Az élet tisztelete a boldogságomat sem adja meg maradéktalanul. Olyan pillanatokban, amikor elfogulatlanul örülni szeretnék, gondolatokat ébreszt bennem a látott és észrevett nyomorúság fölött. Nem engedi meg, hogy e zavaró gondolatokat elhessegessük magunktól. Ahogyan a hullám nem önmagáért van, hanem hogy az óceán hullámzásában állandóan részt vegyen, életem sem lehet soha önmagáért, mindig csak annak átélésében, ami körülöttem van.
Az igazi etika különös tanítást sugall nekem. Azt mondja: boldog vagy, ezért arra hívattál, hogy sokat adj tovább. Amivel egészségben, adottságokban, teljesítőképességben, sikerben, szép gyermekkorban, harmonikus otthoni körülményekben többet kaptál, mint mások, azt nem fogadhatod úgy, mint magától értetődőt. Annak árát le kell rónod. Az életnek életért való odaadásában rendkívülit kell teljesítened.
Veszélyessé lesz az igazi etika hangja azoknak a boldogoknak, akik mernek rá hallgatni. Ezekkel szemben nem tompítja le a benne lobogó ésszerűtlent. Azzal rohanja le őket, hogy zökkenjenek ki a megszokott kerékvágásból, s legyenek az odaadás kalandoraivá, akikből túl kevés van a világon...

Albert Schweitzer: Az élet tiszteletének etikája - baratsagportal.hu

Mäder szerint az átfogó történelmi narratívák a kor spirituális igényeit igyekeznek kielégíteni. A világ felgyorsult, a globalizáció és a technológiai fejlődés a hétköznapi élet bevett rendjét is felborítja, ami egzisztenciális bizonytalansággal jár. Azért népszerű a nagy történelem, mert a kor embere identitásválságban szenved: a posztmodern ember átfogó narratíva híján nem tudja, honnan jött és hová tart. Olyan, a vallást helyettesítő világmagyarázatra vágyik, amely életét tágabb perspektívába helyezi és választ ad a lét végső értelmét firtató kérdésre.

Az élet, a világmindenség meg minden- Metazin

A Neue Zürcher Zeitungból szemléz egy érdekes cikket a Metazin. A szerző, Claudia Mäder azt a kérdést teszi fel, hogy vajon miért olyan népszerűek ma – ahogy ő nevezi – a nagy történelmi narratívák? A latin eredetű narratíva ma nagyon divatos szó, egyszerűen elbeszélést, elmesélést jelent. Azt, amikor valaki elmond egy történetet. A nagy történelmi narratíva viszont arra vállalkozik, hogy nem vész bele a történelem apró részleteibe, ahogyan ma a történész szakma teszi, hanem arra tesz kísérletet, hogy elmesélje az egészet. Mármint az emberiség eddigi történetét. Mäder arra kíváncsi, hogy vajon ezek az emberiség egész történetét elmesélő művek ma miért olyan népszerűek? Az ilyen nagy elbeszélők közül hármat említ, köztük a nálunk is ismert Yuval Noah Harari-t. Mäder arra jut, hogy ezek a nagy történelmi narratívák nem tekinthetők történettudományi műveknek, inkább csak lelki igényt elégítenek ki. Mäder szerint „Azért népszerű a nagy történelem, mert a kor embere identitásválságban szenved: a posztmodern ember átfogó narratíva híján nem tudja, honnan jött és hová tart. Olyan, a vallást helyettesítő világmagyarázatra vágyik, amely életét tágabb perspektívába helyezi és választ ad a lét végső értelmét firtató kérdésre.”

Január 27-én lesz száz éve, hogy meghalt Ady Endre, az egyik legnagyobb magyar költő. Az évfordulóig naponta jelentkezünk egy Ady-verssel, művészek és más ismert emberek előadásában.

Napi vers - 24.hu

Múltba néző nap van: halottak napja. 

Ez az élők napja, akik emlékeznek az egykor élőkre.

Koszorús, virágos, temetőjárós nap.

Sír mellett megállók emlékeket sorjázhatnak:

Egyszerű életek hatalmas szeretetéről, vagy bonyolult lelkek szerethetőségéről.

Bugrisok meg nem érthetemsége, önzetlenek felülemelkedése.

Névtelenek megtisztelése, hírnevesek elfeledése...

