„nem tudni, mi lesz, de azt igen, hogy így nem mehetnek tovább a folyamatok”.
Folyik a spekuláció arról, hogy vajon lesz-e spekuláció a forint ellen? Megszólalnak politikusok, szakértők, az oldalak ontják a tematikus anyagokat, s hovatovább már az egész ország azon spekulál, hogy a spekulánsok miről spekulálnak.
Pedig ebben az egész történetben az a legkevésbé érdekes, hogy a forint ellen tényleg lesz-e spekuláns támadás vagy sem? Válság van tényleg, s nem spekuláció.
A spekuláció válsága.
Ebben az európai történetben az a legérdekesebb, hogy mára kiderült, az európai történet alakítói nem jól kalkuláltak, a történet végeredménye más, mint amire számítottak. A döntéshozók rosszul spekuláltak a jövőről. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan számították. A történet nem igazolta vissza az előzetes spekulációt az Unió jövőjéről.
Ilyenkor aztán jönnek a nyilatkozatok, a kommentek, a szakvélemények, s korunk szekularizált mágusai - természetesen szakmailag megalapozva - utólag elmagyarázzák azt, hogy miért kellett mindennek éppen úgy történnie, ahogyan történt. Így utólag minden úgymond érthetővé és világossá válik. A történet visszafele magyarázható. Naná. Csak az a baj, hogy ez a sok okosság előre, a jövő fele nem működik.
Mert ha működött volna, akkor ma nem lenne válság. Válság azért van, mert az európai történet döntéshozói rosszul spekuláltak a történet jövőjéről.
De voltaképpen banális történet ez. Azért banális, mert ismét és újra bebizonyosodik, hogy a történelem nem tervezhető: a történelem mindig több is és más is mint a jövőre vonatkozó szándékok összessége. Minden összeomlásnak ez az alapüzenete.
A jövő nem birtokolható. Isten a történelem ura. Ami azt jelenti, hogy a történet, ami megvalósul, rendre kicsúszik az ember kezéből. S a történet végén a kérdés sohasem az, hogy mi mit terveztünk, hanem az, hogy a folyamatban, amiről azt gondoltuk, hogy mi terveztük, mi történt velünk.
Európa, s benne Magyarország, most azzal szembesül, ami történt vele. Lehet a történetet elemezni, s utólag nagy okosságokat mondani. De érdekes módon senki nincs, aki megmondaná,mi fog velünk történni akár csak a közeli jövőben.
Spekulánsok vagyunk mi mind a történelem színpadán.
S így, a konklúziók levonása idején arról, ami velünk történt, talán az lenne a legfontosabb konklúzió, hogy több alázat kellene,s kevesebb gőg.
Annak a beismerése, hogy a mindenkori ember, akárhogyan is, mindig is kitett a jövőnek, még ha tervezi is a jövőt.
Persze, tervezze is. A mindenkori emberi kitettség a jövőnek nem egyenlő a fatalizmussal. De talán ideje lenne ráébredni, hogy többről van itt szó.
Isten Isten, az ember meg ember.
Hozzászólások