Reálisan látni kell azt is ugyanakkor, hogy egy tízmilliós ország nagymértékben függ a külföldi befektetőktől, és attól, hogy hol van az ő tűréshatáruk. Főleg a jelenlegi európai helyzetben kiemelten fontos ez, amikor jól látszik, hogy a piacok kegyetlenek: kormányokat hoznak és kormányokat visznek."Az ország maga alatt vágja a fát" - interjú az Erste Bank vezérével - Origo
Érdekes, hogy ma, amikor eszmei polgárháború folyik Magyarországon a "demokrácia hívei", meg a "diktatúrát építő" kormányerők között, s maga az ország is úgy van beállítva a nemzetközi közvéleményben, mint amelyik letér a "demokrácia útjáról", egy ilyen mondatra senki nem figyel fel. Itt van ez mondat, nem az utca emberétől, hanem egy bankvezértől, aki nyilván jól ismeri belülről, hogyan is működik ez a nyugati világ. Demokrácia ide vagy oda, a "piacok" kormányokat hoznak, vagy visznek. Nem a Jézuska hoz ajándékot karácsonykor, hanem a "piacok" hozhatnak új kormányt. Ez az üzenet.
Talán azért nincs jajveszékelés, mert mindenki tudja, a mondat igaz. S itt már nem a demokratikus nyugati világ idillikus közösségéről van szó, hanem arról, hogy a szépen kidekorált felszín mögött vagy alatt működik egy olyan hatalmi faktor, amely ugyan ritkán mutatja ki foga fehérjét, amely láthatatlan, de mégis, egy pillanat alatt képes alapvető változásokat előidézni egy mégoly demokratikus ország életében is.
S különös módon, ma, amikor a mi "demokratáink" is úgy féltik a demokráciát, mint a szemük fényét, most nem ugranak, most nem szórják tele a nyugati sajtót, a kanonizált hírhatalmak most nem mennek oda megkérdezni a bankvezért: hogy' is tetszik ezt gondolni? Elejtett, de nagyon is leleplező mondata nem veri ki a biztosítékot, visszhangtalan marad.
Pedig súlyos elvi kérdésről van itt szó: kié is akkor a hatalom?
A fenti mondat egyértelművé teszi, hogy a kapitalizmus világában, működjenek a nemzetállamok mégoly mívesen kimunkált demokratikus jogi keretek között is, a közelebbről soha meg nem határozott, anonym "piac" simán át tud nyúlni választópolgárok millióinak feje felett, hogy immár "szabadon" választhassák azt, amit a piac diktál nekik. Magyarán, a piac nem része a demokrácia rendszerének, nem ellenőrizhető és nem leváltható, ellenben megvannak az eszközei ahhoz, hogy kormányokat vigyen és hozzon. A kérdést immár így kell feltenni: vajon a demokráciának van-e piaca, avagy a piacnak demokráciája? Arról nem is beszélve, hogy kinek/kiknek a piacáról van is szó? Ja, azt nem lehet tudni. Míg a politikai demokráciák összes szereplőjét ismerjük, addig a "piacok" mögött lévő emberekről semmit sem lehet tudni.
A mai világnak ez az alapvető hazugsága. Mert míg a felszín azt üzeni, hogy a "felvilágosult" nyugati népek közösségében a demokrácia, azaz az egyenlőség, a méltányosság, a szabadság, az önrendelkezés, a nemzeti önállóság, az emberi méltóság alapelvei váltak normákká, addig valójában eme dekoratív felszín alatt valódi gazdasági háború folyik.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a diktatúra, a zsarnokság jobb, mint a demokrácia. Éltem én épp eleget diktatúrában, amikor a vasfüggönyön innen Bibó tanulmányait titokban olvasva csak ábrándoztam a demokráciáról, s valahogy naív módon azt gondoltam, hogy bezzeg ott, a vasfüggönyön túl, immár megvalósult a tökéletes közösségi életforma. Isten őrizz, hogy a demokráciát bántanám, miután, úgy tűnik, az emberiség nem tudott eddig kitalálni jobbat. Hálát adok Istennek, hogy demokráciában élhetek. Harminc évvel ezelőtt még álmodni sem mertem róla, sőt hitetlenségemben (fantáziátlanságomban !), el sem tudtam volna gondolni, hogy a szovjet tankok még az én életemben elvonulnak Magyarországról.
De ugyanakkor leszámoltam korábbi naív illúzióimmal. A demokráciát is "csak" emberek csinálják. Szó nincs itt arról, hogy az emberi történelem immár erkölcsileg egy magasabb szintre emelkedett volna, vagy hogy minőségileg immár egy új és más szakaszba jutott volna, maga mögött hagyva a folytonos hatalmi harcokat, a kegyetlenül érdekelvű, önző emberi motivációkat. Inkább csak arról (van szó), hogy a hatalomért és a (gazdasági) befolyási övezetekért folytatott küzdelem ma sokkal összetettebb, átláthatatlanabb és szofisztikáltabb, ha úgy tetszik, humanizáltabb lett. Régen lóháton üldözték az ellenséget, ma meg műholddal. Ennyi.
Ugyan mitől változott volna meg az emberi lényeg? Ugyan mitől lenne más ma az emberi történelem? Ugyan mitől lenne képes az ember meghaladni önmagát?
Tán tökéletes lett? Tulajdonképpen szörnyű, hogy az emberi történelmet hatalmi akaratok folytonos összecsapása mozgatja. A történelem kódja a puszta erő, legyen az bármennyire is humanizált. S a történelem színpadán megjelenő hatalmak újra és újra bebizonyítják önmagukról, hogy elégtelenek, mert az emberi lét alapkérdését, az ember erkölcsi elégtelenségét nem tudják megoldani. Ha meg tudnák oldani, akkor ma egy igazságos Földön élnénk.
Csak egy valaki volt, aki ember létére az emberi dimenzió síkján tudott nem akarni, nem győzni és nem hatalmat gyakorolni. Az, aki megszületett Karácsonykor, akit annak rendje módja szerint ki is végeztek Nagypénteken, mert hatalom nélkül kritikusan meghaladt és viszonylagossá tett minden evilági hatalmi koordinátarendszert.
S aki feltámadt a harmadik napon. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön.
Nos, ennyit a hatalomról Karácsony napján. "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
Áldott Ünnepeket mindenkinek!
Hozzászólások