Sok-sok dolog sűríttetik ebbe a napba az elmúlás mentén. Nekem Ady adja az idén az egyik eszenciát. Nem ősöm, de költőm. Virágot nem viszek, csak nap-nap után kattintok rá egyet a neten. Száz nap alatt jő egy-egy vers, hogy elvezessen halálának századik évfordulójához. Túl lépek azon, aki elmondja, vagy éppen csak felolvassa a napi verset, mert a lényeg a vers, ami élő és ható üzenet ma is.

Azt akarták megnézni, hogy a kutyák vagy a gepárdok lesznek-e gyorsabbak.Ehelyett az életről tanultak. Ugyanis négyszer is elindították a versenyt, de a gepárd egyszer sem mozdult meg egyetlen centit sem. Arra a kérdésre, hogy ez miért történt, a bíró ezt mondta: “Néha a másoknak való bizonyítgatása, hogy te vagy a legjobb, sértő a saját jellemednek, természetednek.”   

A gepárdot elindították az agárversenyen, nagyot tanultak az életről startlap.

Ez olyan mint egy mese.

„…egyes magyar statisztikák szerint a szülők többségének továbbra sincs fogalma arról hogy a gyereke valójában mit csinál a neten. Egy, az öngyilkossághoz hasonló extrém reakció általában nem egyik pillanatról a másikra jut a gyerekek eszébe. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember ahhoz ad tippeket, miként előzhetjük meg szülőként azt, hogy a gyereket berántsa egy Momóhoz, vagy az állítólagos Kék Bálnához hasonló őrület.

Dr. Gyurkó Szilvia: Kék bálna, Momo és a többiek – 5 tipp szülőknek, hogy megvédd a gyerekedet a netes őrületektől (wmn.hu, 2018. augusztus 14.)

A Reposztban rendszeresen reflektálunk a gyerekeinkre, tanítványainkra világhálón leselkedő veszélyekről szóló híradásokra. (Pl.: felelősségünk a netes erőszaktól való védelemben: Riedling-Kovács Szilvia augusztus 16-i írása.) Nem ismételjük önmagunkat, egyszerűen csak nem lehet eleget ismételni – elsősorban talán önmagunk és csak másodsorban az Olvasó számára -, hogy a közösségi média és a hordozó eszközök már nem a spájzban, hanem a nappaliban, a gyerekszobában, az utcán, és egyáltalán: mindenütt jelen vannak. „Csapataink harcban állnak.”

Utóbbi ráadásul az egészség hamis kultuszából fakad, amit a modern világ kicsinyes pedantériája és a véges testi létért remegő materializmusa teremtett meg, a kispolgári attitűdök nyomasztó világuralmának jegyében. Ez az életmód-diktatúra iktat ki mindent – talán a sportot kivéve –, ami a közös jelenlét és időtapasztalat megélését szolgálhatná az atomizálódó társadalmakban. Ilyen az a rituális tömjénfüst, ami jelenlétesítő ereje folytán a tér és idő megbomlott egységének helyreállításában összehozza és átszellemíti a kultuszközösség tagjait. Bármit is gondoljunk hasznáról vagy káráról, be kell ismernünk, hogy az emberi élet azon régióihoz tartozik, melyek kontemplatív jellegüknél fogva megőrizhetnék autonómiájukat a haladás totalitárius őrületével szemben.

Czopf Áron: Lázár tiszteletreméltó tévedése - mandiner.hu

Érdeklődéssel olvastam Czopf Áron írását a mandineren Lázár János minapi kijelentésével kapcsolatban, mely a dohányzás teljes körű betiltását indítványozza a 2020 után születettek körében. Értem én, hogy Czopf Áron –írása alapján legalábbis- szeret dohányozni, éppen ezért felháborodott az egykori kancelláriaminiszter javaslatán. Üsse kő, háborodjon fel rajtam is: arra a kijelentésre ragadtatom magam, hogy megtiltanám (sic!) a 2020 után születendőknek a dohányzást és javasolni fogom a miniszterelnöknek, hogy „akik 2020 után születnek, Magyarországon ne vásárolhassanak dohányterméket”.

Oké, nem kell kétségbe esni: az egészből úgysem lesz semmi. Nyilvánvalóan, hiszen az egész javaslat felesleges, tényleg társadalommérnöki, hatása meglehetősen negatív lenne, és kb. annyira komolyan vehető, mint a szóban forgó írás egy-egy érvelése. 

Egy esztendőt töltöttem „túl az Üveghegyen”, túl az 1000 éves határon, Moldvában, Csángóföldén. Magyar anyanyelvet tanítottam ott. Fontos volt számomra, hogy olyan alkalmakat teremtsek, amelyek lehetőségeket adnak arra, hogy kialakuljon és erősödjön az ott élőkben a Magyarország iránti kötődés. Ehhez meg kell ismerni például azokat az eseményeket is, amelyek fontosak Magyarországon történelmében. Márciusban szatmári katonadalokat énekeltünk, október 21-én pedig egy rövid kis megemlékezés hangzott el a pusztinai Magyar Házban, az 1956. október 23-ai nemzeti ünnep tiszteletére.

