A kötelező hit- és erkölcstanoktatás finanszírozásának gyakorlati kérdéseiről beszélt Papp Kornél, a Zsinati Oktatásügyi Iroda vezetője a testület tagjainak. Felidézte, hogy az állami iskolákban idén szeptember 1-étől felmenő rendszerben bevezetett rendszer finanszírozásáról a tárgyalások kezdeményezése után 16 hónappal indult meg az egyeztetés az állam és az egyházak között. Ülésezett a Zsinati Tanács www.reformatus.hu
Nagyon nehezen alakul a kötelező hit és erkölcstan tantárgy sorsa. Sorra hallom magam is a gondokat, akadályokat: finanszírozási problémák, létszámadatok. Mert, ha több lenne a hittanos akkor bizonyosan más lenne. Miért is van ez így?
Magam, és bizton állítom sokan vagyunk akik alapvetően másként gondoltuk ezt a dolgot.
Ma, nem lenne ilyen probléma, ha megoldható lett volna, hogy a hit és erkölcstan tantárgy legyen a kötelező tantárgy az iskolákban. Persze most sokan mondhatják azt, de hát a kényszerítés… Persze, de lehetett volna választani az erkölcstan tantárgyat.
Többen azzal érveltek, mit szól a többség! Milyen többség? Az elsős és ötödikes tanulók többségét így is hit és erkölcstan órákra íratták be.
„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét” olvasom az Alaptörvényünkben. Azért erre alapozva ezt lehetett volna másképp is csinálni!
Lehet, hogy ez a hajó már elment, azonban én mégis azt gondolom, hogy kifelé mutogatás helyett mégiscsak magunkban keressük meg a hibát. Ha kevés gyermek írattatott be hittanra, akkor ez bizony a mi felelősségünk. Azoké, akik nem akarjuk, hogy ez így legyen. Ha létszám kell finanszírozáshoz, akkor miért nincs? Megtettünk-e mindent ezért, csupán annyit, hogy a mi családunk valamennyi gyermeke járjon hittanra?
2012 novemberében szerveztük meg a Tatai Református Egyházmegye gondnokainak találkozóját. Ott közös nyilatkozatban köteleztük el magunkat arra, hogy gyülekezeteinkben mindent elkövetünk azért, hogy sikeres legyen a hittanoktatás iskolai bevezetése. A nyilatkozatot a jelenlévő gondnokok aláírták, kérve azt, hogy a felhíváshoz minél több gondnok csatlakozzon. Nos, újabb aláírásokat nem tudnék most megmutatni. A nyilatkozat egy pontját idézem. „ Vállaljuk, hogy a presbitertársainkat is felkérjük a feladatra és egyenként felkeressük a következő tanévben településünkön az állami ill. önkormányzati iskolákba beíratandó első és ötödik osztályos gyermekek szüleit.”
Nem tudhatom, valóságban hány presbiter, gondnok, lelkipásztor vette a fáradságot, hogy most végre személyesen elmenjen családlátogatásra. Nem tudom, hogy velem együtt hányan ülték végig a beiratkozás napjainak hosszú óráit. Tudnunk kell azonban, hogy történelmi esélyeket szalasztunk el, ha most sem követjük a Krisztusi parancsot.
Tudok olyan városi (!) gyülekezetről ahol tíz hittanost nem tudtak összetoborozni.
Mi a misszió, ha nem ez? Mi a mi feladatunk, ha nem ez?
Még az a jó, hogy az Úr mindig megpróbál bennünket! Már kezdhetjük is szervezni a 2014-2015-ös tanévet. Újabb családokat lehet felkeresni, újra eleget tehetünk parancsolatnak! Megtesszük-e?
Hála Istennek, vannak olyan helyek, ahol viszont úgy tűnik van elég hittanos, vannak hittancsoportok. Itt viszont kevés a hitoktató. De miért is kevés a hitoktató? Ez megint csak döntés és utána járás kérdése.
Egy újabb pont a közös nyilatkozatból. „Ismeretségi körünkből ajánlunk lelkipásztorunknak olyan pedagógus végzettségű személyt, aki vélhetően alkalmas lenne a hittan oktatására, s ő esetleg vállalja a hitoktatói végzettség megszerzését.”
Nos, hányat ajánlottunk? Hány gyülekezeti tagnak ajánlottuk például a Pápai Teológiai Akadémiát? Egyáltalán téma volt-e ez presbiteri gyűlésen?
Szerintem pedig érdemes ezt komolyan venni! A falunkban csak alsó tagozat működik az iskolában 23 kisdiákkal. Az első osztályba 9 gyerek jár, valamennyien református hit és erkölcstan órára, a felsőbb éveseknek gyülekezeti hittant szervezünk, ide újabb 8 gyerek jár.(74%) ! Más felekezet nem szervez órákat.
Mi a legújabb? Mostanában meg egyre több helyről hallom, hogy ha az iskolában lesz a hitoktatás, akkor a gyülekezeti életre ez negatív hatással lesz. No, azután miért? Szerintem így legalább a gyülekezetben szervezett délutánt nem a hittan tanítással kell tölteni, hanem lehet más, közösségformáló programokat szervezni.
Bocsánat, kedves testvérek, igaz ami igaz, azt szervezni kell!
Tisztelt döntéshozók, lelkipásztorok, presbiterek, higgyék el érdemes.
Bogáth István gondnok
Hozzászólások