Nagyszüleink generációja tárgyakat gyűjtött: mi élményeket gyűjtünk. Amikor új élmények érnek bennünket, akkor dopamin szabadul fel: ami örömérzetet és függőséget okoz. Élményfüggők lettünk. A nagyszüleink generációja éhségtől, háborútól és járványtól félt, mi pedig a szürke hétköznapoktól.

“ÉLMÉNYFÜGGŐK LETTÜNK” – NAGYSZERŰ ELŐADÁST TARTOTT HODÁSZ ANDRÁS ATYA – VIDEÓ - 777.blog.hu

A cikkben ugyan szürke hétköznap szerepel, én mégis szomorút írok helyette. Az ünnepek utáni első hétköznapokat ugyanis ez jellemzi jól. Azt a mélabút, fásultságot, amelyet érzünk, miközben óvodába, iskolába, munkahelyre indulunk. Mintha óriási erőfeszítéssel járna egyik lábunkat a másik után tenni és menni, indulni, tenni a dolgunkat. Mindazt, amit már jól ismerünk, amire azt mondjuk: ez az élet rendje, de közben belül berzenkedünk ellene.

Pert vesztett az a 69 éves holland férfi, aki kérelmezte, hogy születési dátumát változtassák húsz évvel későbbire, vagyis hivatalosan 49 éves lehessen. Azzal érvelt, hogy az életkora miatt mind álláskereséskor, mind a párkereső oldalakon diszkriminálják, ő viszont még „ifjú istennek” érzi magát, és ki akarja hozni a legtöbbet az életből. A bíróság elutasító határozatában azzal érvelt, hogy a holland törvények életkor alapján határoznak meg bizonyos jogokat és kötelezettségeket, mint például a választójog vagy az iskolalátogatási kötelezettség, ezért ha jóváhagynák a kérelmét, értelmetlenné válnának ezek a követelmények. (…) A hollandiai hír azonban nem azért ütötte át a médiafalat, mert politikai vagy hiúságbeli okok álltak fenn, hanem mert a holland férfi kérelme semmivel nem különb, nem extrémebb, mint azoké, akik úgy gondolják, hogy megváltoztathatják születési nemüket, nemi identitásukat, esetleg semleges neműnek minősíthetik magukat.

KORKÉRDÉSEK - magyaridok.hu

Hatvan évvel ezelőtt, 1958. december 5–7-én – alig egy héttel Angyal István, a Tűzoltó utcai felkelőparancsnok december 1-jei kivégzése után – a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatot fogadott el a kollektivizálás meggyorsításáról. Az állampárt vezető testületének határozatával kezdetét vette egy túlzás nélkül hadműveletnek nevezhető politikai kampány.

A kényszerkollektivizálás végére megszűnt a hagyományos paraszti társadalom Magyarországon, bár nem ellenállás nélkül. Miként törte meg a parasztságot a kommunista diktatúra folyamatos próbálkozása a kollektivizálásra? Hogyan diszkriminálták még a téeszekbe kényszerített parasztságot is a Kádár-korban?

Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának történész elnökével és Horváth Gergely Krisztián történésszel beszélgettünk.

(...)

HGK: A paraszti társadalmat 1961-gyel felszámolták. A munkaközpontú, aszkézisre is hajlandó paraszti mentalitás ugyanakkor a jelenig kitapintható, bár mára erőteljesen erodálódott. Jól látszik ez például a gyorsan végbemenő szekularizációs folyamatokból is.
A paraszti életforma alapja rendült meg a kollektivizálással.

Az, hogy ma a templomba járó embert sok helyütt szinte kizárólag az öregasszonyok jelenítik meg, az a hatvanas évek első felétől eredeztethető, s erre rásegített egy tudatosan egyházellenes politika.

KR: Ami itt lezajlott, az nem csak a parasztok története. A magyar társadalom többsége az agráriumból élt. A paraszti társadalom felszámolása nélkül nem lehet megérteni, hogy ma milyen problémákkal küzdünk. (...)  Így érthetjük meg, hogy milyen állapotban érte a rendszerváltás az országot, és hogy miről beszélünk, amikor a kommunizmus örökségéről beszélünk. Ezek a folyamatok, az akkori problémák máig, generációkon át húzódnak, ezért visszatetsző azt mondani, hogy harminc évvel a rendszerváltás után ne beszéljünk a kommunizmus örökségéről.

