A volt külügyminiszter szerint a jegybank egy szentség, "nem nagyon szokták kikezdeni".
Balázs Péter: Az előfeltételek sem adottak az IMF-tárgyalásokhoz - Inforadio
A készülő jegybanktörvény miatt folyik a vita a jegybank függetlenségéről. A hírek szerint a készülő törvény sértheti a jegybank függetlenségét, s ez oly' súlyos fordulatnak bizonyult, hogy az IMF és az EU delegációja megszakította az előkészületi tárgyalásokat. Fogalmam sincs mi történt, csak azt érzékelem a hírekből, hogy a jegybanki függetlenség olyannyira fontos elvi kérdés - ahogyan Balázs Péter fogalmaz "szentség" -, hogy még az esetleges veszélyeztetése is úgy hatott az IMF és az EU delegációjára, mintha a kormány szentségtörést követett volna el. Úgy is reagáltak, mint az ördög a tömjénfüstre. Az a probléma ezzel az egésszel, hogy nem igazán derül fény arra, mi is itt a "függetlenség" valódi tartalma. A függetlenség fogalma úgy szerepel ebben a diskurzusban mint magyarázatra nem szoruló legitimációs eszköz, mint végső hivatkozási alap, mint legfőbb érték, mint "szentség". Nos, akkor én most herezist mondok és szentségtörő leszek: függetlenség márpedig nincs.
Nem vagyok se gazdasági, se banki szakember, se bennfentes, ha úgy tetszik, nem tudom mi zajlik igazán. Lehet, hogy a készülő törvényjavaslat tényleg sérthet igen komoly érdekeket. Ahogyan ezt a kormányt ismerem, nem igazán jellemző rá a kislányos szégyenlősség, ha hatalmi kérdésekről van szó...
Ebben az egész történetben számomra az argumentáció módszertana az érdekes. A függetlenség fogalmának a használata. Tükröződik benne a mi mai nyugati civilizációnk értékrendje, hite, gondolkodása. A történet szerint az egyik fél a jegybank függetlenségére tör, míg a másik fél azt védené. A függetlenség tehát a tét. Ez nem több, mint hittétel. Doktrina. Az történik, hogy a függetlenség fogalmi konstrukciójába életet vízionálnak. Holott, mint tudjuk, az emberi élet valóságában a függetlenség kapcsolat nélküliséget jelentene. Mindig a függőségek mértéke, rendszere és milyensége a kérdés. No meg, az örök kérdés, a szabadság tere a függőségek átláthatatlan világában.
Mai hitetlen nyugati civilizációnkat ilyen szekuláris hittani fogalmak uralják, mint "objektivitás", "világnézeti semlegesség", "függetlenség", és a többi. Hiába, ha az "Isten" szó kikerült a legitimációs szótárból, más szavakat kellett becsempészni a helyébe. S aztán ezek a konstruált fogalmak a mai szekuláris hitben úgy jelennek meg, mint immár kötelező érvényű igazságtartalmak, egy látszólag szabad gondolkodású, de valójában kanonizált kultúra szellemi tartópillérei.
Ha valóságosan léteznének azok a tartalmak, amelyekre a fenti szekuláris hittan szavai utalnak, akkor az azt jelentené, hogy az ember meghaladta önmagát. Elég lenne csak megismerkedni a bibliai antropológiával, s kiderülne, hogy ez lehetetlen. (De kit érdekel ma a mindenkori emberi lényeg és léthelyzet?) Ha valakinek ez nincs ínyére (mármint a Biblia), érdemes lenne talán Kant írásait tanulmányoznia. Rögtön világossá válna, hogy ezek a "modern" legitimációs kulcsszavak valójában egy szekuláris doktrina megtámadhatatlan, mondhatni szentségi erővel bíró részei, amelyeket ma még sok tudatlan ember előtt úgy lehet tálalni, mint az "objektív valóság" "racionális" magyarázatára alkalmas fogalmakat, s amelyeknek igazságtartalmát ma kétségbe vonni olyan lenne, mint a középkorban Isten tagadása. És még azt mondják, hogy magunk mögött hagytuk már rég a "sötét" középkort. Tényleg?
A mai nyugati szekuláris hittan fogalmai ismeretelméleti képtelenségek, mint tudjuk. Valójában ideológikus szerepük van: szándékokat, célokat, törekvéseket legitimálnak.
Nem az a kérdés, hogy a jegybank független-e, vagy sem. Persze, hogy nem független, mint ahogy semmi és senki sem teljesen az. Az a kérdés, hogy a jegybank milyen függésrendszerben működik.
S hogy kiktől függ a jegybank? Azoktól, aki majd megmondják, hogy mit jelent a jegybank függetlensége.