Vége a tudat, az elme, az ego, a materializmus irányította világnak. A szív és a lélek korszaka következik. És ennek létrejöttében óriási szerepe van a magyarságnak, a magyaroknak. Ezért támadnak minket ilyen, sokak számára érthetetlen, elementáris gyűlölettel. Félnek a fénytől, a tisztaságtól, a becsülettől, az igazságtól. De ez itt Jézus népe és Mária országa. Pénzzel meg nem vehető. Az összes karmikus, vállalt szenvedéseink ellenére Szűz Mária és Jézus urunk védelme alatt állunk. Dolgunk van, hát tegyük meg, végezzük el!
Ma lesz az a bizonyos felvonulás/szimpátiatüntetés/izmozás, amire sokan készülnek, és még többen nem. Engem is hívtak lelkesek és felháborodottak. Nem megyek el, mert se kedvem, se időm, és az értelmét sem igazán látom. Egy biztos, Attila ott lesz. Jézussal, Máriával, szívcsakrával, Pilis-mítosszal együtt.
Amikor Attila nyilatkozatát olvastam, jópár biztosíték kiégett a szürkeállományomban. Régóta zavar a magukat magyarabbnak tartók köréből áradó szellemi sötétség furcsa zagyvasága. Pilis-szívcsakra, Jézus pártus herceg, Ádám és Éva magyar voltának bizonygatása, stb. Mindez tudománytalanul, amolyan konyha-nyelvészet-történészet alapján, a rengetegnél is több csúsztatással, és még több fantáziával. A tudományos élet ezért nem is foglalkozik ilyesmivel. Sok vizet nem zavar mindez, míg nem tűzi olyasvalaki a zászlajára, aki sokak számára meghatározó személy. Atilla ilyen személy. Sztár, akire a rajongói odafigyelnek. Ezt ő is tudja, ezért beszél hazája mellett, hívja fel belső értékekre a figyelmet. Ez mind szép és jó, sőt igencsak szükséges. Ő legalább nem a botrányaival akar a címlapokra kerülni. De az egészet elrontja ezzel a spirituális-lelki-elvi síkra tereléssel. Ideológiai magasságokba emeli a jelenlegi gazdasági-politikai helyzetet, leönti valamiféle újkori-vallásos mázzal. Ez a hozzáállás semmiben nem különbözik az EU parlamentben höbörgő, kritizáló politikusokétól.
Amikor először olvastam az egy mondatban szereplő Jézus népe, Mária országa és karma szavakat, egyből a szívemhez kaptam. Lelki szemeim előtt láttam még néhány keresztyént, buddhistát, hinduistát, ahogy ugyanezt teszik. Hogy kerül a csizma az asztalra? Mi köze Jézusnak a karmához?
Elemezzük egy kicsit ezt a mondatot: "Az összes karmikus, vállalt szenvedésünk ellenére Szűz Mária és Jézus urunk védelme alatt állunk."
Minimális ismereteim vannak a karmáról, de azt én is tudom, hogy a karmikus szenvedés nem vállalt szenvedés. A karma szerint, ha előző életedben valami rosszat tették, annak a levét következő életedben iszod meg. Persze ezt sokkal szebben is ki lehet fejezni, de a lényeg ugyanaz. Tehát ez nem vállalt, hanem ránk mért szenvedés.
A vállalt szenvedés nem ismeretlen a keresztyénség számára. Jézus, mint az emberért emberi formában szenvedő Isten megtestesítője, a legnagyobb példánk erre. A keresztyén teológia szerint a vállalt szenvedés közelebb visz Istenhez, megtisztít, olyasmire irányítja a tekintetünket, amire addig nem figyeltünk. Tehát elfogadható a vállalt szenvedés. Akkor miért kell ettől megvédjen bárki is, legfőképp Jézus, az önként másokért szenvedő ember archetípusa, és Mária, a szenvedő nő egyik legősibb példája?
Csak arra tudok gondolni, hogy Attila valami olyasmit akart mondani, hogy ne féljünk, Isten majd megvéd bennünket minden rossztól. Ezzel az a baj, hogy Isten nem ilyen. Isten nem valamiféle varázsló, bűvész, Mikulás vagy ilyesmi. Ha gáz van, füttyentünk egyet, Ő ott terem, aztán mond egy csiribú-csiribát, és minden rendben lesz. Félek, Attila istenképe eléggé kezdetleges, ha ezt gondolja róla.
Nagyon érzem a saját, az egyházam és minden keresztyén egyház felelősségét ebben a történetben. Nem sokat teszünk azért, hogy legalább Jézus kérdésében rend legyen a fejekben, ne karmikus szívcsakrás katyvasz. Jól mutatja a realitást a cikk címe: Minden dolog mértéke az ember. Amíg ez így van, addig bármit bármivel lehet keverni, ömleszteni mint egy menzás zöldséglevest. Nekünk kell minél hangosabban szólni arról, hogy NE az ember legyen a mérték, hanem egy "változhatatlan külső vonatkozási pont". Legyen Isten a mérték. Akkor talán jobban ismerni fogják a különbséget karma és Jézus között. Akkor talán kipróbált, jól bevált, elkoptathatatlan és valódi értékeket fognak képviselni.
Addig is egy kis adalék az újpogányságról Jelenits Istvántól: 1 2 3
Hozzászólások