Szilvay Gergely: Így számolta fel a parasztságot a kommunizmus – interjú a NEB történészeivel - Mandiner

Ez bizony nem lesz ez nyájas óévi-újévi poszt. Nem mintha ünneprontó szeretnék lenni, csak a Mandineren Szilvay Gergely készített egy interjút Földváryné Kiss Réka és Horváth Gergely Krisztián történészekkel, akik felhívják a figyelmünket arra, hogy pontosan hatvan évvel ezelőtt kezdődött el a téeszesítés utolsó, befejező, erőszakos hulláma. Mint tudvalévő, számunkra, reformátusok számára (is) ez azt jelentette, hogy a kommunista diktatúra szétverte egyházunk társadalmi bázisát. Ez ugyebár egy szimpla történeti adat. Hatvan év. Igazán nem szoktam untatni a tisztelt Olvasót holmi személyes élményekkel, nem vagyok az a típus, aki magáról beszél. De most kivételt teszek. Mert ez a hatvan év az én életem, mint ahogyan sokunké is. Mondhatni, a téeszesítés és egyházunk szétverése életem legszemélyesebb történelmi alapélménye, amelyet ott, az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején a magyaralmási gyülekezetben és parókián átéltem. Persze, az akkori élményeknek a maradandó hatását csak később fogtam fel igazán, s ha magyarázatot kell adnom arra, hogy miért vagyok szinte zsigerileg jobboldali és konzervatív, s miért is rezzenek össze még ma is a kommunizmus szó hallatán. s miért is látom úgy mai európai keresztyénségünket, mint amelyet védeni kell, merthogy támadva van, akkor az okát valahol itt kell keresni.

Lackfi: Az biztos, hogy lobbiharc van, volt és lesz, én meg úgy figyelem ezt az egész kultúrkampfot, mint valami Shakespeare-drámát. Persze nem jó, ha beszólnak, ha elküldenek, ha az egzisztenciát érinti a dolog, az még durvább. Ebből a szempontból szerencsés vagyok. Elvagyok a munkámból, nem is akarok belefolyni ebbe. Szeretem azt mondani, amit gondolok. Párt- és oldalfüggetlenül. Ha valaki azt mondja, na, most már igazán fel kellene lázadni…
– Akkor ön azt mondja, nem kellene.
Lackfi: Dehogy. Nagyon tisztelem azokat, akik, ha jogos a dühük, hajigálják az utcakövet, csak az én életem nem erről szól. Én nem Dózsa György unokája vagyok. Számomra az a mérvadó, hogy Jézus a legnagyobb király lehetett volna, puccsal secpec hatalomra kerülhetett volna. Ehhez képest gyógyítgat, imádkozik, prédikál, prófétál, jön-megy, és úgy gondolja, ez a dolga. Végül meg is hal értünk. Lehet úgy gondolni, hogy a politikai csatázáshoz képest ez életműnek kevés. Vannak, akik azt mondják, rosszabb helyzetben vagyunk, mint anno a zsidóság Egyiptomban. Szerintem itt még nem tartunk. Történnek jó dolgok és vannak hatalmi túlkapások is. 

A gonosz birodalma? Lackfi János és Lovasi András szelíd vitája a magyar közállapotokról - valaszonline.hu

Most hát
boríts be minket, Istenünk, reményruhába
őrizz az úton, és taníts szeretetedből szeretni    

Áldások imakozosseg.hu 

legyen életünk a halálból életre támadás példázatává
és minden értelmet meghaladó békességed
amely
mélyebb kétségeinknél
erősebb hitünknél
határtalanabb reménységünknél

őrizze meg szívünket bátor bizalomban
gondolatainkat őszinte nyitottságban
tetteinket igaz mozdulatokban

életünket, egész valónkat
Krisztus Jézusban
az értünk jött Kegyelemben      Varga Gyöngyi

Isten népe az ígéret és a beteljesedés népe. Isten népe alatt érthetjük az Ószövetség és az Újszövetség népét. Az Ószövetség ígéretekben gazdag. Az Újszövetség éppen az Ószövetség ígérete egy részének beteljesedése. Annak van beteljesedés, akinek van ígérete. Ezt csak az értheti meg és élheti meg, aki az életét az ígéretek szerint hajlítja, formálja, alakítja a beteljesedés felé. Olyan ez, mint egy öntőforma kialakítása. A megfelelő időben kitölti Isten. Aki az ígéretet elfogadja, az majd hozzá megkapja a beteljesedést is. 

