Harmadik napja tüntettek Budapesten a kormány ellen. A pénteki tüntetésen szinte minden ellenzéki párt képviselője beszédet tartott a Kossuth téren, majd a néhány ezres tömeg hosszú vonulásba kezdett (…) néhányan tojással és üvegekkel dobálták a rendőröket.

harmadik tüntetés a túlóratörvény ellen - index.hu

„…a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)

Azt gondolom, hogy a karácsonyról, a karácsonyra való készülődésről mindannyiunkban van egyfajta elgondolás, vágy, annak kapcsán, hogy az ünnepnek milyennek kellene lennie a mi életünkben, azt hogyan képzeljük el, hogyan szeretnénk megélni. Hiszem, hogy a legtöbb ember különösen karácsonykor és karácsony kapcsán békességről, nyugalomról, szeretetről gondolkodik, ezekre vágyakozik, akár hisz a karácsony igazi, Istentől adott jelentőségében; akár nem. Akár hisszük és értjük a karácsony isteni értelmét, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16), akár nem értjük és nem hisszük, és csupán az emberi szeretet erejét ünnepeljük, de mindannyian a szeretetet és a békességet, a nyugalmat szeretnénk élni, és megélni önmagunkban, a kapcsolatainkban, a közösségeinkben. Az anyaszentegyház elcsendesedésre, visszatekintésre, bűnbánatra hív, hogy megtalálhassuk az Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal is a békességet. Mindenki jól járna, ha meg tudnánk élni, meg tudnánk valósítani ezt a fajta adventet és karácsonyt. 

Tizennyolc református lelkész gyűlt össze (...) Galyatetőn, hogy együtt töltsenek el négy napot a lelki feltöltődés reményében. A november 26–29. között megrendezett lelkésztovábbképző kurzust Spirituális öngondoskodás, avagy a lelkész is ember címmel hirdették meg. 

Amit a lelkésznek is meg kell tanulnia - parokia.hu

 

Az az álmom, hogy az egyház megtanul gondoskodni a lelkészeiről azáltal, hogy megtanítja őket helyesen gondoskodni önmagukról. Mert nem sok jó néz ki abból, ha egy lelkésznek egyedül kell gondoskodnia magáról… Túl sok emberrel és üggyel törődik amúgy is. No meg többségükben arra lettek kondicionálva, hogy az alázat és szolgálat jegyében „illő” és „elvárandó”, hogy egy lelkész magát leghátrébb sorolja a gondoskodásban. Ebből pedig egyedül nagyon nehéz kitörni.

Eltűnhet a rádiókból a Baby, It's Cold Outside című 1944-es dal, amelyet eredetileg nem karácsonyi zenének terveztek, de a téli tematika miatt közkedvelt ünnepi szám lett az Egyesült Államokban. Most viszont egy clevelandi rádió kénytelen volt kivenni a számot a rotációjából, miután többen panaszt tettek a dalszövegre.

A metoo miatt eltűnhet a rádiókból egy ismert karácsonyi dal - STENK - index.hu

Egyre gyakrabban találkozom azzal a jelenséggel, hogy egy alapvetően jónak induló mozgalom, szerveződés idiotizmusba torkollik. Rossz kezekbe kerül, nem képes tisztázni a határokat, áldozatául esik a PC eszmeiségnek.

A Metoo mozgalom is ilyennek tűnik számomra. Amikor felbukkant, sokan éreztük helyénvalónak, hogy az érintett kérdéseket orvosolni kell. A „szereposztó díványok” világa idegen az emberi méltóságtól, s akik bármi módon is visszaélnek ilyetén hatalmukkal, azokat számon kell kérni érte, akár a büntető jog eszközeivel is.

„Amerikát mindig is a pártos identitások jellemezték. Most azonban a pártos identitások egyre inkább egybeesnek az ideológiai és a társadalmi identitásokkal. Politológusok szerint ez veszélyes, hiszen gyengíti a kompromisszumra való képességünket” – írja Emily Badger és Quoctrung Bui a New York Timesban.