MEGEMLÉKEZÉS NEMZETI ÜNNEPÜNKRŐL CSÁNGÓFÖLDÖN, PUSZTINÁN - erdely.ma

Bathó Éva jászberényi tanítónő egy évet töltött Pusztinán a csángó magyarok között. Magyar anyanyelvet tanított nekik. Elsősorban. Mellette pedig igyekezett olyan alkalmakat teremteni, amelyeken lehetőséget kaptak az ott élők, hogy erősödjön a Magyarország iránti kötődés. Megismerték a magyar történelem legfontosabb eseményeit, emlékeztek, ünnepeltek a nemzeti ünnepeken. Megtapasztalhatták, hogy nemcsak egymással létezhet közösség, hanem minden magyarral, bárhol éljen is a világban, mert közös a múlt, amelye összeköt bennünket.

A mellett, hogy minden tisztelet és elismerés megilleti ezt a fiatal nőt, aki egy évet áldozott életéből azért, hogy munkája révén életben maradjon a magyar nyelv, hogy szóljon egymás közötti beszélgetésekben és különleges alkalmakon, egy másik érzésre is felfigyeltem magamban. Nem más ez, mint egy kíváncsisággal vegyes vágyakozás.

Magyarnak lenni és megmaradni magyarnak – ebben segítenek az ünnepek, a közös pillanatok. 1956 október 23-ra emlékezni, tisztelettel adózni a hősöknek, a szabadságharcosoknak, ez minden magyar feladata volt ezekben a napokban Évtizedeken keresztül szabadon csak a diaszpórába menekülő '56 hősei és áldozatai hajthattak fejet az ünnep pillanatában. (…) Svájcban számos helyen tartanak ünnepi megemlékezést október 23-án, többek között Zürichben, Bázelben, Genfben, Bernben, Freiburgban. Zürichben számos szervezet összefogva, együtt ünnepel október 23-án. Délelőtt 10:30-kor koszorúzást tartanak, majd 15:00 órától ökumenikus istentisztelet és ünnepi megemlékezés lesz a Grossmünsterben, Zürich legimpozánsabb templomában.

Forradalmi megemlékezések – 1956 világszerte - petofiprogram.hu

Kirk nem ismerte alaposan a klasszikus német kultúrát, de szépirodalmi műveltsége, keresztény elkötelezettsége, morális alapállása, modernitás-ellenessége világossá teszi ma is: a konzervatív hagyomány gazdagsága erőteljes alternatívát kínál a szektariánus-diszkriminatív liberális kultúrával szemben.

Ennek jelentősége ma szinte még erőteljesebb, mint halála idején, 1994-ben: a klasszikus liberalizmus ma minden téren groteszk szélsőségbe csapott át, amellyel szemben a hagyomány valóságos gazdagságának feltárása, felmutatása, továbbgondolása elsődleges jelentőségű.

Mezei Balázs: Russel Kirk 100 - Mandiner

Köszönet Mezei Balázsnak, aki a Mandineren emlékezett a száz éve született Russel Kirk amerikai gondolkodóra, akinek a munkássága nélkül aligha elképzelhető a mai nyugati konzervatív gondolat, sőt ő volt az, aki hihetetlen, máig élő hatással meg tudta fogalmazni magának a konzervatív gondolatnak a mibenlétét. Könyve, The Conservative Mind: From Burke to Santayana kötelező olvasmány mindazok számára, akik szellemileg kritikusan viszonyulnak ahhoz a napjainkat már régóta uraló, sok tekintetben szélsőséges gondolatvilághoz, amely önmagát liberálisnak tekinti. Nem véletlen, hogy Mezei Balázs nem marad meg szorosan Kirk bemutatásánál, hanem erőteljesen felhívja a figyelmet a konzervatív gondolat mai szerepére egy olyan világban, amelyben a modernitás fogalmának értelmezését szinte teljesen kisajátította a mai liberális eszmevilág. Nem véletlen, hogy emlékezése azzal zárul, hogy épp itt az ideje, hogy a defenzívába szorult konzervatív gondolatnak a mai Európában és Magyarországon is meg kell szerveznie önmagát. Ebben a világnézeti küzdelemben Kirk megkerülhetetlen.