Ekkor először a történelemben a Biblia első sorai hangzottak fel egy űrben keringő űrhajóban. Anders a Teremtés könyvének első négy verssorát kezdte szavalni:
"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.  A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől."

Nagy Attila Károly: Ötven évvel ezelőtt az Úr szavai szóltak százmilliókhoz az űrből - Index – Ma is tanultam valamit (2018. december 24.)

1968. december 24-én állt Hold körüli pályára az Apollo-8, fedélzetén a három űrhajós: Frank Borman parancsnok, Jim Lovell parancsnokimodul pilóta és Bill Anders holdkomppilóta. Egyik legfontosabb feladatuk az Apollo-11 közelgő holdra szállásához kinézett terület, a Nyugalom Tengerének elnevezett sík placc vizsgálata volt.

Fesz van, érted, feszültség. Kidagadnak az erek, ökölbe szorul a kéz, fröcsög a száj, gyilkol a klaviatúra. Nem mehet ez így tovább! Fegyverbe, fegyverbe! Na de éppen adventben? 

Miért is ne.

Adventben egyébként is fesz van. Dudálsz és öklöt rázol a dugóban, közelharcot vívsz az akciós botmixerért, közben úgy vásárolsz, mintha az ünnepekkel egyenesen az armageddon jönne el. Majd meg őrülsz, hogy tökéletes otthont kreálj, amiben hiba nélküli minden, család, fenyő, ajándék, étel, vendéglátás, még a gyerekeid is tökéletesen viselkednek. Hiába, a Facebook-on mutogatható látszat életért szenvedni kell. 

Szóval fesz van, hozzászoktunk, nekem meg egyre inkább elegem van. Mondom is, miből. 

Elegem van a közéletből, legalábbis abból a részéből, amit napi politikának hívnak. Az egész annyira szánalmas és szomorú, hogy kár is több időt és energiát vesztegetni rá. Elegem van abból, hogy mindig mindenért a harmadik választását vastagon megnyerő Orbán a hibás, aki egy tál lencséért eladta Putyinnak az országot, miközben –ezt csak suttogva merem leírni- diktatúrát épít. Elegem van abból, hogy napról napra rosszabbul élünk, hogy a kormány mindenkivel ki akar babrálni, de leginkább a szegény hajléktalanokat akarja megfosztani attól az alapvető emberi joguktól, hogy szabadon megfagyhassanak az utcán.

Nézzük meg azonban az érem másik oldalát, engedjétek meg, hogy, mint Édesanya elmondjam én hogy érzem magam most és minden Adventben!

Nyílt levél Pedagógusoknak, avagy adjátok vissza a Karácsonyomat! - blog.panyizsuzsi.hu

Ismét kering egy levél a közösségi oldalakon (is). Egy elkeseredett, négy gyermekes anyuka fogalmazta meg a sorokat, amelyekben arról ír, hogyan is éli meg ő és családja az adventi időszakot. Hogyan készülődnek az ünnepre és hogyan fognak majd végül megérkezni karácsonyhoz.

– De mégis hogyan tudják becsalogatni a templomokba az embereket, meg tudják-e érinteni a fiatalok lelkét?
– Világossá kell tennünk: a hit, az egyház nagyon is a modern világ része. Az evangélikus egyházban hagyományosan nagy szerepe van az igemagyarázatnak. Fontos tehát rávilágítani arra a hitre vezető intellektuális izgalomra, ami egy bibliai szakasz értő magyarázatával jár. Lelkészeinket, hitoktatóinkat fel kell szabadítani erre a szolgálatra, nekünk világiaknak tehát tehermentesítenünk kell őket: legyen kevesebb az adminisztrációs, szervezési feladatuk!

SOK A KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGÜNK - magyaridok.hu

Úgy gondolom, hogy nincs olyan lelkész vagy a keresztyénség felé elkötelezett hívő ember, akinek más, ill. saját maga ne tette volna fel az a kérdést, amit a Magyar Idők riportere kérdezett Pröhle Gergelytől, az Evangélikus Egyház országos felügyelőjétől. Nevezetesen, hogy hogyan lehetne az embereket, azon belül is a fiatalokat a templomokba becsalogatni? Próbáltam átgondolni, hogy milyen válaszokat adnának, ill. hogy ezeket hogyan lehetne kategorizálni? Utána pedig majd elmondom, hogy miért lepődtem meg Pröhle Gergely válaszán...?