Tanmese az ideológiai szakadékról - Metazin

A Metazin szemléz egy, a New York Times-ban megjelent anyagot, amelyben két politológus,  Emily Badger és Quoctrung Bui amiatt aggódik, hogy egyre nagyobb méreteket ölt az amerikai társadalom ideológiai megosztottsága. Mondhatnánk, Amerika messze van, csakhogy nem nehéz ebben a megosztottságban Európára is ismernünk. Ami azt jelzi, hogy a nyugati világban, még ha Amerika sok tekintetben alapvetően más is, mégis csak hasonló szellemi folyamatok játszódnak le, vagy éppen ugyanazzal a szellemi folyamattal van dolgunk. Badger és Bui a két nagy amerikai párt mentén kialakult, egyre mélyülő ideológiai szakadékról beszél, anélkül azonban, hogy megfogalmaznák ezen ideológiák konkrét tartalmát. Az a tételük, hogy a megosztottság mögött a „pártizmus” eluralkodása áll, vagyis egy olyan attitűd, hogy a választók a világnézeti identitásukat egyre inkább a politikai identitásukhoz igazítják. Ezt pedig a politika ki is használja, ami viszont önmagukba záródó „véleménygettók” kialakulásához vezet. Ennek az a következménye, hogy egyre áthidalhatatlanabbá válik az ideológiai hasadék. Felteszik a kérdést, hogy vajon ezen hogy lehetne segíteni? Mint a szemlében olvasható, általános az a vélemény, hogy a „véleménygettókból” ki kellene törni. Ám ugyancsak a Metazin-szemle utal Ezra Klein-nek a Fox magazinban megjelent beszámolójára, mely szerint egy szociológusok által végzett kísérlet azt mutatta ki, hogy a másik „véleménygettó” nézeteinek a megismerése csak tovább mélyítette a szakadékot.

Egy kérdés: Mi történne akkor, ha (...) december 6-án (Bukarest elfoglalásának 102. évfordulóján) a dákoromán kontinuitás elméletének „jeles képviselőit” (Ion Budai-Deleanu, Petru Maior, Samuil Micu Klein, Gheorghe Sincai) ábrázoló köztéri szobroknál kifeszítenénk egy magyar zászlót?

Román zászló lobogott a Kékestetőn december elsején - 888.hu

Lassan egy hét telt el a vlachok nagy napja óta, s ha lenyelni még nem is tudtunk minden oláh "ünnepi" falatot, azért már nem annyira rágós. Persze száz évet ünnepelgető ovis államon egy ezer éves államiságot maga mögött tudó népnek nem is kell fennakadnia, csakhogy a románok öröme javarészt a mi megfosztottságunkról szól. Szól a Hargita magyar levegőjéről, Kolozsvár magyarok által lerakott csatornafedőiről, és hosszasan sorolhatnánk az eszményi és kézzel fogható magyar / székely múlt tételeit. Csakhogy a valóság száz éve más. A Hargita madarai értik a románt, és Kolozsváron alig értik a magyart...

A világon első ízben születtek olyan babák, akiknek a génjeit módosították, hogy ne fertőzhesse meg őket a HIV-vírus – közölte Ho Csian-kuj kínai kutató vasárnap egy YouTube-videóban. A bejelentés világszerte felháborodást keltett a tudományos közösségben ... A felvétel szerint a két kínai ikerlány, akiket Lulunak és Nanának nevezett a kutató, „sírva jött a világra néhány hete, egészségesen, mint más babák”.A sencseni tudós állítása szerint a megtermékenyített petesejteken génszerkesztést hajtott végre CRISPR/Cas9 elnevezésű „molekuláris olló” segítségével, hogy megelőzze a jövőbeli HIV-vírusfertőzést.

Génmódosított babák születtek, kitört a botrány mandiner.

