Jövő héten kerül adásba az utolsó Vundersőn és zuperszexi, miután az RTL Klubnál úgy döntöttek, leveszik a képernyőről Sebestyén Balázs és Vadon Jani showműsorát. "A média reakciója megdöbbentő volt, indulatos gyűlölet jött elő az emberekből, az újságírókból. Pedig valójában nem történt semmi szörnyű, csak egy televíziós műsort csináltunk, nem öltünk embert" – mondta az Origónak a Vundersőn és zuperszexi kreatív producere, Rubin Kristóf.
Írhatok-e blogbejegyzést egy hírről, aminek tárgyát a felületesnél is kevésbé ismerem? – tettem fel magamban a kérdést, hiszen annyi közöm van a hírben említett műsorhoz, mint kiskondásnak a hidegfúziós elmélethez.
Azaz annyi, hogy pár hónapja a Sebestyén Balázs és Vadon Jani vezette show elindulását beharangozó cikket olvasva gondoltam, talán látnom kellene ezt a rádiós műsorból televízióra adoptált kreálmányt, az RTL új „csodafegyverét”, melynek címe: Vundersőn és Zuperszexi. Picit később már arra lettem figyelmes, hogy Boros Lajos sértődötten nyilatkozott a műsorban betöltött méltatlan szerepéről, de ekkor sem tudtam még hogyan is néz ki a showműsor. A minap pedig az általam idézett HVG cikkből kell megtudnom, hogy hamarosan vége a számomra megjegyezhetetlen nevű „csodának”. Ráadásul botrányosan gyenge mutatókkal, a színvonal és koncepció hiányán évődő cikkek sokaságával a háta mögött. Én pedig még mindig nem láttam egyetlen epizódját sem annak a tévés bulvárterméknek, amit maga a bulvárvilág is rágatlanul, ízetlenül, és rosszkedvvel köpött ki.
„Mulasztásom” mellett bevallom őszintén, kellemes csalódást okozott a műsor megszűnéséről szóló hír, ez ihletett mégis írásra. Bár a nem éppen könnyes búcsúról szóló cikket olvasva támadt némi kétségem, hisz ma már az sem meglepő, ha az egyes tévéműsorokról meghökkentően szórakoztató stílusban és igényességgel megírt kíméletlen kritika tudatosan felépített részét képezi a marketingnek. A megrendelő pontosan tudja, hogy egy szaftos kritikával milyen réteget tud megszólítani, egy botrányszagú főcím hány egérmutatót csal magához, egy élcelődő, savanyú vélemény hány új nézőt ültet le a műsor időpontjában, hogy elégedetten húzhassa ki magát: förtelem ez a műsor, sose néznék ilyet.
Így juthatnak el például hozzám is. Így váltam én is majdnem áldozattá. Ha azonban az említett műsor néhány adás után valóban dugába dől, az mégiscsak csodaszámba megy. Ezek szerint van olyan gyenge mellékterméke a médiának, ami még a légnépszerűbb celebekkel felturbózva sem megy le az emberek torkán.
Nem arról szeretnék ömlengeni a Reposzt becses Olvasóinak, hogy micsoda förtelem műsorok készülnek, hanem inkább a felelős fogyasztási szokásokra hívnám fel a figyelmet. Lassan kezdünk figyelni arra, mit eszünk. Figyeljük, hogy ne legyen benne túl sok „E” betű, rájövünk, hogy vannak gluténmentes termékek, a disznóból a mangalicát keressük, csiráztatót veszünk, stb. Szépen lassan már azt is megválogatjuk, hogy milyen nedűt juttatunk szervezetükbe. A gagyi gyümölcslevek lelepleződtek, a szénsavasok is kikerülnek lassan a bevásárlókosarakból, egyre több a mentes ásványvíz fogyasztó, de olyanról is hallottam, aki rendszeresen keresi fel a természetes forrásokat a friss és egészséges vízért. Újra érték lett ez is.
Ez jó. De váltunk-e ugyanilyen tudatosan abban, hogy mit fogyaszt a lelkünk, tudatunk, szellemünk a médián keresztül? Felméred-e, hogy milyen hatással van rád az, amit nézel, látsz, hallasz, beengedsz a tudatodba, vagy ami még fontosabb, az alá? Ha egyáltalán felmérheted, s nem észrevétlenül cincálja szét a beengedett méreg életed leglényegesebb témáinak alapjait: azt, hogy mit gondolsz a családról, a nőről, a férfiről, a társadalomról, a kapcsolatokról, és az Istenről?
Alattomos világ ez. Többszörösen, mint a reggeli-ebéd-vacsora téma. Ha sok szénhidrátot fogyasztasz, elhízol, meglátszik rajtad, s ha tükörbe nézel, látod, hogy változtatni kell. Ha mégsem, úgyis szól valaki. A változást könnyen nyomon tudod követni egy mérleg segítségével, akár napról napra. Azt viszont sokkal nehezebb tetten érni, hogy hogyan változik az önképed, azáltal, ami a médiából ömlik rád. A profitvadászat a reklámokon keresztül jól azonosíthatóan, mégis észrevétlenül veszi be még az éberen őrködő tudatos hárítókat is. A borítókról és a főcímekből ordító sikerkultusz már sokkal alattomosabb módszerekkel éri el, hogy sajátoddá legyen korunk egyik vezéreszméje: az vagy amit megveszel. S megjelent a piacon a pozitív értékek köntösébe öltöztetett wellness-fitness különítmény is, mely a régi szlogenként ismertté vált „mert megérdemled” ámító üzenetével változtat elégedetlen és többre törekvő honpolgárrá, majd egy csapásra boldog vásárlóvá. A számtalan módszer közös üzenete sokszor könnyen összefoglalható és fellelhető: Ha nem követed a trendet, nem lehetsz boldog. Vedd meg a trendet, és boldog leszel.
Annyira mediatizált világban élünk, hogy a tájékozódás, a mindennapi életvitelhez szükséges információszerzés szinte a rendszeres étkezéssel egyenértékű tevékenység. Éhen pedig nem halhatunk, de legalább arra figyeljünk, mit veszünk magunkhoz. Meggyőződésem, hogy a tudatos médiafogyasztás elengedhetetlen alapját képezi egy olyan társadalom jövőjének, amiben újra előtérbe kerülnek azok az értékek, amiket valahol elveszítettünk az információrobbanás korszakában. Bármilyen furcsa, ez rajtunk is múlik. A nézettségi adatok, a keresési találatok, a hallgatottsági felmérések mind fontos visszajelzések a piacnak arról, mit fogyaszt a magyar. Kiköptük a „Vundersőn és Zuperszexi”-t, ez jó jel, s így már egyáltalán nem bánom, hogy úgy írok posztot egy műsorról, hogy jómagam nem növeltem a nézettségi adatokat. Megerősít abban, hogy a tudatos médiafogyasztás nemcsak egyéni, hanem kollektív változást is hozhat!
A szerző a Tiszáninneni Református Egyházkerület sajtó- és kommunikációs referense, arnóti lelkipásztor
Hozzászólások