéről már sokat tudunk, de messze nem eleget, nem csak a vonatkozó szakmák ontják az elméleteket, hanem emberek milliói is azzal vannak elfoglalva, hogy valamiképp, akár összeesküvés elméleteket is gyártva, megmagyarázzák a történetet.

A téli hónapokban minden népesedési mutató javult Magyarországon, mondta a Kopp Mária Intézet elnöke az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában.

Negyvenéves rekordra nőtt a gyermekvállalási kedv Magyarországon - makronom.mandiner.hu

Az utóbbi időben megkülönböztetett figyelemmel követtük bizonyos számadatok alakulását. A napi híradások, tudósítások jelentős hányadát az tette ki, hogy ismertették az aktuális adatokat. Fontos információkhoz jutottunk és magunkban következtetéseket vonhattunk le, amikor arról hallottunk: hány embert teszteltek és abból hánynak lett pozitív az eredménye, hányan állnak kórházi kezelés alatt és abból hányan szorulnak lélegeztető géppel való légzéstámogatásra, hányan hunytak el és hányan gyógyultak meg. Izgatottam figyeltük annak a bizonyos járványgörbének az alakulását. Életbevágó kérdésnek tűnt, hogyan emelkedik a fertőzöttek száma, mire számíthatunk az előttünk álló hetekben.

Bár sokáig úgy tűnt, az élet nem szól másról, mint a koronavírussal vívott egyéni és közösségi harcról, veszteségekről és győzelmekről, néha-néha azért kitekintettünk biztonságos búvóhelyünk korlátai felett és rácsodálkoztunk arra: az élet él és élni akar.

„- Ahogy a Hargitán is lát az ember széldöntötte fákat, s látja, hogy a gyökerük milyen göcsörtös… Szegény fa elindítja a gyökerét egy irányba, de ott van egy nagy kő, hát elmegy valamerre felette, mellette, s megint belekapaszkodik a földbe. Aztán megint jön egy kő, azért ilyen göcsörtösek ezek a gyökerek. De nem az a célja, hogy megálljon az első kőnél, hanem hogy mindig menjen tovább! Sajnos kövek mindig is voltak Erdély földjében, most is vannak, és még lesznek is. Az a jó, ha az ember ezeket körbejárja, majd újra belekapaszkodik az életet adó szülőföldbe...”

Közelebb Isten országához – Böjte Csaba online katedrálisról, Erdély köveiről és a múlt üzenetéről - kepmas.hu

Szoktam mondani a templomban a híveknek, az iskolában a gyerekeknek, hogy időnként jó volna, ha az emberek homlokán lenne egy kijelző... Egy kijelző, amelyen megjelennek az illető pontos gondolatai, indulatai vagy éppen vágyai... Most is kíváncsi lennék, hogy ha elolvassák ezt a riportot Böjte Csabával, s benne ezt a kiemelt részletet arról, hogy a fa gyökerei hogyan találnak utat a köves földben, akkor vajon mire gondolnak? Milyen gondolatokat, érzéseket, emlékeket hoz elő Önökből/Belőletek? Arra gondoltam, hogy mai írásomban megmutatom az én kijelzőmet, „homlok-monitoromat”...

Nem mondhatnám, hogy széles tömegeket rázott meg Pápa Gábornak a Népszavában megjelent karikatúrája. Volt utána némi vita, voltak, akik elítélték, köztük a Reposzt, a Mandiner, a Credo, a Vasárnap. De voltak még keresztyén szerzők is, akik a védelmükbe vették. A lényeg az, hogy nem lett belőle elemi erejű felháborodás, közéleti botrány. Vélhetően azért, mert a keresztyének millióinak érzékenységét sértő alkotás az égvilágon semmiféle újdonsággal nem bír. Mondhatni, a keresztyénség megjelenítése negatív kontextusban európai „progresszív” kultúránk szerves része. Eddig is megjelentek a keresztyén hitvilág megsértésére és provokálására alkalmas művek a tudatipar legkülönbözőbb területein, s ezután sem lesz más a helyzet. A keresztyének pedig ebben a mai, normatívnak kikiáltott szekuláris és ateista kultúrában úgy lettek szocializálva, vagyis megfélemlítve, hogy jobb, ha hallgatnak, mert különben könnyen olyan színben tűnhetnek fel, mint akik ellenzik a demokrácia egyik nagy vívmányát; a szólásszabadságot. Márpedig, ki az, akinek ellenére lenne a polgárok szabad véleményalkotási joga? Ezzel a kör bezárul, s úgy tűnik, nincs semmilyen olyan érv, amely a keresztyén emberek sokaságát sértő nyilvános alkotásoknak megálljt tudna parancsolni.

Nem feladatot kapunk, hanem munkát. Ami között nagy különbség van, mert a feladatot annak adják, aki képes azt megoldani, munkát pedig bárkinek, csak ne legyen elvégezetlen. A papi kiégés egyik nagy veszélye ebben áll. A munka, amit végzel nem boldogítja a szíved. Hiányzik belőle az innováció, a kihívás, a gondolkodás, hiányzok belőle ÉN magam. Úgy szoktuk mondani ilyenkor, hogy: nem vagyok a helyemen. Fut a dolgai után, nem leli örömét a munkájában, eltűnik a lelkesedés, a mosoly, kialszik a tűz. Lassan megközelíthetetlen sündisznóvá válik és persze ebből a hívek csak annyit látnak, hogy valami nincs rendjén.

A JÓ PÁSZTOR – AKI KÖNNYEN KIÉGHET - 777.blog.hu

 

Szándékosan nem folytattam a jól ismert slágert, ami egyébként két összeillő ember találkozásáról szól. Ma ugyanis arról a másik, nagyon fontos kapcsolatról szeretnék írni, ami egy gyülekezet és annak lelkésze között jön létre, marad fenn vagy szakad meg egy idő után.

A 777.blog.hu oldalon már többször találkoztunk a kiégés kérdésével. Minősítetten is: az egyházi szolgálatban állók olyan mértékű megfáradásával, amikor úgy érzik, képtelenek ellátni feladatukat vagy ha mégis megpróbálják, akkor azt egy minden öröm nélküli, automatikus üzemmódban működve teszik. Sokan gondolják azt, túl sokat foglalkozunk a témával, ez egyébként is a fiatalabb korosztály nyavalyája, a régiek hírből sem ismerték ezt az érzést. Akik éppen ezért a legszívesebben ezen a ponton befejeznék ennek az írásnak az olvasását, megnyugodhatnak egy kicsit. Nem kifejezetten a kiégésről lesz szó. Inkább arról, hogyan válhat gyülekezet és lelkész egymásra találása vagy nem találása meghatározóvá.