Traian Vuia írta: „20–30 év után arra fogunk ébredni, hogy elbalkánosodunk, miután azt a szép álmot dédelgettük, hogy mi fogjuk majd balkántalanítani Kárpátokon túli testvéreinket”. Betartottak bármit is a Bukarest alatt egyesült tartományoknak tett ígéretekből? Szó sincs róla: a „puszit az orrára, és edd el mindenét” volt az igazi himnusz, amit apró betűkkel írtak, akár a bankok.
Aztán jött a háború, majd a kommunizmus, és a párizsi szelet volt a pótzászlónk, a csirkefarhát pedig a gerincünk.
Eljött 1989 decembere is – és 30 évnyi szabadság után olyan zűrzavarban találtuk magunkat, amire nem volt még példa.
Mi van ma? Semmirekellők, bukott diákok, üresfejűek által vezetett ország.”

Sabin Gherman: 1918-ban nem ebben egyeztünk meg (Háromszék, 2018. szeptember 22.)

De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki...

“Fáradt érdektelenségbe süppedt a kereszténység” – interjú Márkus Tamás református lelkésszel - 777

Érdekes és fontos interjú jelent meg Márkus Tamással a 777-en. Reposztos kollégám, Németh Tamás reflektált is rá. Viszont én nem szeretnék szó nélkül elmenni egy, az interjúban elhangzott nagyon erős mondat mellett, amely nem véletlenül lett az interjú címadó mondata is. Eszerint: „De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki, ez pedig nagyon veszélyes.” Ez a mondat ugyan nem mondja ki, hogy az érdektelenség kikre is vonatkozik, de azért a szövegkörnyezetből eléggé egyértelmű, hogy Márkus Tamás elsősorban a papokra gondol. Itt a teljes passzus. A kérdező: Martí Zoltán.

„Ezek nagyon fontos különbségek, amelyekről tudnunk kell. Ugyanakkor gyakran egyes keresztények aggasztó hangnemben bélyegzik meg egymást, ez pedig kifelé egyáltalán nem egy vonzó egyház képét mutatja.

Őszintén szólva én ezt nem nagyon tapasztalom, sokkal inkább azt, hogy teljes az érdektelenség.
Sokszor két szomszédos településen szolgáló lelkész sem tud egymásról – felekezettől függetlenül -, nemhogy azt, hogy a katolikus pap mit mond.
Én örülnék a legjobban, ha beszélgetnének egymással, mert akkor lenne egy belső diskurzus, ami azt jelenti, hogy van érdeklődés. De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki, ez pedig nagyon veszélyes. Ugyanakkor, ahogy korábban is említettem, most kezd egy generáció megjelenni, aki ezen talán változtatni tud majd.”

Noha érteni vélem Márkus Tamást, véleményem szerint ez csak a felszín. Mélyebbre kell menni, ugyanis azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a papi társadalom egy jelentős része olyan tüneteket produkál, amelyek – elfogadom – akár érdektelenségként is értelmezhetők?

Az új évezredben eljutottunk arra a pontra, hogy a kisgyermekek napjai már szinte jobban, de legalább annyira szervezettek, mint a felnőtteké. Különösen rémisztő, hogy ez a jelenség az idő előrehaladtával egyre csak fokozódik, így az önálló játékra, pepecselésre vagy éppen semmittevésre nem marad szabad idő, pedig ezek a tevékenységek igen fontosak a gyerekek fejődésének szempontjából. (...) Heckman másik ezzel párhuzamos észrevétele, hogy a társadalmak túl sokat költenek a késői fejlesztésekre, amelynek már elenyésző a hozama, ahelyett hogy a korai készségfejlesztés segítségével csökkentenék a későbbi szociális költségeket.

Hiába a gyerek óvodai fejlesztése, ha valami sokkal fontosabb hiányzik - g7.hu

A Szexi Közgáz Blog megtérülő befektetés szempontjából foglalkozott a kisgyermekkorral. Mivel régi vesszőparipám ez a téma, felkeltette az érdeklődésemet. James J. Heckman, a Chicagói Egyetem Nobel-díjas professzora több megfigyelését és kutatási eredményét közzétette már e témában, és ő arra  következtetésre jutott, hogy az óvodások és iskolások fejlesztése gyengébb mutatókat produkál a 0-2 éves gyermekek fejlesztéséhez képest.